Rezümé

Magyarország – Európa legáldottabb országa. A holland útleírások Magyarország-képe 1555-1774 között. Összehasonlító elemzés a retorikai-apodémikus tradíciók tükrében holland német és angol utazók műveivel

Ennek az összehasonlító irodalomtudományi elemzésnek a középpontjában a kora újkori holland utazók Magyarország képe áll. A disszertáció feladata az, hogy a kutatás e területén hiánypótlást végezzen el, mert a hollandok Magyarország képe mindeddig nem képezte a kutatás tárgyát. Az elemzés tárgyát azok a holland útleírások (1555-1774) alkotják, amelyeknek túlnyomó része kéziratos formában maradt fenn. Az elemzett útleírások. A kutatás fő hangsúlya a primér szövegek elemzésén van.
Az elemzés az utazáselméleti irodalom és holland német valamint angol útleírások összehasonlításával történik. A összehasonlítás módszerének alapját a retorikai-apodémikus hagyományok, amelyeket a reneszánsz óta a rámista rendező elv alapján fogalmaztak meg. Az útleírásokat nagy mértékben befolyásolták a bevésődött irodalmi előképek, sztereotípiák, irodalmi közhelyek (fertilitas Pannoniae, Magyarország mint a kereszténység védőbástyája, Orienttoposz), amelyek az útikönyvekben, az epithetonlexikonokban és a Völkertafelekben jelennek meg, amelyek által irodalmi értéküket elnyerték. A disszertációban az alapvető motívumokat, szeterotíp képeket, valamint a magyarok nemzetkarakterológáját vizsgáltuk. A megválaszolandó kérdések a következőek milyen mértékben befolyásolták a rhetorikai-apodémikus tradíciók a holland utazók Magyarország képét, milyen mértékben vált az utazók számára az ország terra incognitává, melyek az alapvető különbségek a holland, német és angol szemléletmód között, mely specifikumok jellemzik csak a holland utazókat és miért. Szándékunkban állt a holland utazók Magyarország képének a hollang közgondolkodásban való elterjedését kutatni és ismertetni.
A vizsgálat eredményeképpen megállapíthatjuk, hogy a Magyarország képet erősen befolyásolták a rhetorikai-apodémikus hagyományok, amely kép 1700-ig konstans maradt. A vizsgált sztereotípiák és motívumok 1765-ig képezték a Magyarország leírások részét. Az ország a keresztény és oszmán világ határán részlegesen vált a Kelet részévé, miközben rendelkezett a civilizált világ ismertetőjegyeivel is. A holland utazók műveltsége megegyezett az európaival, ugyanakkor azonban a magyarok problematikusan defniálható egységnek tekintették, ugyanis a két ország közötti nagy távolság és Magyarország elzártsága miatt nem voltak átfogó információik. A holland utazók mind a német és mind az angol útikönyveket és útleírásokat használták, és az angol stílus ugyanolyan hatással volt rájuk, mint a német. Az elemzett holland utazók útleírásai csak a nyomtatott formában fennmaradt útleírások esetében volt számottevő.

Resümee Ungarn – das “gesegneteste“ Land Europas. Das Ungarnbild der niederländischen Reisebeschreibungen in der Periode 1555-1774. Eine vergleichende Analyse im Spiegel der rhetorisch-apodemischen Traditionen dargestellt an Werken der niederländischen, deutschen und englischen Reisebeschreibungen

In dieser vergleichenden literaturwissenschaftlichen Analyse steht das Ungarnbild der niederländischen Reisenden in der frühen Neuzeit im Mittelpunkt. Die Aufgabe der Dissertation ist es, eine Lücke in der Forschung auszufüllen, weil das Ungarnbild der Niederländer bisher noch nicht erforscht wurde. Den Gegenstand der Analyse bilden die niederländischen Reisebeschreibungen (1555-1774), von denen der Großteil in handschriftlicher Form überliefert ist. Die erforschten Reisbeschreibungen waren noch nicht Gegenstand der Ungarnbildforschung gewesen, in der Dissertation werden Ergebnisse gewonnen, die einen weißen Fleck in der Ungarnbildforschung. Der Hauptakzent der Untersuchung liegt in der Analyse der primären Texte selbst.
Die Analyse erfolgt anhand des Vergleichs zwischen den niederländischen, deutschen und englischen Reisebeschreibungen und Reisetheoretischen Werken. Methodisch liegen dem Vergleich die rhetorisch-apodemischen Traditionen des ramistischen Prinzips zugrunde, die die Reisebeschreibungen seit der Renaissance in der europäischen Literatur bestimmten. Die Wahrnehmung wurde in hohem Maße von festgeprägten literarischen Vorbildern, Stereotype literarischen Gemeinplätzen (Fertilitas Pannoniae, Bollwerk der Christenheit, Orienttopos) bestimmt, die ihre Manifestation in den Reiseführern, Epithetonlexika und in den Völkertafeln fanden und von welcher Bildformung in besonderem Maße die Reisebeschreibungen beeinflusst wurden, und ihren literarischen Wert erhielten. In der Dissertation werden die grundlegenden Motive, stereotype Bilder und Nationalcharakterologie der Ungarn analysiert werden, um das Ungarnbild und dessen Veränderungen zu beschreiben. Die Frage stellt sich, in welchem Maße die rhetorisch-apodemischen Traditionen auch die niederländischen Reisende ihr Ungarnbild beeinflusste, inwieweit in der erforschten Periode Ungarn als terra incognita für die Reisenden wurde, welche grundlegende Unterschiede zwischen den niederländischen, deutschen und englischen Betrachtungsweisen zutage getreten sind, welche Spezifika die Niederländer bei der Ausformung des Ungarnbildes sich eigen gemacht haben und warum. Es wird auch beabsichtigt, das Durchdringen des Ungarnbildes der niederländischen Reisenden in das allgemeine Gedankengut der Niederländer in der erforschten Periode zu beschreiben.
Als Ergebnis der Untersuchung lässt sich feststellen, dass das Ungarnbild stark von den rhetorisch-apodemischen Traditionen beeinflusst wurde und in dieser Hinsicht bis 1700 konstant blieb. Ein Teil der erforschten stereotypen Motive blieben bis 1765 Bestandteil der Ungarnbeschreibung. Ungarn zwischen der christlichen und de osmanischen Welt wurde nur zum Teil des Orients, aber behielt es auch Kennzeichen der zivilisierten Welt. Die niederländischen Reisenden wiesen ein mit der Europäischen übereinstimmende Bildung auf, gleichzeitig aber betrachteten Ungarn als problematisch definierbare Einheit, weil sie wegen der Abgeschiedenheit Ungarns meistens keine umfassenden Informationen besaßen. Die Reisenden bedienten sich der deutschen und englischen Reiseführer ebenfalls, indem der englische Stil eine genauso beträchtliche Wirkung auf die niederländischen Reisenden ausgeübt hatte, wie die deutschen Reisebeschreibungen. Das Ungarnbild der erforschten Niederländer durchdrang nur bei den gedruckten Reisebeschreibungen zur niederländischen Öffentlichkeit.

Summary

Hungary –„the most blessed” country of Europe. The image of Hungary in Dutch travelogues from 1555 to 1774. A comparative analysis of Dutch, German and English travelogues in the light of rhetoric-apodemic traditions.

This comparative literary analysis focuses on the Dutch travellers’ image of Hungary in the early modern times. It is the aim of the thesis to fill a gap in research, as the Dutch travellers’ image of Hungary has not been investigated until now. Accounts by Dutch travellers between 1555 and 1774 are the subject of analysis, most of which survived in manuscript format. The thesis presents results which remove blank areas from the field of the research of the image of Hungary and from the interdisciplinary field of secondary literature and fiction. The main accent of the research lies on primary texts. The analysis is performed by the comparison of theoretical literature on travelling with Dutch, German and British travelogues from the period investigated. Methodologically, the comparison is based on the rhetoric-apodemic traditions of the ramistic principle of Petrus Ramus and of Theodor Zwinger from the Basel School (1569-1570) which have determined the accounts of journeys in European literature since the Renaissance. The accounts of journeys were influenced to a high degree by imprinted literary originals, stereotypes, literary commonplaces (fertilitas Pannoniae, Hungary as a bastion of Christianity, Orienttopos) which appear in guide-books, epithetonlexic and in Völkertafeln through which they gained their literary value. The thesis investigates the basic motifs, the stereotype pictures, further on the national characteristics of Hungarians. The questions to be answered are as it follows: To what extent did rhetoric-apodemic traditions influence the image of Hungary of Dutch travellers? What are the basic differences between the Dutch, German and British viewpoints? Which traits are characteristic of Dutch travellers only and why? Our research aimed at examining and publishing the dissemination of the image of Hungary by Dutch travellers in Dutch public thinking. As a result of the investigation we can state that the image of Hungary was strongly influenced by rhetoric-apodemic traditions which image remained intact until 1700. The stereotypes and motifs investigated constituted part of the descriptions of Hungary until 1765. The country in the borderland of the Christian and Osman worlds became partially a part of the East while bearing traits of the civilized world. The education of Dutch travellers corresponds to that of Europe’s at the same time; however, Hungarians regarded it as a unity to be defined problematically as they did not have comprehensive information due to the great distance between the two countries, and due to the isolation of Hungary. Dutch travellers used German as well as British travelogues and they were influenced by the British style as much as by the German one. The Dutch travelogues analyzed were significant only in the case of those which survived in printed form.