Napjainkban kiemelt szerepe van az adatvédelemnek, az adatok kezelésének megfelelő, szigorú szabályozásának. A XXI. században, a tudomány és technika rohamos fejlődésével és előrehaladottságával egyre égetőbb problémának bizonyul az emberek személyes adatának megfelelő kezelése; ma már a technológia olyannyira a mindennapok részévé vált, hogy annak jelentősége óhatatlanul és szükségszerűen felértékelődött. A technológiai fejlődés minden pozitívuma ellenére olyan veszélyeket és fenyegetéseket is magában hordoz, amelyek a korábbi évtizedekben a tudomány és a technika akkori állása szerint még nem voltak kilátásban. Éppen ezért a folyamatosan változó technikai megoldásokkal jogi dimenzióban is lépést kell tartani a személyes adataink védelme érdekében, azonban kérdésként merül fel, hogy ez a „tempó” a gyakorlatban is tartható-e, ugyanis olyan többletterhek-, feladatok hárulnak főként az adatkezelőkre, amelyek teljesítése komoly nehézséget jelenthet számukra. Témaválasztásom e rendkívül szenzitív jogterület aktuális szabályozásának, joggyakorlati vetületének – elsősorban a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság határozatai, állásfoglalásai alapján – elemzésére esett, kiemelve munkajogi aspektusainak vizsgálatát a hazai jogrendszerben. Dolgozatom szerkezeti felépítését illetően elsőként – az adatvédelem alapkérdéseinek rövid áttekintését követően – az általános adatvédelmi szabályozással foglalkozom, melyhez az elsőszámú adatvédelmi jogforrást, a GDPR-t veszem alapul, részletes bemutatást adva az ún. adatvédelmi incidensek jogintézményéről. Majd a dolgozat második felében térek rá az adatvédelem munkajogi elemzésére, sorvezetőként alkalmazva a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény vonatkozó rendelkezéseit, kidomborítva a munkáltatói ellenőrzési jog gyakorlását, és a dolgozat végén e jog túllépését, mint adatvédelmi incidensként való értelmezését.