Műhelymunkámban azt vizsgálom, hogy a 12-17 éves korosztályba tartozó 1-es típusú diabétesszel rendelkező fiatalok életében a betegségük oly mértékben meghatározó-e, hogy a vonásszorongás szintet, az önértékelést, a megküzdési módot és a szülői bánásmódot illetően szignifikáns különbségként jelentkezzen a kontrollcsoporthoz képest, melynek tagjait nem érinti az említett krónikus betegség. Továbbá arra keresem a választ, hogy azok az 1-es típusú diabéteszes fiatalok, akiknél emellett társbetegségként cöliákiát is diagnosztizáltak, az előzőleg felsorolt szempontok, valamint az emocionális feedback, pozitív és negatív adherencia, betegségtagadás, illetve a betegségteher érzése szempontjából mennyiben különböznek a kizárólag csak 1-es típusú diabétesszel rendelkező kortársaiktól. Mindezek mellett kutatásomban a glükóz szenzor használatának a gyermekek vonásszorongás szintjére gyakorolt hatásával is foglalkozom.