Zala megye szovjetizálása 1945 és 1950 között Absztrakt

A korszak egyik alapvető kérdése, nevezetesen az eseményeknek a demokrácia fogalma felőli értelmezése, az ahhoz való viszonya végül még kérdésként sem vetődhetett fel. Önmagában a megszállás ténye, különösen abban a kontextusban, hogy az egy diktatórikus és ellenséges hatalom részéről történt, eleve kizárja a demokrácia létének pozitivista megközelíthetőségét. A megszállás következményei társadalmi tapasztalatának bemutatása azért is fontos, hogy „dramaturgiailag” jobban érthető legyen az a korabeli és főleg későbbi ellenállás és elutasítás, amely az első pillanattól oktrojálni kezdett szovjet-rendszert kísérte a helyi társadalom részéről. Az 1945-ös földosztás, alapvetően egy politika-, illetve társadalomtörténeti eseményként jelent meg. A szovjet csapatok bevonulása után azonnal megkezdődött a földosztás – más kontextusban földfosztás - operatív végrehajtása, mely folyamat megtermékenyítői egyrészt a megszálló katonaság, másrészt a mögöttük pár nap késéssel érkezett, politikailag döntőrészt baloldali orientációjú párt- és minisztériumi megbízottak voltak. Alapvetően határozta meg a nemzeti bizottságok politikai tónusát az engedélyezett működésű pártok mennyisége és minősége, hiszen a paritásos alapon való ténykedésük révén - különösen a nagyobb településeken és megyei szinten - olyan erőfölényhez jutottak a baloldali pártok (MKP, SZDP, NPP) amit az FKGP egymagában nem tudott ellensúlyozni, különösen akkor, ha még a paritás elvén neki járó képviselői helyeket sem kapta meg. Ezzel a „blokkpártok” jelentős fórt kaptak a politikai játéktérben, a korszak politikai és egyúttal társadalmi alapkonfliktusa, különösen helyben, valójában ebben a túlhatalomban gyökerezett, amely mögül hiányzott a társadalmi támogatottság, a társadalom alkotmányos felhatalmazása. A magyar társadalom az új politikai rendszerről, hitelességéről, pontosabban annak hitelességi deficitjéről első ízben és a vizsgált korszakot tekintve lényegében utoljára, 1945. november 4-én, a nemzetgyűlési választások keretében mondhatott véleményt. A Független Kisgazdapárt 144.527 érvényes szavazatot kapott (75,13%), amellyel Zala vármegyében fölényes győzelmet aratott. Az új politikai felépítmény és a választások eredménye között feszülő ellentét feloldhatatlan és kezelhetetlen volt a hatalmon lévők számára. A politikai intézményrendszer új elemei sok esetben méltán közérdektelennek, könnyűnek találtattak, nem is beszélve a megszálló Vörös Hadsereg függelékeként színre lépő kommunisták radikális társadalom-átalakító eszméiről és ezek gyakorlati implementációjának kortárs társadalmi tapasztalatáról, amelyek a szavazófülke magányában szintén pregnáns elutasításban részesültek. 1947. augusztus 31-én Zala vármegyében összesen 189.747 fő szavazott. Az érvényes szavazatokból 106.731-et a Demokrata Néppárt szerzett meg, amely 56,6%-os eredménynek felelt meg. Összességében nem túlzás kijelenteni, miszerint az 1945-ös választási eredményhez képest alapvetően nem változott meg a megye politikai orientációja. A választáshoz kapcsolódó csalások kapcsán összefoglalóan megállapítható, miszerint Zala megyében (is) a kékcédulákkal elkövetett csalást erősen vélelmezhetően nagyságrendileg múlta felül a választójogtól való „törvényes” és törvénytelen megfosztással végrehajtott manipuláció. A helyi MDP textúrájának bemutatását követően a már kialakult állampárt, pártállamot megcélzó expanziójának legfontosabb elemeit tárgyalja az értekezés, ami a mezőgazdaság kollektivizálásának első kísérletét, az iskolák államosítását, az egyház elleni manővereket foglalta magában. Ezek az elemek tulajdonképpen felfűzhetőek egy logikai vonalra, amely nem más, mint a hagyományos, rurális társadalom felbomlasztásának, illetve felszámolásának igénye a diktatúra részéről. Az MDP megteremtése után vidéken is az egyik első és legfontosabb pártpolitikai feladat az FKGP-nek és az NPP-nek az MDP erőterébe való becsiszolása lett, felkészítendő ezeket is – feladatuk végeztével – a szublimációra. A küldetését elvégző Magyar Nemzeti Függetlenségi Front helyére 1949. február-március során kiépülő Magyar Függetlenségi Népfront helyi szerveinek megalkotásával létrejöttek azok a formai keretek, amelyek lehetővé tették a nem sokkal később, 1949. május 15-re kiírt újabb országgyűlési „választáson” a pártok immáron csak látszólagos jelenlétét, valójában a jelenlétük kiküszöbölését, vagyis az egylistás szavazás lebonyolítását. Az aktuális hatalmi érdekek mentén toldozott-foltozott közigazgatás, különösen az önkormányzati igazgatás, 1945 óta lényegében az átmenetiség szindrómáját mutatta, hiszen választások híján a tisztviselőket a szubszidiaritást nélkülözve nevezték ki, helyettesítették be. Az MKP/MDP1948 elejére-közepére már elég (omni)potensnek érezte magát ahhoz, hogy – természetesen most már a kizárólagos érdekei mentén – hozzákezdjen a közigazgatás átalakításához, konkrétan – az 1949-es sztálinista alkotmányban deklarált – tanácsrendszer bevezetéséhez.

Sovietization of Zala county between 1945 and 1950 Abstract

The fundamental questions of the era is the evaluation of the events from the point of view of democracy and their relationship to democracy. The occupation of Hungary by a hostile and dictatorial power basically excluded the positivistic approach to the existence of democracy. I considered it important to show the consequences of the occupation from the first hand, through a few abstract mathematical figures and distinguished sentences alongside with categorised case types. By getting a picture of the types of cases, we can understand the resistance and rejection of the local society which followed the octroyed Soviet regime from the first moment of its establishment. The distribution of land in 1945 appeared basically as an event of political and social history. Immediately after the arrival of Soviet troops did the distribution (or in a different approach sack) of land begin. The process was partly supported by the occupying soldiers, partly by the left-wing party- or ministry-appointed political representatives who arrived a few days after the Soviet troops and primarily concentrated on the political supervision of the operation which was carried out in a few weeks. The political tones of the national committees were determined by the quality and quantity of the legally functioning parties, as the left-wing parties (MKP, SZDP, NPP) benefitted so much from the parity system, especially in major settlements and on a county level, which the FKGP was unable to counterbalance, not to speak about the cases when they were not given the positions that they were legally designed to get. In this structure the ‘block-parties’ gained a huge advantage in political life, which was the core of the political and social conflicts of the era, especially on a local basis, as the overwhelming influence was not supported by either social or constitutional background. The first, and in the examined period the last, time when the Hungarian society had to opportunity to give an opinion about the new political system, its credibility or more precisely, about its deficiency, was during the national elections on 4 November 1945. The FKGP won the elections with overwhelming majority (75.13%) with 144,527 valid votes. The contradiction between the new political structure and the results of the elections was impossible to manage and solve for the ones in power. The new factors of the political system were opposite to public interest, not the speak about the fact that the radical Communist ideas about the reformation of the society and their implementation supported by the occupying Red Army had been definitely opposed to at the polling stations. On 31st August 1947 altogether 189,747 people voted in Zala county. 56.6% of the valid votes went to the Democratic People’s Party (DNP) with 106,731 votes. It seems to be a fair statement that – compared to the 1945 elections - the political preferences in Zala county had not changed. Regarding the electoral fraud in Zala county, it can be stated that the manipulation by ‘legal’ and illegal deprivation of suffrage definitely exceeded the proportion of the fraud carried out with blue-ballot voting. After describing the structure of the local Hungarian Workers’ Party (MDP), is examined the main elements of the expansion of the already established state-party towards a party-state, which included the first attempts of the collectivisation in agriculture, the nationalization of schools and the actions against the Church. All these steps can be listed on a logical chain which represented the aim of the dictatorship to destroy and end with rural society. After the establishment of the Hungarian Workers’ Party in the country, the first and most important party-task was to gradually grind FKGP and NPP into the field of MDP thus preparing them for the sublimation once they had completed their tasks. It was made similarly to the process in the Hungarian National Independence Front which gave its place to the local organizations of the Hungarian Independence People’s Front in February/March 1949. It established the formal frames which made it possible that in the elections of 15th May 1949 parties either only took part apparently or did not even participate at all, which means a one-list election. Since 1945, public and especially municipal administration which was altered according to constantly changing interests of power showed the syndromes of temporary power, as for the lack of municipal elections officials were appointed and replaced without subsidiarity. By the beginning and middle of 1948, MKP/MDP had felt (omni)potent enough to start the reformation of public administration exclusively on the basis of their political interest, which meant the introduction of the system of councils declared in the Constitution of 1949.