Karboxilát, foszfonát és foszfinát funkciós csoportot tartalmazó di-, tri- és tetraaza-származék ligandumok komplexképző sajátságai

Absztrakt

A komplexonok vizsgálata máig kedvelt kutatási terület, annak ellenére, hogy első képviselőiket több mint 60 évvel ezelőtt kezdték meg részletesebben tanulmányozni. A komplexonok népszerűsége változatos fémmegkötő képességüknek köszönhető, amelynek következtében alkalmazásuk mára igen széleskörűvé vált. Így a tisztán tudományos érdeklődésen túl immár sokrétű orvosi, orvosbiológiai és ipari felhasználásuk is indokolttá teszi koordinációs kémiai viselkedésük részletesebb tanulmányozását és a kialakuló komplexek tulajdonságainak javítását, tökéletesítését. A hagyományos optimalizálandó paramétereken túl (termodinamikai illetve a kinetikai stabilitás, fémionszelektivitás) a biológiai felhasználás megköveteli újabb tulajdonságok figyelembevételét, mint a kis toxicitás, szervspecifikusság, az MRI kontrasztanyagok esetében a kedvező relaxációs tulajdonságok, stb. A kutatások nyíltláncú és makrociklusos komplexonok esetén egyaránt folynak, és mindkét esetben az egyik legfontosabb irány a donorcsoportok változtatásának hatása a fentebb említett paraméterekre.

Leírás
Kulcsszavak
ligandumok, ligands
Forrás