A dolgozat a múlt – jelen – jövő időszemléletére, folyamat egységére épül, és szélesebb összefüggésrendszer alapján elemzi az általános művelődési központok létrejöttének indítékait. A felnőttképzés új irányaival foglalkozva már a 60-as években kimondták, hogy az iskolai képzést nem lehet befejezni egy „záró aktussal”, mert elő kell készítenie a rákövetkező önkéntes felnőttkori tanulást. Feladatomnak tartottam rendszerezni az intézményeket egy új szempont, a fejlődésük egyes szakaszait jellemzően meghatározó ÁMK-filozófiák, vezérlő eszmék szerint; szembesíteni az ÁMK-vezérlő eszméit a gyakorlati eredményekkel: az intézmények gyakorlatával. Bebizonyítani, hogy az általános művelődési központ bizonyos feltételek megteremtése és fenntartása esetén képes a gyermekkorban olyan szabadidős szokásokat, tanulási, önművelő, önnevelő képességeket megalapozni, kialakítani, amelyek felnőtt korban is megmaradnak, és alapjául szolgálnak a permanens művelődésnek, az életen át tartó tanulásnak.

The thesis is built on the unity of the past–present–future time-course, and analyzes the reasons for the general cultural-educational centers’ coming into being according to a wider connection system. Dealing with new ways of adult education, it was already pronounced in the 1960s that school education could not be finished with a “closing act,” since it has to prepare the voluntary adult learning that follows. I had the aim to categorize the institutions according to a new aspect, a new guiding ideology, as well as to confront the fundamental ideas of the Cultural–Educational Centres with training results: with the practice of the institutions. Furthermore, I also aimed at demonstrating that in childhood, the Cultural–Educational Centre is able to establish and develop such leisure time activities, educational, self training abilities which will continue in adult age as well, and could serve as a basis for permanent education, for life-long learning.