A disszertáció célja a vegyes házasságkötések identitásformáló szerepének bemutatása. Ezt egy konkrét kisebbség, a délvidéki magyarság és a többségi társadalmat alkotó szerbek házasságkötéseinek példáján elemzem. A disszertáció három fő kérdés köré építem fel. Ez egyik az asszimilációs és a társadalmi kohéziós elmélet viszonya, a helyi magyarság helyzetét vajon mennyiben magyarázzák az elméletek. A második kérdésem során arra keresem a választ, hogy meghatározhatók-e különböző korszakok a vegyes házasságkötések arányában és változtak-e a nemzeti identitást befolyásoló tényezők? A harmadik kérdésem pedig az asszimiláció identitásban megjelenő formáira vonatkozik. Vajon csak két kategória létezik az asszimiláció esetén (asszimilálódott vagy nem), vagy árnyaltabb a helyzet? A kutatásom eredményei azt mutatják, hogy a délvidéki magyarság erős asszimilációs nyomásnak van kitéve, amely a vegyes házasságkötések során is megmutatkozik. Az asszimilációt azonban nem lehet kétértékű változóként kezelni, nem címkézhetjük fel az egyik egyént asszimilálódottként, a másikat pedig nem asszimilálódottnak. Egyértelműen megmutatkozik a fokozatosság. Az egyének nemzeti identitásuk egyik dimenziójában az asszimiláció, egy másikban viszont a magyarságuk megőrzésének jeleit mutatják. Alapvetően három kategóriát különítettem el. Az asszimilnánsoknál, a legtöbb dimenzióban a nemzeti identitás elhagyásának a jelei mutatkoznak. A köztes kategóriában szintén az identitás elhagyása figyelhető meg, azonban sok esetben komoly törekvés is jelen van a magyar identitás megőrzésére. A kettős identitással rendelkezők esetében pedig a magyar és a szerb identitás egyenlő arányban van jelen a családban.
Dolgozatom célja az asszimiláció és az integráció közötti különbségek meghatározása, a magyar és a szerb heterogén házasságok helyzetének értelmezése. Ezáltal pedig egy pontos és átfogó képet kaphatunk a magyar kisebbség helyzetéről.

My thesis focuses on the ethnic intermarriages between Serbs and Hungarians in the province of Vojvodina in Serbia. Intermarriages play an important role in the lives of minorities. According to some researchers, mixed marriages are the best indicators of the integration of minorities into the society. The more intermarriages a minority has, the more integrated it is to the society. Some recent studies, however, call this claim into question. The relationship between assimilation and integration is often unclear in the literature. In the first section of my thesis, I discuss the relationship between assimilation and integration, arguing that the two concepts are not equal but are opposites, because the existence of assimilation precludes successful integration. In addition, I review previous studies about intermarriages in the area. I also emphasize elements of national identity, since assimilation is easier to observe in this area. In the current era the institution of the family is facing many challenges. In the system of changing values and norms, the situation of multi-ethnic families is a particularly interesting topic. In their case, the issues of national identity, socialisation and mother tongue are completely different from those of nationally homogeneous families. In terms of national identity in the mixed marriages, there are basically two perspectives: the social-cohesion theory and the assimilation theory. According to the social-cohesion theory, interethnic marriages reduce the tension between the two nations, because weak and strong ties are created between the relatives and friends of the spouses. According to the assimilation theory however, the identity of the minority party is lost in the intermarriages, thereby accelerating the loss and assimilation of that minority. The purpose of my thesis is to determine the differences between assimilation and integration, and to interpret the situation of Hungarian and Serbian heterogeneous marriages, and thus to provide an insight into the status of the Hungarian minority.