Debreceni Szemle (1927-1944)

Az ismertetést Dr. Korompai Gáborné készítette.

Debreceni Szemle, 1927-1944

A bethleni konszolidáció teremtett kedvező feltételeket ahhoz, hogy 1927-ben Debrecenben a már kialakult tudományos intézményrendszer (főiskola, múzeum, egyetem, tudományos társaság) szellemi tőkéjére alapozva meginulhasson a kor tudományos színvonalán álló helyi folyóirat, a Debreceni Szemle. A egymást követő hónapokban felváltva megjelenő társadalomtudományi illetve természettudományos számokat Hankiss János és Millker Rezső egyetemi tanárok szerkesztették.

A város vezetése teljes mértékben magáénak érezte és támogatta a folyóirat ügyét, amely mögött ott állt a debreceni egyetem és a főleg egyetemi tanárokból alakult tudományos társaság. A szélesebb hatókör igénye tette indokolttá viszonylag magas példányszámban való közreadását.

1927. márciusától, az első szám megjelenésétől 1944. augusztusáig 19 számot adtak közre.

A Debreceni Szemle szerzői elsősorban debreceni egyetemi oktatók, középiskolai tanárok, szakírók, vidéken dolgozó értelmiségiek, néhány országos hírű tudós, író.

Külföldi szerző csak elvétve jelentkezett. A helyi és külső szerzők egy szűkebb csoportja rendszeresen közölt tanulmányokat, cikkeket, recenziókat és tudományos híreket. Ehhez a szűkebb csoporthoz tartoztak maguk a szerkesztők, továbbá Hankó Béla, Hoffer András, Kanabé Dezső, Kardos Albert, Márton Béla, Soó Rezső, Szilády Zoltán, Szondy György, Zsigmond Ferenc, valamint a tudományos pályáján akkoriban induló Berényi Dénes (meteorológus) és Mendöl Tibor. A környék vidéki értelmiségét képviselte Igmándy József és Molnár József. Távolabb élő szakírók közül csatlakozott Gaál István és Kolosváry Gábor.

Az állandó munkatársak többsége természettudományos érdeklődésű volt, rajtuk kívül Anghy Csaba, Aujeszky László, Dávid Lajos, Dudich Endre, Koch Sándor, Ökrösi Pál Zoltán, Rapaics Raymund, Sághy Ferenc, Straub János, Tasnády Kubacska András írtak a természettudományos számokban. Sajátos módon a néprajzi cikkeket is itt publikálta Bátky Zsigmond, Györffy István, Kiss Lajos, Szücs Sándor és itt jelentek meg Beke Ödön természettudományos vonatkozású nyelvészeti írásai is.

A cikkek főleg az állattan, növénytan, földrajz (vele összefüggésben a néprajz), továbbá a meteorológia, kisebb mértékben az egészségügy és az orvostudomány, a mezőgazdasági tudományok valamint a kőzettan kérdéseivel foglalkoztak. A matematika, fizika, kémia tárgyköréből ritkán jelent meg közlemény. A tudományos értékelések mellett a Vegyesek rovatban rendszeresen közöltek rövid híradásokat a természettudományok fejlődéséről, újabb eredményeiről, a technika egykorú vívmányairól, tudományos-fantasztikus elképzelésekről.

Az apró cikkek szakszerűen és közérthetően közvetítették az új ismereteket. A természettudományi sorozat legfőbb értékét a tiszántúli vonatkozású leírások képviselik, más természettudományos közlemények egy része ma már csak tudománytörténeti szempontból értékelhető.

A folyóirat nagyobb terjedelmű részét a szellemtudományi (társadalomtudományi) sorozat alkotja, amely átfogóbb képet nyújt a kor tudományos és kulturális kérdéseiről. Fő területe a magyar- és világirodalom, az irodalomtudomány történeti és elméleti kérdései. Klasszikus irodalmi értékek mellett a vizsgálódás tárgya a modern hazai és külföldi irodalom, fokozott figyelmet szenteltek az országhatáron kívül eső magyar irodalomra. Az irodalommal foglalkozó írások szerzői: Hankiss János, Kardos Albert, Szondy György és Zsigmond Ferenc mellett Getlőtei Jenő, Gulyás József, Jausz Béla, Oláh Gábor, Papp Károly, Péterffy László.

A történettudomány köréből őskori régészeti leletek ismertetése, középkori és újkori magyar történelmi kérdéseket tárgyaló tanulmányok, az ókorra vonatkozó és legújabb kori világtörténeti eseményekről szóló cikkek mellett a helytörténeti kutatások eredményei is helyet kaptak. A már ismert történettudósok: Divéky Adorján, Rugonfalvi Kiss István, Roska Márton, Zoltai Lajos mellett jelentkezett a fiatal történész generáció több jeles képviselője: Balogh István, Szabó István, Varga Zoltán. A filozófiai problémákat tárgyaló tanulmányok közül Nagy József pécsi és Tankó Béla debreceni professzorok filozófiatörténeti valamint Pongrácz Sándor írásai és a pszichológia területére átvezető, a freudizmus bírálatával foglalkozó Boda István cikkei említésre méltóak.

A folklór témájú néprajzi cikkek szerzői Honti János, Lajtha László, palotai Gertrud, Szendrey Zsigmond írásai időtállónak bizonyultak.

A jogi témák részben az oktatás, részben a politika kérdéseihez kapcsolódtak. A szűkebben vett jogelmélet és joggyakorlat tárgyköréből Bacsó Jenő, Flachbart Ernő, Marton Géza és Nizsalovszky Endre írásai figyelemre méltóak. A politika mint tudományos téma jelentkezett a folyóiratban.

Számos tanulmány jelent meg a művészetek területéről, elsősorban a képzőmûvészet és zene elméleti, aktuális és történeti kérdéseiről, de található építőművészettel, színházzal, tánckultúrával foglalkozó közlemény is.

A külföldi forrásokból származó magyar vonatkozású anyagot a Hungarica rovat közölte, az ilyen természetű közlendőket a sorozat szerkesztője és a külföldi ösztöndíjasok gyűjtötték.

Az új könyvek számára fenntartott rovat több, mint négyszáz recenzió jelent meg, ezek a folyóirat munkatársainak széleskörű érdeklődését, gyors reagáló készségét és imponáló szakértelmét tükrözik - nagy jelentőségük volt az egykorú tudományos szakirodalmi tájékoztatásban.

A Debreceni Szemle értékét ma nem elsőben a hasábjain publikált tudományos eredményekben látjuk, hanem abban a törekvésben és módszerben, amelyet a tudományos ismeretek népszerűsítésének szolgálatába állított. A folyóirat a két világháború közötti progresszív művelődéspolitikai eszme és szemlélet produktuma, amely elutasította a faj szempontú nép- és történetkutatást, a német befolyás ellensúlyozására szélesebb nemzetközi kitekintést adott, a nemzeti múlt és kultúra hagyományaiba kereste a lendítőerőt, helyet adott ellentétes nézetek egyeztetésére. Nagy érdeme, hogy olyan szellemi műhelyt teremtett, amelyből kiemelkedhetett a későbbi magyar tudományos élet számos kiválósága.