Bevezetés Dolgozatomban a Ludwig Wittgenstein Logikai-Filozófiai értekezésének (a továbbiakban: Tractatus) néhány általam alapvetőnek gondolt logikai és nyelvfilozófiai problémáját tettem vizsgálat tárgyává. Igyekeztem olyan problémákat választani, amelyekkel kapcsolatban érdemi észrevételeket tudtam tenni, mert vagy elkerülték a szakirodalmi vitákat, vagy megkérdőjelezhető szakirodalmi konszenzus van érvényben velük kapcsolatban. Nem törekedtem viszont arra, hogy a Tractatus hatókörén túlmutató kérdésekkel foglalkozzak. 1.1. Tractatusi megoldások a színkizárási problémára Szakirodalmi konszenzus szerint a Tractatus ontológiai és nyelvfilozófai elképzelései nem alkalmasak az ún. színkizárási probléma megoldására; összeegyeztethetetlen ugyanis az elemi kijelentések függetlenségének tézise és az a tény, hogy az egyazon tárgyról tett fokozati kijelentések kölcsönösen kizárják egymást. A fejezetben e konszenzus ellen léptem fel. Néhány szemléletesmodell szerkesztésével megmutattam, hogy a fokozati tények lehetőségével bővített tractatusi ontológia egyfelől konzisztens, másfelől nem kategorikus. 1.2. A tractatusi kvantifikáció helyes kezelése A Wittgenstein-szakirodalomban sokáig uralkodó volt az a meggyőződés, hogy bár a Tractatus filozófai rendszere erősen problematikus, a benne foglalt logikai rendszer alkalmas a feladatai ellátására. Ezt a konszenzust kezdte ki Robert Fogelin 1977-es monográfiája. Fogelin kritikájára Peter Geach és Scott Soames nagyjából egy időben válaszolt a nyolcvanas évek elején. Szerintük a probléma megoldható tractatusi eszközökkel. A témában azóta megjelent publikációk kevés kivétellel konkluzívnak tekintik Soames és Geach megoldását. A fejezetben amellett érveltem, hogy egyfelől Fogelin, Geach és Soames érvei egyaránt hibás premisszákon alapulnak, másfelől a Fogelin által felvetett problémák más módon, de megoldhatók a Tractatus keretei között. Más problémák azonban nem tűnnek megoldhatónak; de a tractatusi logikai elgondolások enyhe, ám filozófiailag nem ártalmatlan módosításával már minden elsőrendű szerkezet kifejezhetővé válik. 1.3. A tractatusi logikai szimbolika rekonstrukciója Ebben a fejezetben a tractatusi kijelentéselmélet formális eszközökkel történő rekonstrukciójára tettem kísérletet. A rekonstrukció egy igen szűkre szabott halmazelmélet keretei között megy végbe, amely a fejezet végi függelékben axiomatikusan is bevezetésre került. Maga a rekonstrukció négy lépésben történt. Az első a nyelv szemantikai kereteként szolgáló logikai tér felépítése; a második az elemi kijelentések és kijelentésváltozók bevezetése; a harmadik pedig az összetett kijelentéseké és kijelentésváltozóké. Ezt követi a szokásos szemantikai fogalmak definíciója. 1.4. Megjegyzések a rekonstrukcióhoz Dolgozatom utolsó fejezetében az előző fejezetben bevezetett rekonstrukciból kíséreltem meg következtetéseket levonni. Mindenekelőtt a szakirodalomban sokat vitatott logikai tér különféle értelmezési változatairól mutattam meg, hogy kompatibilisek a rekonstrukcióban szereplő változattal. A második szakaszban néhány, a tractatusi tárgyak számosságára vonatkozó érvet vizsgáltam meg. A harmadik szakaszt a szintaxis és a szemantika sajátos tractatusi viszonyának szenteltem. A dolgozatomat záró szakaszban a mondani-mutatni különbségtétellel foglalkoztam.

Introduction In my dissertation I discuss some problems concerning logic and the philosophy of language in Ludwig Wittgenstein's Tractatus Logico-Philosophicus (henceforth, Tractatus). I tried to choose problems about which I could make important new observations, either because the problems have not been covered in literature sofar, or because I feel there is a false consensus regarding them. However, I did not attempt to discuss questions beyond the scope of the Tractatus. 1.1. Tractarian solutions to the color exclusion problem In the literature there is a certain consensus that the ontological and semantical ideas of the Tractatus are incapable of solving the color exclusion problem. In particular, the doctrine of the independence of elementary propositions is apparently inconsistent with the linguistic fact that propositions that attribute di_erent degrees of a property to a certain object contradict each other. In this chapter, I attempted to challenge this consensus. By means of constructing a couple of intuitive models, I believe to have showed that even if Tractarian ontology allows for facts involving degrees, it is neither inconsistent nor categorical. 1.2. The proper treatment of Tractarian Quantification For a long time it was commonly held in the literature that although the philosophical system of the Tractatus is highly problematic, its internal logical system is a sound one for its own purposes. This consensus was broken in the late 70's by Robert Fogelin's work. A couple of years later Peter Geach and Scott Soames attempted to refute Fogelin's arguments, and to show that all first-order propositions can be expressed by Tractarian means. With a few exceptions their solutions are held definitive in the literature. In this chapter I aim to show that both Fogelin's, Geach's and Soames' arguments are based on some false premises. Moreover, the problems posed by Fogelin can be solved in the Tractarian framework, but other propositions still seem inexpressible. At the end of the chapter, I show that even these propositions become expressible after some modifications of the Tractarian system. 1.3. A Formal Reconstruction of the Tractarian Logical Notation In this chapter, I attempted to develop a formal reconstruction of the Tractarian theory of propositions. As a framework, I chose a rather weak axiomatic set theory which is introduced at the end of the chapter. The reconstruction itself has four steps. The first is the development of logical space. The second is the introduction of elementary propositions and elementary propositional variables. The third is the introduction of complex propositions and propositional variables. The fourth is the definition of Tarskian semantic concepts. 1.4.Notes on the reconstruction In the final chapter of my dissertation, I attempted to draw conclusions from the reconstruction developed in the previous chapter. First, I showed that various interpretations of the concept of logical space are compatible with the one in the reconstruction, which thus proved to be a neutral one. In the second section I investigated some arguments concerning the cardinality of Tractarian objects. The third section is devoted to the peculiar relation of syntax to semantics in the Tractatus. In the concluding section I took the showing-saying distinction into consideration.