Dolgozatomban a Nagycserei ligeterdő madáretetőinek 3 év téli időszaka (2004-2005, 2005-2006, 2006- 2007) alatt felvett 1178 adatát dolgoztam fel. Vizsgálataim során 18 faj került elő az etetőkön és szórón. Minden előforduló faj védettséget élvez. A legnagyobb számban a széncinege jelent meg (55, 03 %- os arányban). Majd őt követte a kékcinege 17, 66 %- kal. A terület jelentőségét leginkább a közép fakopáncs emeli. E faj rendelkezik a legnagyobb természetvédelmi értékkel, értéke 50 ezer Ft. A többi faj értéke 10 ezer forintban lett megállapítva. A területen kisebb számban megjelenő fajok is fontosak, a táj fontosságát emelik. Az etetés fontos, mert sok madárnak nehézséget okoz a táplálékának felkutatása. Kóborlásra állnak át ilyenkor a fajok. Ez kiküszöbölhető, ha az élőhelyükön etetés folyik. Így egy- egy élettérben tarthatjuk madarainkat. Azok az egyedek, melyek itt telelnek át, nagy valószínűséggel itt raknak majd fészket is. A fészkelés sikeressége emelhető kihelyezett fészkekkel, melyek alatt odúkat értek. Itt ez a tevékenység meg is történt. Nagy sikerességgel költenek ezekben az odúkban a madarak. A legtöbbet széncinege párok foglalják el. Jelentős még az etetés abból a szempontból is, hogy madarak élettere szűkül. Még inkább nehézkessé teszi ez az ínséges időszakot. E nehézséget az ember teremtette, neki kell a hiányosságokat pótolnia is. Így válik szükségessé az aktív madárvédelem. Sokak szerint ez nem létfontosságú, mert e tollas kis élőlények régebben is megtalálták a táplálékot. Hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról a tényről, hogy évszázadokkal ezelőtt még nem volt ekkora mértékű az emberiség térhódítása. Kárpótolnunk kell madarainkat a szűkülő életterük miatt!