Az értekezés célja a népi bútorok néprajzi-történeti vizsgálata XVIII századtól a XX. század elejéig. A dolgozat három irányból vizsgálja meg az északkelet-magyarországi népi bútorokat:

1. Áttekinti azokat a folyamatokat, amelyek a népi lakáskultúrában zajlottak. Hogyan változott a területen a parasztság lakáskultúrája? Ezen belül kiemelt figyelmet szentel a ház térszerkezetének és a díszítő stílusnak. Melyek azok a sajátosságok, melyek az országnak csak ezen a részén voltak megfigyelhetők? Milyen külső történelmi és kulturális folyamatok töltöttek be katalizátor szerepet a változások térbeli és időbeli bekövetkezésében?
2. Vizsgálja a népi bútorok történeti fejlődését típusok szerint. Hogyan illeszkedett a terület népi bútorzatának a fejlődése a magyarországi folyamatokhoz? Megvizsgálja, hogy típusok szerint melyek voltak azok a sajátosságok, amelyek Északkelet-Magyarország jellemzői. A sajátosságokat részint a stílusban, a szerkesztésmódban másrészt viszont a változások időbeli eltolódásában keresi.
3. Nagyon fontos terület a készítők és a készítőközpontok vizsgálata. A terület népi bútorai különböző készítő közegből kerültek ki a specialistáktól a háziiparosokon át a képzett asztalosokon keresztül a manufaktúrákig, bútorüzemekig. A céhtag asztalosmester évekig tartó tanulás és legtöbbször Északkelet-Magyarországon belül, de más-más vármegyében, városban vándorolva, asztalosműhelyekben dolgozva szerezte képzettségét. A terület specialistái-háziiparosai családi, falubeli hagyományokat folytattak, míg a bútorüzemek új típusú, divatos darabjaival a bútorok elvesztették egyediségüket. A készítő központok vizsgálata során egyrészt be kellett határolni a készítők körét. Feltárásra került, hogy az adott bútortípus a kézművesipar mely szintjén került előállításra. Történeti adatokkal mutattam be azokat a fázisokat, munkafolyamatokat, melyek a központ kialakulásában, fejlődésében meghatározókká váltak. A dolgozat a lehető legszélesebb tárgyi anyag alapján rajzolta meg a vizsgált terület népi bútorkészítő központjainak jellemző stílusjegyeit, táji párhuzamait.