A denevérek (Chiroptera) az emlősök második legnagyobb rendjét alkotják, több mint 1100 fajjal. Rendkívül változatos morfológiájuk, érdekes életmódjuk sok kutatót ösztönzött és ösztönöz tanulmányozásukra. Éjszakai aktivitásuknak köszönhetően megfigyelésük nagy kihívást jelent, melyre jelentős hatást gyakorol a megfigyelési módszerek tökéletesítése, újabbak kifejlesztése. A denevérek specializált életmódjuk miatt az antropogén hatásokra érzékenyek, sok fajuk veszélyeztetett, így kutatásuk fontos és aktuális feladat konzervációjuk szempontjából is. Az Északi-középhegység kiterjedt erdőségeivel, jelentős karsztterületeivel hazánk legértékesebb denevérélőhelyeinek ad otthont. Denevérfaunájának kutatása – az ország más területeihez hasonlóan – régebben főként a búvóhelyek felderítésére és az ott található denevérek megfigyelésére, illetve begyűjtésére korlátozódott, ezért a legtöbb adat barlangokból, épületpadlásokról származik. Igen kevés információval rendelkezünk a denevérek búvóhelyen kívüli aktivitásáról, valamint az erdőlakó denevérfajok jóval diffúzabban elhelyezkedő búvóhelyeiről, előfordulási sajátosságairól. A szórvány adatok és a terület adottságai alapján valószínűsíthető volt, hogy kiemelkedően értékes erdőlakó denevérállomány él itt, melynek intenzívebb faunisztikai kutatása feltétlenül indokolt.