Korábbi tanulmányok igazolták, hogy a magyarországi romák körében a nagy sűrűségű lipoprotein koleszterin (high density lipoprotein cholesterol – HDL-C) csökkent szintje gyakrabban fordul elő összehasonlítva a magyar általános lakossággal minden korcsoport esetében. Ez azt sugallja, hogy genetikai okok állnak a jelenség hátterében. Kutatásunk célja az volt, hogy teszteljük ezt a hipotézist, vagyis annak meghatározására, hogy a genetikai tényezők hozzájárulnak-e a csökkent HDL-C előfordulásának magasabb arányához a romák körében. Irodalmi adatok alapján azonosítottunk 21 egypontos nukleotid-polimorfizmust (single nucleotide polymorphisms – SNP), amelyek hozzájárulnak a plazma HDL-C koncentrációjának változásához és ezek segítségével vizsgáltuk a magyarországi roma (N = 616) és általános (N = 1497) populációkban a HDL-C genetikai meghatározottságát. Összehasonlító elemzést végeztünk annak vizsgálatára, hogy az irodalomkutatás során azonosított SNP-k felhasználhatók-e a roma populáció genetikai kockázatának becslésére. Ezenkívül kiszámítottuk a súlyozatlan (GRS) és a súlyozott (wGRS) genetikai kockázati pontszámokat, és összehasonlítottuk a vizsgálati populációk között, továbbá haplotípusanalízist végeztünk azon SNP-k segítségével, amelyek a CETP és LIPC génekben találhatók. Elemeztük a GRS-ek összefüggést a HDL-C szint alakulásával, valamint a csökkent HDL-C prevalenciájában bekövetkező változásokkal. A 21 SNP közül 12 mutatott szignifikáns összefüggést a HDL-C szinttel a vizsgált populációk legalább egyikében - nyolc SNP a magyar általános, egy a roma, és három mindkét populációban. Az SNP-k hatása nem különbözött a két populáció között, és az irodalmi adatoktól sem tért el jelentősen. Így a 21 vizsgált SNP felhasználható mindkét populáció esetében a genetikai kockázat becslésére. A GRS és a wGRS átlaga szignifikánsan magasabb volt a roma populációban az általánoshoz képest (GRS: 22,2 ± 3,2 vs. 21,5 ± 3,3; wGRS: 0,57 ± 0,1 vs. 0,53 ± 0,1; p <0,001). A roma alanyok fél százaléka a wGRS alapján képezett legkisebb genetikai rizikóval rendelkezők csoportjába (wGRS≤ 0,3) tartozott, szemben az általános népesség 1,8%-ával (p = 0,025). A legnagyobb genetikai rizikót hordozó egyének csoportjába (wGRS ≥ 0,75) a roma populáció 5%-a, míg ugyanezen csoportba az általános populáció mindössze 2,6%-a tartozott (p = 0,004). A súlyozatlan GRS hasonló hatást mutatott a HDL-C szint alakulására valamint a csökkent plazma HDL-C szint prevalenciájára a két populációban, míg a wGRS erősebb hatást mutatott a roma populációban a releváns zavaró tényezőkre való korrekciót követően. Tíz haplotípus blokkot sikerült azonosítanunk a CETP és hatot a LIPC génben, mindkét gén esetében a 3-3 haplotípus (CETP: H3, H5 és H8; LIPC: H2, H3 és H5) hatása bizonyult szignifikánsnak a HDL-C szintre. A CETP gén 8. haplotípusa, amelynek a HDL-C szintre csökkentő hatása a legnagyobb (β = -0,14, p <0,001), szinte kizárólag a roma populációban volt azonosítható (HR: 7,28% vs. HG: 0,14%). Ezen eredmények határozottan arra utalnak, hogy mindkét populáció esetében a hagyományos életmódbeli és a környezeti kockázati tényezők mellett az egyének genetikai meghatározottságát is figyelembe kell venni, a HDL-koleszterinszint növelésére irányuló beavatkozások tervezése során.

Previous findings have showed that reduced plasma high-density lipoprotein cholesterol (HDL-C) levels are more frequent in all age groups of the Hungarian Roma compared to the Hungarian? general population. It suggests that genetic factors may exist behind this phenomenon. Our aim was to test this hypothesis, i.e., to define whether genetic factors contribute to the higher prevalence of reduced HDL-C among the Roma. Single nucleotide polymorphisms (N = 21) contributing to the variation in plasma HDL-C concentrations were analysed in the Hungarian Roma (N = 616) and general (N = 1497) populations. A comparative analysis was carried out to examine whether SNPs identified in the literature search could be used to estimate the genetic risk in the Roma population. Furthermore, unweighted (GRS) and weighted (wGRS) genetic risk scores were computed and compared between the study populations, and a haplotype analysis was performed using SNPs in the CETP and LIPC genes. Association between the GRSs and the HDL-C levels as well as the prevalence of reduced HDL-C levels were analysed. Out of the 21 SNPs, 12 showed a significant association with HDL-C levels in at least one of the study populations - eight SNPs in the Hungarian general population, one among the Roma, and three in both populations. The effect of SNPs did not differ between the two populations, nor did it differ from the literature data. Thus, they can be used for GRS calculation in both populations. The GRS and wGRS were significantly higher in the Roma population compared to the general one (GRS: 22.2 ± 3.2 vs. 21.5 ± 3.3; wGRS: 0.57 ± 0.1 vs. 0.53 ± 0.1; p<0.001). 0,5% of Roma subjects were in the bottom fifth of the wGRS (wGRS≤ 0.3) compared with 1.8% of those in the general population (p=0.025), while 5% of the Roma subjects were in the top fifth of the wGRS (wGRS≥ 0.75) compared with 2.6% of those in the general population (p=0.004). The GRS showed a similar effect on HDL-C levels and the prevalence of reduced plasma HDL-C levels in the two populations, whilst the wGRS showed stronger effect on traits among the Roma after controlling for relevant confounders. Ten haplotype blocks were identified in the CETP and six in the LIPC genes. For both of these genes, the effect of 3-3 (in CETP: H3, H5, and H8; in LIPC: H2, H3 and H5) was found to be significant on the HDL-C levels. The haplotype 8 in the CETP gene, which has the greatest reducing effect on HDL-C levels (β=-0.14, p<0.001), was found almost exclusively in the Roma population (HR: 7.28% vs. HG: 0.14%). These results strongly suggest that in case of both populations, in addition to conventional lifestyle and environmental risk factors, the genetic background of individuals should also be considered when interventions to increase HDL cholesterol levels is considered.