A jelen munka eredményeit és az irodalmi adatokat összegezve elmondható, hogy a korai diagnózis (új laboratóriumi és képalkotó lehetőségek), az egyre szélesedő terápiás paletta, és a centrumokban történő aktív gondozás következtében az autoimmun-reumatológiai, ezen belül az RA-s, sclerodermás és SLE-s betegek egyre nagyobb aránya hosszabb ideig él, növekszik a gondozott betegek átlagos életkora, ezért várhatóan növekedni fog a krónikus szervi károsodások, így elsősorban a vascularis betegségek és a társuló tumorok előfordulási gyakorisága. Saját és mások eredményei arra hívják fel a figyelmet, hogy ezen kórképekben megnő a tumoros morbiditás és mortalitás. Ha a gondozás arthritis/immunológiai centrumokban történik, valószínűleg a korai diagnosztika és az alapbetegség korai agresszív kezelése következtében a szekunder tumorok prevalenciája alacsonyabb lehet, mert a malignitások kialakulása elsősorban a tartósan aktív alapbetegséggel és a hosszan fennálló szervi gyulladással függ össze. Nagyon fontos tehát, hogy ezeket a kórképeket korán és agresszíven kezeljük, emellett a magasabb rizikójú csoportokban szűrővizsgálatokat végezzünk és a daganat gyanúja esetén részletes tumorkutatás történjen. Az autoimmun betegségek pathogenezisének és labordiagnosztikájának érdekes színfoltja lehet a tumormarkerek (TAA) meghatározása. Szénhidrát oldalláncaik révén sejtadhéziós molekulaként funkcionálnak. Számos TAA expresszálódik mind a daganatsejtek, mind a gyulladásos leukocyták felszínén, résztvesznek a metastasisképződésben és a gyulladásos folyamatokban egyaránt. A TAA-k a sejtfelszínről leválva, szolubilis formában megjelennek és mérhetővé válnak a szérumban. Saját eredményeink és mások vizsgálatai arra utalnak, hogy több TAA, elsődlegesen a CEA, CA 19-9, CA 125, CA 15-3 és CA 72-4 fokozott mértékben termelődnek RA-ban, SSC-ben illetve SLE-ben. A marker koncentráció esetenként akár betegségaktivitást is jelezhet, de talán ennél fontosabb, hogy több TAA szérumszintje összefüggést mutat az egyes említett kórképekre jellemző szervi manifesztációkkal. A szolubilis TAA-k meghatározása tehát esetenként közelebb vihet bennünket bizonyos pathogenetikai kérdések megválaszolásához, emellett egyes esetekben az adott betegségre jellemző autoimmun jelenségek és szervi érintettség indikátora is lehet. A szekunder tumorok klinikumának illetve a szolubilis TAA-k kérdésköre segíthet az autoimmunitás és a daganatkeltés közös mechanizmusainak megértésében, valamint hangsúlyozza a korai diagnosztika, prognosztika, szűrés, agresszív terápia és szoros gondozás fontosságát.

Due to the early diagnosis, modern therapeutic modalities and close follow-up of patients in rheumatology centers, there has been a substantial increase in the survival of rheumatoid arthritis (RA), lupus (SLE) and scleroderma (SSc) patients. As a consequence, long-term organ damage and chronic comorbidities, primarily vascular disorders and secondary malignancies have become major issues in relation to these diseases. There is increased cancer morbidity and mortality in autoimmune-rheumatic diseases. Furthermore, immunosuppressive therapies administered to RA, SLE as well as SSc patients may exert bimodal action on the incidence of secondary tumors. Yet, sustained inflammation is the primary risk factor in the development of malignancies among these conditions. Therefore, it is very important to diagnose and treat these patients early and tumor screening may be crucial in patients at high risk. Tumor-associated antigens (TAA) may be involved in the pathogenesis and/or laboratory diagnostics of autoimmune-inflammatory diseases. By their sialylated carbohydrate motifs, they are involved in cell adhesion, thus most TAA-s are expressed on the surface of inflammatory leukocytes, as well as tumor cells. TAA-s exert an important role in inflammation and metastasis formation. Shedding from the cell surface, they become soluble and detectable in the patients’ sera. Results of this study indicate that the production of some TAA-s, such as CEA, CA 19-9, CA 125, CA 15-3 and CA 72-4, may be increased in RA, SLE and SSc in comparison to control subjects. In addition, serum concentrations of some TAA-s are correlated with indicators of disease activity, as well as some organ manifestations. Thus the detection of solubile antigens may have pathogenic, clinical and prognostic relevances in autoimmune rheumatic diseases. Assessment of the clinical aspects of secondary malignancies and soluble TAA-s may help us to understand similar mechanisms of autoimmunity and tumorgenesis. These data also emphasize the important role of early diagnosis, screening, agressive treatment and close follow-up of autoimmune-rheumatic diseases.