ÖSSZEFOGLALÁS

Ebben a munkában Trichoderma törzseket vizsgáltunk, hogy jobban megismerjük a gliotoxin termelésük sajátosságait, illetve, hogy áttekintsük a gliotoxint termelő gombák taxonómiai helyét a Trichoderma nemzetségen belül. Szintetikus és komplex tápleveseket hasonlítottunk össze a táplevesben növekvő gomba gliotoxintermelése és szárazanyaggyarapodása szempontjából. Eredményeink azt mutatták, hogy a T. virens törzsek statisztikailag igazolhatóan intenzívebb micéliumnövekedést és magasabb gliotoxin-termelést mutattak a trofofázis ideje alatt 2 %-os maláta táplevesben, mint szintetikusban. A nagy mennyiségű gliotoxint termelő törzsek esetében gliotoxin szintézise kezdetben a biomassza növekedésével párhuzamosan fokozódott, majd hirtelen lelassult. Kilencvenhat, gliotoxin-termelő képesség céljából tesztelt Trichoderma törzsből mindösszesen tíz (10,4 %) törzs esetében tapasztaltunk gliotoxin termelést folyadékkultúrában. A tíz törzs a Trichoderma (syn: Gliocladium) virens fajt képviselte, a törzsgyűjteményekben szereplő fajmeghatározás alapján. Eredményeinkből azt a következtetést vontuk le, hogy a gliotoxin termelés a T. virens faj sajátsága, de ugyanakkor gliotoxint nem termelő T. virens törzseket is találtunk, ami a gliotoxintermelés képességének változatosságát mutatja a fajon belül. Továbbá, a gliotoxintermelés kinetikájában eltéréseket tapasztaltunk a termelő törzsek között is. Míg a nagy mennyiségű gliotoxint termelő törzsek esetében a termelés optimális időszakának az inkubáció 48-64. óra közötti intervalluma tűnt, addig a kis mennyiséget termelő törzsek ez időszakban nem, vagy alig termeltek giotoxint. A törzsek genetikai polimorfizmusának alátámasztására RAPD PCR analízist alkalmaztunk, hogy a véletlenszerűen összeállított primereket használva, az amplifikált sávok jelenlétét fenológiai analízissel értékeljük. A PCR amplifikáció analízisének eredményei összefüggést mutattak a gliotoxintermelés meglétével, a nem termelő izolátummnál ugyanakkor az RAPD PCR megközelítéssel nem tudtuk elkülöníteni a nagy mennyiségű gliotoxint termelő törzseket. A gliotoxin mennyisége nem korrelált a fenológiai analízis eredményeivel. Eredményeink azt mutatják, hogy a morfológiailag és gliotoxintermelő képességben egyaránt heterogén T. virens törzsek az ITS szekvenciájuk alapján egymástól nem különíthetők el. Más, a T. virens faj esetében specifikusabb DNS szakasz felszaporítása esetleg célravezetőbb lehet az egyes izolátumok elkülönítésénél. Konfrontációs antagonizmus tesztet végeztünk a T. virens (antagonista) és Rhizoctonia solani (patogén) gombák szembeoltásával, maláta-kivonat tartalmú agaron. A patogén és az antagonista sugárirányú telepnövekedését mértük, majd ebből következtettünk a gátlás mértékére, illetve a gátlás, illetve a gliotoxin-termelés ismeretében a gliotoxin antagonizmusban betöltött szerepére próbáltunk következtetni in vitro. A vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy a gliotoxin-termelő T. virens törzsek gliotoxin produktuma nem állt összefüggésben az antagonizmus-teszt eredményeivel.