Vizsgálatunk középpontjában a Leideni Egyetem magyarországi diákjainak peregrinációja áll. A dolgozat három nagyobb fázisban, követi nyomon 1595 és 1796 között a diákok útját a hazai kollégiumokból egészen a Leideni Egyetemig. A peregrináció, vagyis a diákok külföldi egyetemlátogatása, nem a kora-újkor sajátossága. A nyugat-európai egyetemalapításoktól kezdve ismertek adatok, hogy magyar diákok például Bologna, Párizs egyetemein tanultak, majd a XIV. századtól kezdve igen nagy számban keresték fel Közép-Európa egyetemeit, Krakkót, Bécset, Prágát. A külföldi iskolalátogatást szükségessé tette, hogy Magyarországon a nagyszombati egyetem létrejöttéig nem létezett szilárd anyagi és tudományos alappal rendelkező egyetem, bár a középkorból három egyetemalapítási kísérletről is tudunk, ezek az egyetemek azonban a kellő - elsősorban politikai – támogatás hiányában, nem voltak hosszú életűek. A kora-újkorban, mikor egész Európában új egyetemek születtek, Magyarországon a mohácsi csatát követő radikális politikai változások következtében nem került sor egyetemalapításra egyrészt az ország két- majd három részre szakadása, másrészt a reformáció következtében a magyar etnikumú csoportokon belüli vallási szakadás miatt. Mindezek ellenére a reformáció és a katolikus megújulás segítette újfajta képző intézmények létrejöttét. A 16. században egy új iskolatípus jött létre, mely a középfokú és a felsőfokú (egyetemi) oktatás közötti átmeneti formát jelentette: a reformátusok kollégiumnak, az evangélikusok líceumnak, a katolikusok akadémiának nevezték. Ezek az iskolák humanista szellemű általános képzést biztosítottak diákjaiknak, illetve filozófiai, teológiai, néhány esetben jogi és természettudományos oktatást is nyújtottak, ezáltal elégítették ki az iskolázott szakemberek iránti megnövekedett igényt, illetve készítették elő a diákokat a külföldi egyetemi tanulmányokra. Ilyen iskolái voltak a reformátusoknak Debrecenben, Sárospatakon, Pápán, Nagyváradon, Gyulafehérváron, az evangélikusoknak Pozsonyban, Sopronban, Lőcsén, Nagyszebenben, a katolikusoknak Kolozsváron. Sem a reformátusoknak, sem az evangélikusoknak nem sikerült azonban a kollégiumaikat illetve líceumaikat egyetemi rangra emelni. Egyedül a katolikusok tudtak Nagyszombatban katolikus egyetemet alapítani, ahol A kora-újkori protestáns peregrináció – főleg újonnan – alapított protestáns egyetemek felé irányult. A 16. században a protestáns diákok Lipcse, Jéna, Halle, Heidelberg és Wittenberg egyetemeit keresték fel. A protestáns peregrináció útvonalát azonban a 16. század végén, 17. század első felében nem várt események változtatták meg. A szász választófejedelem kitiltotta ugyanis Wittenbergből azokat a diákokat, akik megtagadták a Formula Concordiae aláírását, így az egyetem a református diákok előtt bezárta kapuit. A harmincéves háborúban a kálvinista Heidelberg is elesett, így a protestáns, elsősorban református diákok tovább mentek nyugat felé, Németalföld északi, protestáns részére, hogy teológiát, majd orvostudományt, jogot, filozófiát, illetve természettudományokat tanulhassanak. Nem szabad azonban arról sem megfeledkeznünk, hogy számos katolikus diák is megfordult a 18. század második feléig a protestáns egyetemeken, nagyrészt éppen Leidenben. Németalföld északi részén 1575. február 8-án nyitotta meg kapuit az első egyetem Leidenben. Tíz évvel később jött létre egyetem Franekerben, majd 1614-ben Groningenben. 1629-ben Deventerben, 1632-ben pedig Amszterdamban alapítottak akadémiát. 1636-ban Utrechtben, majd 1648-ban Harderwijkben került sor egyetem létrehozására. A vizsgált korszakban Franekerben tanult a legtöbb magyarországi diák, az összes ismert egyetemi regisztráció 40%-ára ott került sor. A 17. században Leident, a 18. században Utrechtet kereste fel a legtöbb diák Magyarországról. Az egyetemek abszolút sorrendjében Utrecht állt Franeker után a második helyen, Leiden a harmadik, majd Groningen következett, ahol a beiratkozások a leideni regisztrációknak mindössze a felét érték el. A két másik intézet Harderwijkben és Deventerben nemcsak a magyar peregrinációban, de a németalföldi oktatásban is jelentéktelen szerepet játszott. Az amszterdami beiratkozásokról keveset tudunk, az ottani diákok neveit főleg az album amicorumokból ismerjük. A németalföldi egyetemek és akadémiák az egész kora-újkori magyar peregrinációban jelentős szerepet töltöttek be: 1526 és 1789 között ott tanult az össze magyar peregrinus 12, 3%-a, ha azonban a dolgozatban vizsgált korszakot nézzük, akkor ez az arány 26%-ra emelkedik. Ez igen jelentős szám, ami a kutatók érdeklődésére tarthat számot.