Lovak iránti szeretetemet nem tudom, hogy honnan örököltem, azt sem tudom, hogy honnan jön. Egyszerűen csak itt él bennem. Szüleimnek, nagyszüleimnek nincs köze a lovakhoz, de még az állattartáshoz sem. Vendéglátásból élünk. Ilyenformán szüleim nagyon sokáig nem engedtek lóközelbe, talán érthető is. Féltettek. Egy idő után megtört a jég, eljárhattam egy ismerőshöz lovagolni. Sajnos félelmük nem volt alaptalan. A történtekért hibáztathatnánk sokmindent és sokmindenkit, de nem tesszük. A lényeg, hogy életben vagyok. Viszont valami nagyon megváltozott bennem. Jobban kezdtem tisztelni a lovakat, de a szeretet ahelyett, hogy az baleset következtében elmúlt volna, megsokszorozódott, és elindult bennem egy folyamat, amely arra késztetett hogy megtanuljak mindent a lovakról. Mindent amit csak lehetséges. Így szinte megszállottan elkezdtem gyűjteni a szakkönyveket, lovas regényeket, újságokat, mindent ami ezekkel az állatokkal kapcsolatos. Egy idő után finoman elkezdtem szüleimet is rávezetni arra, hogy bizony én még szeretnék lóközelbe kerülni... Sajnos az esés következtében nem csak a szeretetem nőtt meg. A félelmem is. Bevallom, a mai napig nem sikerült ezt teljesen legyőznöm. De mégis van valami. Valami ami visszahúz a lovakhoz.