A BRD4 transzkripciós regulátor fehérje szerepének vizsgálata az alternatív makrofág polarizáció során

Dátum
Folyóirat címe
Folyóirat ISSN
Kötet címe (évfolyam száma)
Kiadó
Absztrakt

A hemopoetikus őssejtekből myelopoézis során keletkezett vérsejtek, a monociták, melyek nagy része valamilyen külső vagy belső inger hatására az érpályát elhagyva, szövetekbe vándorol és érett makrofágokká differenciálódik. A makrofágok kulcsfontosságú szerepet játszanak mind a veleszületett, mind az adaptív immunitásban és a szövetek homeosztázisában, de hozzájárulhatnak az emberi betegségek sokféleségéhez is. A mikrokörnyezeti szignálok változásaihoz alkalmazkodva számos fenotípus létrehozására képesek. Az így létrejövő rendkívül heterogén populáció két funkcionális végpontja a klasszikus (M1) és alternatív (M2) polarizáció. Az M1 makrofágok a Th1 sejtek által termel IFNγ vagy bakteriális eredetű lipopoliszacharid hatására keletkeznek, megvédik a gazdaszervezetet a vírusok és mikrobák okozta fertőzésektől, küzdenek a daganatok ellen, nagy mennyiségű gyulladásos citokint termelnek és aktiválják a megfelelő immunválaszokat. Ezzel szemben az M2 makrofágok különböző alcsoportjai jönnek létreTh2 limfociták által termelt IL-4/IL-13 citokinekvagy glükokortikoidok (M2a) , Toll-like receptor ligandok/immunkoplexek (M2b) és IL-10/TGFβ (M2c) hatására. Általánosan elmondható tulajdonságaik, hogy képesek a gyulladásos válaszok és a Th1 típusú adaptív immunválaszok finomhangolására, emellett segítenek a törmelékek eltávolításában, támogatják az angiogenezist és hozzájárulnak a szövetek helyreállításában és átalakításában. Munkám során a BRD4 fehérje, mint transzkripciós regulátor, az alternatívan polarizált (M2a) makrofágok génexpressziójának szabályozásában betöltött szerepét vizsgáltuk. A BRD4 fehérje kritikus jelentőségű a génátírás szabályozásában a brómdomének és az acetilezett hisztonok kölcsönhatásain keresztül a sejtek proliferációs és differenciálódási folyamatai során. Kísérleteink alátámasztják Brd4 jelentőségét az M2 makrofágok differenciálódása során, ugyanis M2 marker gének expressziója elmaradt a fehérje inhibitorával, JQ1-gyel kezelt sejtek esetén. Továbbá BRD4 M2 makrofágok gyulladásos válaszkészségében betöltött szerepét is vizsgáltuk, ahol megállapítottuk, hogy BRD4 inhibitora nagyrészt csökkentette a gyulladásos válaszkészséget a vizsgált gének kontextusában. Érdekes módon kaptunk olyan eredményt is, ahol nem volt szükség a BRD4 szerepére LPS indukálta növekedett génexpressziós válaszban.

Leírás
Kulcsszavak
makrofág, IL-4 citokin, BRD4 fehérje, epigenetika, Transzkripciós faktor, alternatív polarizáció
Forrás