ÖSSZEFOGLALÁS

Az ökológiai gazdálkodás fejlesztésének célja már az 1990-es évektől megfogalmazódott hazánkban. A 2007-ben elfogadott Új Magyarország Vidékfejlesztési Stratégiai Terv szerint az ellenőrzött ökológiai gazdálkodás területét 2013-ig 300 000 hektárra kívánja növelni a szaktárca. Azonban az elmúlt években mutatkozó, termelési méretben, gazdálkodói létszámban bekövetkezett csökkenés miatt, a kitűzött cél elérésének amúgy is csekély reménye szertefoszlani látszik. Az ökológiai gazdálkodásban mutatkozó visszalépést több tényező (termelési, piaci, támogatási rendszer) együttes hatása magyarázza. Az ökológiai gazdálkodás támogatási rendszere az agrár-környezetgazdálkodási (AKG) intézkedések keretében működik. Ennek általános célja a termőhelyi adottságoknak megfelelő termelési szerkezet, a környezettudatos gazdálkodás kialakítása, valamint a gazdaságok életképességének és gazdasági hatékonyságának növelése a célprogramok által előírt kötelezettségvállalások megvalósításával. Ez alapján az érvényes agrár-környezetgazdálkodási támogatási rendszer célja tehát kettős, egyrészt érinti a környezettudatos termelői magatartás fejlesztését, emellett pedig a programban résztvevők számára a gazdasági életképességben kíván segítséget nyújtani. Annak ellenére, hogy az ökológiai gazdálkodás témakörével foglalkozó szakirodalom széleskörű, kevés adat áll rendelkezésre azzal kapcsolatban, hogy a támogatási rendszer fő céljai milyen mértékben valósulnak meg az ökológiai gazdálkodásra vonatkozóan. Ezek az információk elsősorban a támogatási rendszer hatékonyabbá tételekor lehetnek fontosak, ugyanakkor az életképességgel kapcsolatos vizsgálati eredmények azoknak a termelőknek is hasznosak lehetnek, akik termelőegységükben az ökológiai gazdálkodás bevezetésén gondolkodnak. Előzetes szakirodalmi ismereteim alapján a környezettudatos termelői magatartás fogalmi lehatárolása hiányos, ugyanakkor annak primer adatgyűjtésre alapozott vizsgálatához elkerülhetetlen a definiálás. Mindezek alapján értekezésem fő célkitűzései a következők:  a környezettudattal, környezettudatos magatartással kapcsolatos szakirodalom alapján lehatárolni a környezettudatos termelői (gazdálkodói) magatartás fogalmát,  Hajdú-Bihar megye egyéni gazdálkodói körében végzett kérdőíves felmérésre alapozva, összehasonlítani az ökológiai gazdálkodók és az ökológiai gazdálkodást nem folytató termelők környezettudatos termelői magatartását, különös tekintettel az agrár-környezetgazdálkodási támogatások szerepére a környezettudatos termelői magatartásban,  Hortobágy térségében, egyéni gazdálkodók körében végzett termelői felmérésen alapuló üzemgazdasági modell segítségével meghatározni az ökológiai gazdálkodás hosszú távú gazdasági életképességét, különböző támogatási szinteken. Az első célkitűzés teljesítéséhez áttekintettem a környezettudatos magatartással foglalkozó szakirodalmat. A főleg idegen nyelvű, agrárszociológiai, pszichológia, marketing és üzleti szakmai folyóiratokban található források elemzését követően hipotetikus megközelítésben megfogalmaztam a környezettudatos gazdálkodói magatartás fogalmát, és lehatároltam a vizsgálataim szempontjából fontos változóit. Saját megfogalmazásomban a környezettudatos termelői magatartás az a tudatos emberi magatartást, mely konkrét és valós környezeti információkon, ismereteken alapul, és az egyén környezeti értékrendje alapján hozott, termelői tevékenységre vonatkozó döntéseiben nyilvánul meg, melynek célja a környezetterhelés csökkentése, a gazdálkodó megélhetésének érvényesítése mellett. A második célkitűzésnek megfelelően, az ökológiai és nem ökológiai gazdálkodók környezettudatos termelői magatartását hasonlítottam össze Hajdú-Bihar megyében végzett termelői felmérésre alapozva. A felméréssel kapcsolatos hipotézisem szerint az ökológiai gazdálkodás alapelveinek, eszmerendszerének köszönhetően, az ökológiai gazdálkodók környezettudatos termelői magatartása magasabb szintű a konvencionális gazdálkodókéhoz képest, továbbá az agrár-környezetvédelmi programokban való részvétel számszerűsíthető hatással van a termelők környezettudatos termelői magatartására. A mezőgazdasági melléktermékek, hulladékok kezelése területén vizsgáltam a mezőgazdasági termelők környezettudatát befolyásoló tényezőket és magát a környezettudatos magatartást. A vizsgálat eredményei alapján megállapítottam, hogy a gazdálkodásban keletkező hulladék környezetbarát kezelése alacsony szintű a vizsgált mintát alkotó mezőgazdasági termelők körében. Különösen a csomagolóanyag-hulladék és az állati hulla kezelése területén mutatkoznak hiányosságok. Az ökogazdák és a „konvencionális” termelők arányskálával kifejezett, hulladékkezelő magatartásának színvonalát varianciaelemzés segítségével összehasonlítva szignifikáns különbséget nem mértem. Az eredmény alapján arra a lényeges megállapításra jutottam, hogy az ellenőrzött ökológiai gazdálkodók annak ellenére, hogy több vizsgált független változó (környezeti tudás, környezettel szembeni felelősség) tekintetében is szignifikánsan jobb eredményt értek el „konvencionálisan” gazdálkodó társaikhoz képest, mégsem viselkednek környezettudatosabban a mezőgazdasági eredetű hulladékok kezelése területén. A felmérés eredményei alapján megállapítottam, hogy az agrár-környezetvédelmi programokban való részvétel számszerűsíthető hatással van a környezettudatos hulladékkezelő magatartásra, még a programban való részvételt követően is. Az, hogy az NVT AKG-ban résztvevők hulladékkezelő magatartása szignifikánsan magasabb szintű a programban nem érintett gazdálkodókéhoz képest azzal indokolható, hogy a támogatási kifizetésekhez kapcsolódó ellenőrzés kiterjed a veszélyes hulladék jogszabályban előírt kezelésének adminisztratív ellenőrzésére. A gazdasági jellemzők közül még a gazdálkodás mérete mutat egyértelmű összefüggést a hulladékkezelő magatartás színvonalával. Ennek magyarázata elsősorban az, hogy a környezetvédelmi szabályok betartása jobban ellenőrizhető a nagyobb gazdaságok esetén, és ez jelentős motiváció számukra. A demográfiai jellemzők közül egyedül a gazdálkodó lakóhelye – pontosabban a lakóhely és a termelő tevékenység helyszínének egyezősége – jelent egyértelműen pozitív hatást a környezettudatos hulladékkezelő magatartásra. Variancia elemzés eredménye szerint azok a mezőgazdasági termelők, akik lakóhelyükön folytatnak termelő tevékenységet, szignifikánsan magasabb szintű hulladékkezelő magatartással jellemezhetők. Az egyén belső (pszichografikus) változói és a hulladékkezelő magatartás kapcsolatának vizsgálata arra az eredményre vezetett, hogy a szakirodalom által lehatárolt egyéb belső, úgynevezett pszichografikus változók nem vagy gyengén magyarázzák a hulladékkezelő magatartás színvonalának alakulását. Az, hogy a fogyasztói kutatásokhoz képest a gazdasági tényezők sok esetben megelőzik a személyiséghez kapcsolódó pszichológiai tényezőket nem meglepő, hiszen a kutatás a mezőgazdasági termelés, mint gazdasági tevékenység területére irányul, annak egy szeletének környezetbarát jellegét kívánta vizsgálni és az ezzel összefüggő tényezők feltárására törekedett. A termelő tevékenység alakításában nyilvánvaló, hogy sok esetben nem a gazdálkodó személyiségjegyei, hanem sokkal inkább a megélhetéshez szükséges – jövedelemorientált – döntések jutnak érvényre. A környezettudatos termelői magatartás vizsgálati eredményei alapján arra következtetek, hogy a gazdálkodók elsősorban nem a környezetvédelmi szempontok alapján döntenek a hulladékok elhelyezéséről. Az, hogy az agrár-környezetvédelmi programokban való részvétel mégis kedvező hatással van a hulladékkezelő magatartásra elsősorban azzal magyarázom, hogy az AKG támogatás kifizetéséhez kapcsolódó ellenőrzés kiterjed a veszélyes hulladék elhelyezésének adminisztratív ellenőrzésére. A vizsgálati eredmények alapján arra a következtetésre jutottam, hogy a környezettudatos termelői magatartás szintje a következetes ellenőrzéssel párosuló anyagi ösztönzés révén javítható számottevően. A környezettudatos termelői magatartás vizsgálatának hipotézise tehát részben igaz. Bár az ellenőrzött ökológiai gazdálkodók hulladékkezelő magatartása nem magasabb szintű a többi mezőgazdasági termelőhöz képest, az agrár-környezetvédelmi programokban való részvétel egyértelműen pozitív hatással van a vizsgált magatartásra. A vizsgálat eredményei arra engednek következtetni, hogy a környezettudatos mezőgazdálkodás alakításában elsősorban az agrár-környezetgazdálkodási programban való hosszabb idejű részvételre, anyagi támogatottságra van szükség, mert a vizsgált magatartás még nem olyan fejlett a gazdálkodók körében, hogy ösztönzők nélkül magatartásukban jelentős javulásra számíthassunk. A harmadik célkitűzésnek megfelelően, termelői felmérésre alapozott üzemgazdasági modell segítségével meghatároztam egy Hortobágy térségében jellemző méretű és tevékenységi körű ökológiai (egyéni) gazdaság jövedelemtermelő képességét eltérő támogatási szinteken, melyet a hosszú távú gazdasági életképesség szempontjából szükséges minimális jövedelemigénnyel vetettem össze. A vizsgálat kiinduló hipotézise szerint az ökológiai gazdálkodás jövedelemtermelő képességében az AKG ökológiai gazdálkodást célzó támogatásainak kiemelt szerepe van, ezek nélkül az ökológiai gazdálkodás nem tekinthető gazdaságilag hosszú távon életképesnek. Elemző munkám során azt a mezőgazdasági termelő egységet tekintettem gazdaságilag hosszú távon életképesnek, amelynek termelő tevékenységéből származó éves jövedelme fedezi a vállalkozó legalább minimálbérrel kalkulált bérköltségét, a termelés érdekében befektetett eszközök kamatigényét , továbbá a vállalkozás minimálisan kalkulált éves fejlesztési költségét. A modellbe épített támogatási szinteken elérhető bruttó jövedelem elemzése alapján megállapítottam, hogy az ökológiai gazdálkodás jövedelemtermelő képességében az elérhető, különösen a modellezett vidékfejlesztési támogatásoknak (KAT, AKG ökológiai szántóföldi növénytermesztési és ökológiai gyepgazdálkodási célprogramok támogatásai) kiemelt szerepe van. A hosszú távú gazdasági életképesség általam megszabott kritériumai alapján a modellezett ökológiai gazdaság éves minimális jövedelemigényére vonatkozóan három variációt alakítottam ki és azt összevetettem a gazdaság különböző támogatási szinten kalkulált, vetésszerkezetet figyelembe vevő, átlagos bruttó jövedelmével. Az elemző munka eredményei alapján megállapítottam, hogy a SAPS és Top-Up támogatás önmagában csupán a rövidtávú életben maradást – azt is alig – teszi lehetővé, hiszen a keletkező éves átlagos bruttó jövedelem csupán a vállalkozó minimálisan kalkulált személyi jellegű költségeit, illetve a minimálisan kalkulált (földtőkével nem számoló) normál profitot fedezi teljes mértékben. A vizsgálat eredményei alapján azt is megállapítottam, hogy a SAPS és Top-Up támogatások, valamint a KAT támogatások együttes lehívása esetén sincs lehetőség a modellben megszabott hosszú távú gazdasági életképesség eléréséhez. Abban az esetben viszont, ha a gazdaság a SAPS és Top-Up támogatás mellett az AKG ökológiai gazdálkodást célzó támogatásait is le tudja hívni, az éves minimálisan kalkulált jövedelemigényt a keletkező éves átlagos bruttó jövedelem már eléri, sőt, mintegy 100 ezer forinttal meg is haladja. Figyelembe kell azonban venni, hogy a földtőke minimálisan kalkulált jövedelemigénye még ezen a támogatási szinten sem térül meg teljes mértékben, illetve a termelő kapacitások bővítése továbbra sem finanszírozható önerőből. A SAPS és Top-Up támogatások mellett mindkét modellezett vidékfejlesztési támogatás („+KAT és AKG” támogatási szint) 100%-os lehívását feltételezve már a földtőke éves jövedelemigénye is teljes mértékben, a termelő kapacitások bővítése pedig részben önerőből finanszírozható. A termelőkapacitások modellben rögzített 10%-os bővítése azonban még a legmagasabb modellezett támogatási szinten sem finanszírozható teljes mértékben az ökológiai gazdálkodásból származó éves átlagos bruttó jövedelemből. Mindezek összegzéseként megállapítottam, hogy a kedvezőtlen termőhelyi adottságú területeken ökológiai szántóföldi növénytermesztéssel és állattartással is foglalkozó egyéni gazdaságok csak akkor számolhatnak a hosszú távú életben maradással, ha a SAPS és Top-Up támogatások mellett legalább az AKG program nyújtotta támogatási lehetőségeket teljes mértékben kiaknázzák. A jelenleg hatályos AKG program ökológiai gazdálkodást célzó támogatásai csak azon termelők számára elérhetőek, akik még a program meghirdetésekor, 2004-ben pályáztak és nyertek támogatási jogosultságot. A programban való részvétel a rendelkezésre álló, korlátozott pénzügyi források miatt tehát eddig sem és várhatóan a jövőben sem lesz minden ökológiai gazdálkodó számára garantált. Az elemző munka eredményei alapján arra következtetek, hogy azok a termelők, akik az AKG modellezett támogatásaiból kimaradtak, a jelenlegi piaci helyzet mellett nem számolhatnak a hosszú távú életben maradással. Ennek megfelelően pedig vélhetően más mezőgazdasági termelő módszerek felé fordulnak, mint ahogy azt az elmúlt években tapasztalhattuk. Az ökológiai gazdálkodás életképességével foglalkozó vizsgálat hipotézisét tehát igazoltam, az elérhető AKG támogatásoknak, a modellezett feltételek mellett, kiemelt szerepe van az ökológiai gazdálkodás hosszú távú gazdasági életképességében. Az AKG programba való belépés évenkénti lehetővé tétele, tehát a minél szélesebb AKG támogatott gazdálkodói kör kialakítása az ökológiai gazdálkodás környezeti, gazdasági és végső soron társadalmi szerepének erősödéséhez vezethet.

SUMMARY

The aim of developing organic farming has already been set since the beginning of the 1990’ies in Hungary. Based on the New Hungary Rural Development Strategic Plan accepted in 2007, the ministry wishes to raise the area of controlled organic farming to 300 thousand hectares by the year 2013. Because of the decrease of production size and the number of farmers experienced during the last years, the little hope for reaching the set aim seems to fall to the ground. The withdrawal of organic farming is thanked to the joint effect of several factors (such as production, market and subsidy system). The subsidy system of organic farming operates within the agri-environmental farming (AEF) measures. Its general objective is to develop a production structure suitable for the site conditions and to establish the environmentally conscious farming as well as to improve the viability and economic efficiency by realizing the undertakings set in the schemes. On this basis the agri-environmental farming subsidy system has two objectives. First, it concerns the development of the environmentally conscious production behavior; second, it wishes to help in the economic viability for participants in the program. Though the relevant literature dealing with organic farming is rather abundant, there is little information on the fact that in what ratio the main aim of the subsidy system realizes in accordance with organic farming. These pieces of information may be important in case of making the subsidy system more effective; at the same time the results of investigation relating to viability may be useful for farmers who think of introducing organic farming in their producing unit. According to my previous knowledge on the relevant literature, the determination of the environmentally conscious (production) behavior is incomplete, at the same time for the examination on the basis of primer data gathering it is essential to define the concept. According to all these, the main objectives of my dissertation are the followings:

1. Defining the concept of environmentally conscious production (farming) behavior on the basis of relevant literature relating to environmentally consciousness and environmentally conscious behavior.
2. According to a questionnaire-based survey done among private farmers in Hajdu-Bihar county, comparing the environmentally conscious production behaviors of organic farmers and farmers being not involved in organic farming especially focusing on the role of agri-environmental farming subsidies in the environmentally conscious production behavior.
3. Determining the long-term economic viability of organic farming at different subsidy levels by the help of a farm economic model based on a producers’ survey carried out among private farmers around Hortobagy. In order to realize the first objective, I reviewed the relevant literature in connection with environmentally conscious behavior. After analyzing sources in agri-sociological, psychological, marketing and business technical journals mostly in foreign language, I formulated the concept of environmentally conscious farming behavior in a hypothetic approach and defined its variables being relevant from the aspect of my investigation. In my own conception, I consider the environmentally conscious production behavior as the conscious human behavior, which is based on factual and real environmental information and knowledge, and realizes in decisions made on the basis of the individual’s environmental values in connection with farming activity. Its aim is to reduce environment burden by ensuring the livelihood of farmers. In accordance with the second objective, I compared the environmental conscious production behaviors of organic and non-organic farmers based on a producers’ survey carried out in Hajdu-Bihar. According to my hypothesis relating to my survey, the environmentally conscious production behavior of organic farmers is at a higher level than that of conventional farmers thank to the principles and conception of organic farming; furthermore the effects of the participation in agri-environmental programs on the producers’ environmentally conscious production behavior may be calculated. In the field of handling agricultural by-products and wastes I studied factors influencing the environmentally consciousness of agricultural farmers and the environmentally consciousness itself.
   Based on all these I concluded that handling the generating waste during farming in an environmental friendly way is at a low level among the examined agricultural producers constituting the sample. There are deficiencies especially in the field of wastes of wrapping materials and handling animal dead bodies. Significant difference was not measured between the standard of waste management behavior of the organic farmers and “conventional” farmers comparing them by analysis of variance expressed in ratio scales. On the basis of the results I concluded that the controlled organic farmers, inspite of the fact that they reach better results in several independent variables (such as environmental knowledge, environmental responsibility) in a significant way than the conventional farmers, do not behave in a more environmental friendly way in the field of handling wastes of agricultural origin. The results of the survey prove that the participations in agri-environmental programs have calculable effects on the environmentally conscious waste managing behavior even after taking part in the programs. The fact that the behaviors of participants in NRDP AEF are significant higher than that of farmers being not involved may be justified that controlling attached to subsidies expands to even administrative controlling of handling dangerous wastes ordered in laws. The farming size of the economic factors still reflects an unambiguous correlation with the standard of waste management behavior. The reason is that keeping the environmental rules may be better controlled in case of bigger farms, which is a relevant motivation for them. Only the residence of the farmer of the demographic features, more precisely the similarity of the residence and the location of the producing activity, shows a positive effect on the environmentally conscious waste management behavior. Based on the results of the analysis of variance, the agricultural farmers who carry on producing activity on their residence reflect a significant higher waste management behavior.
   Analyzing the correlation between the inner (psychographic) variables of the individual and waste management behavior revealed that the other inner so-called psychographic variables determined by the literature do not or hardly explain the tendency of the standard of waste management behavior. The fact that contrary to consumer research the economic factors in much cases overtake the psychological factors attaching to the personality is not a surprise as the research focuses on agricultural production as the field of an economic activity, wished to study the environmental friendly feature of a part of it and strived to reveal the relevant correlated factors. When forming the producing activity it is obvious that it is not the personality of the farmers but the profit-oriented decisions necessary for making a living that come forward. According to the results of investigating environmentally conscious production behavior I conclude that farmers do not regard aspects of environmental protection when making decisions with respect to waste handling. The fact that taking part in agri-environmental programs has still favourable effects on the waste management behavior is explained by the control attached to subsidies of AEF covering even administrative controlling of handling dangerous wastes. On the basis of the results I made a consequence that the level of environmentally conscious production behavior may be considerably improved by a consequent control together with financial stimulation.

The hypothesis of investigating environmentally conscious production behavior is partly true. Though the waste management behavior of the controlled organic farmers is not higher than that of other agricultural farmers, the participation in agri-environmental programs has an unambiguously positive effect on the examined behavior. In order to develop the environmentally conscious behavior, a long-term participation in the agri-environmental farming program and financial support are required as the examined behavior is not so developed among the farmers that without any incentives significant improvement could be expected. In accordance with the third objective, I analyzed the profitability of an organic farm of a typical size and activity in the region of Hortobágy at different subsidy levels by the help of farm economic modeling based on the farmers’ survey. This was compared to the minimal profit requirement, which is necessary from the aspect of long-term economic viability. On the basis of the starting hypothesis of the examination, the subsidies of AEF aiming at organic farming have an outstanding role in the profitability of organic farming, without these the organic farming cannot be considered as viable for a long run from economic aspects. During my analytic work the agricultural producer unit was considered as viable for a long run from economic aspects which annual profit from producing activity covers at least the wages of the entrepreneur calculated by minimal wage, the capital need of the invested assets , and the annual development costs of the enterprise calculated in a minimal way. Based on analyzing the reachable gross profit built in the model I concluded that the available, especially the modeled rural development subsidies (LFA, subsidies of organic arable plant production schemes of AEF) have outstanding roles. On the basis of the criteria of the long-term economic viability three versions were created relating to the annual profit need of the modeled organic farm, which were compared to the average gross profit calculated at different subsidy levels of the farm and regarding the cropping structure. On the basis of the analyzing work I found that only SAPS and Top-Up payment itself makes only a short-term viability possible, sometimes only to a small degree, as the generating annual average gross profit covers wholly only the minimal wages of the entrepreneur as well as the minimal normal profit (neglecting land capital). The profit necessary for long-term viability and financing technological development falls off almost to the full, the own finance of expanding production capacities may not be arisen at all.

If the farm can call not only the SAPS and Top-Up payments but even subsidies considered in the AEF model, the generating annual average gross profit reaches the annual minimal profit need, moreover it even exceeds that by 100 thousand HUF. The minimal profit need of land capital, however, does not recover and the expansion of producing capacities cannot be financed from own sources. Beside SAPS and Top-Up payments assuming that the farm calls 100% of both of the modeled rural development subsidies (+ LFA and AEF subsidy level), the whole profit need of land capital and partly expanding the producing capacities may be financed from own sources. The expansion of producing capacities of 10% cannot be financed from the annual average gross profit from organic farming even at the level of the highest modeled subsidy.
During summarizing all these I concluded that private farms in less-favoured areas dealing with organic arable land production and animal keeping are only able to survive for a long run if they use up wholly at least the subsidies of AEF program besides SAPS and Top-Up payments. The results of the analyzing work reveal the fact that farming units under the modeled conditions may count on long-term viability only in case of receiving wholly the AEF subsidy.
Subsidies of the current operative AEF program aiming at organic farming are available for farmers who competed and won subsidy entitlement in 2004 when announcing the program. The participation in the program is not and expectedly will not be guaranteed for every organic farmer because of the available limited financial sources. Based on the results of the analyzing work I conclude that farmers who dropped out of the modeled subsidies of AEF, cannot count on long-term existence under the present market conditions. Accordingly, they will turn to other agricultural producing methods as it was experienced during the last years. I proved the hypothesis of the examination focusing on the viability of organic farming, the reachable AEF subsidies have an outstanding role in the long-term viability of organic farming under the modeled conditions. Making joining the AEF program yearly possible that is developing a more wider subsidized farming group by the AEF may lead to the strengthening of the environmental, economic and in the end the social roles of organic farming.