Munkánk során célul tűztük ki a kísérletesen indukált spondylarthropathia jellemzését arthritisre fogékony egértörzsekben és ezeknek fogékony, valamint rezisztens törzsekkel létrehozott F1 és F2 generációiban. Porc proteoglikán aggrekánnal történő szisztémás immunizálással spondylitist indukáltunk fogékony BALB/c és C3H egerekben, valamint ezeknek arthritis és/vagy spondylitis rezisztens DBA/2 és DBA/1 szülői törzsekkel létrehozott keresztezésének F1 és F2 hibridjeiben. A proteoglikán indukálta spondylarthropathia incidenciáját és súlyosságát hisztológiailag értékeltük. A gerincérintettség pontértékeit a szérum antitest és citokin szintekkel, valamint a porc PG-ra adott in vitro T sejt válaszok eredményeivel korreláltattuk. A PGIS-t a porc PG és adjuváns szisztémás adásával idéztük elő. A fogékony egértörzsekhez tartozó egerek és ezek F2 hybridjeinek 60-70%-ában alakult ki spondylitis arthritisszel, vagy anélkül. A veleszületett („innate”) immunrendszert Th1 dominancia irányába aktiváló adjuvánsok jelentős hatással bírtak a spondylitis kimenetelére és progressziójára. A DBA//1 törzs, úgy tűnik, olyan géneket hordoz, melyek megvédik ezt a törzset valamint F1 és F2 hibridjeit a spondylitiszel szemben. A DBA/2 törzs pedig, miközben maga rezisztens PGIS-re, olyan géneket hordoz, melyek „megengedik” a PGIS kialakulását a hibrid generációkban. Az arthritis és/vagy spondylitis érzékeny BALB/c és C3H szülői törzsek és F2 hibridjeik esetében találtuk a legmagasabb spondylitis incidenciát és súlyosságot. A PGIS, az autoimmun spondylitis egérmodellje, mely számos hasonlóságot mutat a humán SPA-val. A PG indukálta arthritisre és spondylitisre való fogékonyság különválása különböző genetikai konstellációk esetében, arra utal, hogy a PGIA és a PGIS különálló betegségek. Ennélfogva ez a modell lehetővé teszi a spondylitis etiopatogenézisében szerepet játszó genetikai komponensek vizsgálatát, függetlenül a PGIA-ra való fogékonyságot befolyásoló tényezőktől.

A HLA-DRB1 genotípus gyakoriságokat vizsgálva saját észak-kelet magyarországi RA-es betegeinkben azt találtuk, hogy a HLA-DR4 szignifikánsan gyakrabban fordul elő a betegekben, a kontroll csoporthoz képest. Emellett a HLA-DR1 esetében is a nagyobb gyakoriságra utaló tendencia volt látható RA-ben.

1. Spondylarthropathy was induced in susceptible BALB/c and C3H strains of mice, and in their F1 and F2 generations derived from intercrosses with arthritis- and/or spondylitis-resistant DBA/2 and DBA/1 parent strains, by systemic immunization with cartilage proteoglycan (PG) aggrecan.
2. This is the first study in which the autoimmune spondylitis (PGIS) has been characterized according to effects of antigens, adjuvants, and different genetic backgrounds .
3. The incidence and severity of PGIS were scored histologically. Our newly developed histological scoring method was used to compare the severity of spondylitis in different groups of mice examined.
4. These scores for spine involvement were correlated with serum antibody and cytokine levels and with in vitro T cell responses to cartilage PG. Serum IL-6 and SAA levels showed significant correlation with severity of PGIS.
5. New observations of the study are the following:  60–70% of susceptible mouse strains and their F2 hybrids developed spondylitis either with or without arthritis.
    Adjuvants, particularly those activating the innate immune system and enforcing the Th1 dominance, had significant effects on the outcome and progression of PGIS.
    The DBA/1 strain appeared to carry genes protecting this strain and its F1 and F2 hybrids from spondylitis.  The DBA/2 strain, although resistant to PGIS, harbored genes permitting PGIS in its hybrid generations.  Arthritis- and/or spondylitis-susceptible BALB/c and C3H parent strains and their F2 hybrids exhibited the highest incidence and severity of spondylitis.

These are new informations regarding genetic predisposition to spondylitis. On the basis of our findings we think, that presumably only a very few non-MHC genes control susceptibility to PGIS, and that these genes are most likely the same in the BALB/c and C3H strains. The results of our investigations can serve as the base of an extensive research project about the genetic background of autoimmune spondylitis. Assessing HLA-DRB1 genotype frequencies in our North-Eastern Hungarian population of RA patients we found, that HLA-DR4 was significantly more common in RA patients compared to controls. In addition, HLA-DR1 showed a tendency of being more frequent in RA.