A coeliakiaval kapcsolatos vizsgálataink megerősítették azokat az eredményeket, melyek szerint a betegek többsége hordozza vagy a HLA-DQ2 vagy a -DQ8 allélt, mivel EMA pozitivitás esetünkben is csak az ezen allélokat hordozó pácienseknél fordult elő. A csak szövettani vizsgálat alapján coeliákiásnak tartott betegek 35%-ának nem volt sem HLA-DQ2 sem HLA-DQ8 allélja, náluk gluténterhelés hatására sem jelent meg szeropozitivitás, és nem történt klinikai relapszus sem. Ezáltal rávilágítottunk arra, hogy a coeliakia diagnózisának „gold standardjaként” számon tartott szövettani vizsgálatnak sok a buktatója, így a csak szövettani vizsgálat alapján felállított coeliakia diagnózis sokszor nem helytálló. Ilyen esetekben a HLA-DQ genotípus meghatározása igen fontos szerepet játszik a DQ2-DQ8 negatív betegek megtalálásában, akiknél a diagnózis revíziója indokolt gluténfogyasztás mellett. EMA pozitivitás és a szövettani vizsgálattal igazolt egyértelmű boholyathrophia esetén azonban a HLA-DQ meghatározás nem szolgál extra információval. Korábban a DEOEC Reumatológiai Tanszékén kezelt RA-s betegek HLA-DRB1 genotípusát vizsgálva azt találtuk, hogy a HLA-DRB104 allélek szignifikánsan gyakrabban fordulnak elő a betegekben, valamint a HLA-DRB101 allélok előfordulása is gyakoribb a kontroll személyekhez viszonyítva, hasonlóan más kaukázusi népcsoportokhoz. Jelen munkám során a HLA-DRB101 szubtípusokat vizsgálva azt találtam, hogy a DRB101 allélek közül a DRB10101, DRB10102 és DRB10105 allélek fordultak elő legnagyobb számban, de gyakoriságuk a beteg és a kontroll populációban hasonló volt, azt valószínűsítve, hogy a HLA-DR1 és szubtípusai nem játszanak nagy szerepet a betegség pathogenesisében az általunk vizsgált RA-s betegek esetében. A HLA-DR4 szubtípusok tekintetében a leggyakoribb allélként számon tartott HLA-DRB10401 és DRB10404 allélok frekvenciájában nem találtunk szignifikáns különbséget a beteg és a kontroll csoport között. Ezzel ellentétben az főként ázsiai RA-s betegekre jellemző DRB10405, és a finn RA-s betegpopulációkra jellemző DRB10408 allélek előfordulása szignifikánsan gyakoribb volt ezen allélek az RA pathogenezisében betöltött szerepét alátámasztva, hasonlóan a Finnországban és Ázsiában talált genetikai mintázatokhoz. A szintén RA-s betegeket vizsgáló második munkámban megerősítettük azon eredményeket, melyek szerint kapcsolat lehet az anti-CCP antitest és a RF pozitivitás között. Új eredményként rávilágítottunk arra, hogy nem csak az anti-CCP pozitivitás, hanem az anti-CCP antitestek szintje is összefüggésbe hozható a „shared epitópokkal” RA-s betegekben. A HLA-DRB1 allélek és az autoantitest termelés közötti szoros kapcsolat befolyásolhatja a betegség későbbi továbbfejlődését és kimenetelét. Rávilágítotunk arra, hogy az anti-CCP antitest termelése más HLA-DRB1 allélekkel, név szerint a HLA-DRB113 és HLA-DRB115 allélekkel is kapcsolatban lehet. Az APS-val társuló és nem társuló SLE-s betegek klinikai adatainak összevetésekor intézetünk SLE munkacsoportja eltéréseket talált a három betegcsoport fenotípusában: a PAPS vagy SAPS-s betegekben gyakoriak voltak a thromboticus események és kisebb volt a gyulladásos aktivitás, mint a csak lupusos betegekben, valamint vetélés leggyakrabban a primer APS-ként induló esetekben fordult elő. Munkánk során azt vizsgáltuk, hogy ezen eltérések hátterében állhatnak-e genetikai különbségek. Vizsgálataink alapján elmondhatjuk, hogy az SLE-re jellemző DRB103/DQB1*02 allélek az általunk vizsgált SLE-s betegekben is gyakoriak voltak, valamint SAPS-el szövődött betegekben is. Azokban az esetekben, ahol a betegség PAPS-el kezdődött, és ehhez társul később az SLE, teljesen eltérő allélek fordultak elő nagy gyakorisággal. Amikor a betegség SLE-vel kezdődött, és ehhez társult az APS , a betegek az SLE-re jellemző allélokat hordozták nagy számban, míg ha az APS jelentkezett először, és utána az SLE, akkor a betegek HLA-DRB1 és DQB1 genotípusa inkább az APS-re jellemző allélokat tartalmazza. Elmondhatjuk, hogy a PAPS és SAPS HLA-DRB1 és DQB1 profilja igen eltérő, így csekély szerepet játszhat a két betegség részben hasonló fenotípusának kialakításában.

Coeliac disease (CD) is strongly associated with HLA-DQ2 or DQ8 genotypes. The diagnosis of CD nowadays is based on demonstrating crypt hyperplastic villous atrophy, endomysial (EMA) or transglutaminase antibodies (anti-TG) and correlation of disease activity with gluten intake. Our aim was to evaluate the clinical utility of HLA-DQ typing when coeliac disease diagnosis had previously been established solely by histology. HLA-DQ alleles, EMA and anti-TG were investigated and histology slides reviewed in 70 patients diagnosed 2-25 years earlier by small-intestinal biopsy but without measuring EMA or anti-TG. Patients without DQ2 or DQ8 or without unequivocal villous atrophy were followed up on free diet by using serology and biopsies. We have found that all EMA/anti-TG positive patients carried DQ2 or DQ8, and had severe villous atrophy. Only 56% of patients without EMA or anti-TG positivity had DQ2 or DQ8 (p<0.001). Seropositivity and relapse developed in 4 of 11 DQ2 positive but in none of 15 DQ2 and DQ8 negative patients on long-term gluten exposure. As a conclusion we can say that coeliac disease diagnosis based solely on histology is not always reliable. HLA-DQ testing is important in identifying DQ2 and DQ8 negative subjects who need revision of their diagnosis, but it does not have additive diagnostic value if EMA positivity is already known. Certain HLA-DR1 (DRB101) and HLA-DR4 (HLA-DRB104) alleles, also known as "shared epitope"(SE), are associated with increased susceptibility to rheumatoid arthritis (RA), and may also have relevance for disease outcome. Anti-CCP antibody positivity is thought to associate with the presence of HLA-DR4 alleles in patients with RA. However, there is little information available regarding any relationship between serum anti-CCP concentrations and the SE. Therefore our aim was to determine the frequency of HLA-DR1 and -DR4 subtypes in our patients with RA in comparison to healthy control subjects, and to determine the association between anti-CCP antibody production and various HLA-DRB1 alleles. We have found, that among the HLA-DR4 subtypes, DRB10401 and DRB10404, among DR1 subtypes DRB10101 were the most common alleles in both groups, but there were no significant differences in their frequencies between the two examined groups. In contrast, HLA-DRB10405 and DRB10408 were significantly more common among RA patients in comparison to control subjects. Our data suggest, that in our patients, HLA-DR4, as well as its subtypes DRB10405 and DRB10408, may be involved in the susceptibility to RA, but HLA-DR1 may not. Furthermore we have found that not only the presence, but the serum concentration of anti-CCP antibody is in association with HLA-DRB104 alleles. I also investigated the HLA-DRB1 and HLA-DQB1 alleles in patients with systemic lupus erythematosus (SLE only), SLE with secondary antiphospholipid syndrome (SLE+SAPS) and in those, whose clinical course began as primary APS and subsequently progressed to SLE (PAPS+SLE), searching explanation behind phenotypical differences: patients with primary or secondary APS present more thrombotic and less inflammatory activity, while fetal wastage was the highest in the PAPS+SLE group. Our results confirmed that the HLA-DRB1 and DQB1 profile of PAPS and SAPS is different, therefore it is unlikely that they are responsible for the partly similar phenotype of the two groups.