Doktori disszertációmban tekintettem át az utóbbi háromszáz év három jelentősebb, talmudi, illetve halachikus jogi műveket érintő hamisítási esetét. Disszertációm a harmadik hamisításnak a történetét dolgozza fel a legrészletesebben: Valamivel több, mint száz éve élt Erdélyben, Szatmár városában egy titokzatos ember, „Slomó Jehudá Álgázi, akit Friedländernek neveznek”. Elbeszélése szerint „kezébe jutott” a Jeruzsálemi talmud addig elveszettnek tartott Kodásim rendje, amiből 1907-ben kinyomtattatta a Chulin és a Böchorot, 1909-ben pedig a Zváchim és Éráchin traktátust. Nem sokkal az első kötet megjelenése után óriási vita tört ki e Talmud-részletek hitelessége körül. A kutatás lényegi része a források felderítése. Kutatásaim során közel hetven levél gyűlt össze Friedländer különböző emberekkel lefolytatott levelezéséből – ezek dokumentálják és világítják meg a történetet. Ezen kívül összegyüjtöttöm a témában megjelent korabeli cikkeket és publikációkat, amelyek szinte kivétel nélkül olyan lapokban jelentek meg, amelyek mára már nagy ritkaságnak számítanak. Ahol lehetőség nyílt rá, több forrásra támaszkodtam. Lehetőleg a kiadás körüli időkben keletkezett dokumentumokat választottam forrásomul, és kevésbé támaszkodtam az érintettek későbbi visszaemlékezéseire. Disszertációmban bemutatom, hogy a Friedländer-féle Talmud hamis voltát a kortársak három módszerrel igyekeztek bizonyítani: (1) a tudományos szövegkritika módszerével. Erre a módszerre alapult a „Zsidóság Tudománya” szakértőinek és kutatóinak határozott véleménye. (2) Lengyelország egyik vezető rabbija, Méir Dán Plocki (1866-1928) kritikája, mely rabbinikus stílusú disputikus vita formájában írodott. Sikerült neki rámutatni olyan furcsa részletekre, melyek esetében szerinte „az eredeti kéziratot kell megvizsgálnunk”. (3) A kiadó személyes becsületességének megkérdőjelezése annak alátámasztására, hogy állításai hiteltelenek. Az utóbbira építette véleményét a váci Katzburg Dávid Cvi rabbi (1856-1937) a kéthetenként megjelenő Tél Tálpijot rabbinikus folyóiratban. Véleményem szerint az első és a harmadik módszer meggyőzően bizonyította a Jeruzsálemi Talmud hamis voltát, de a második módszer is igen sok érvet fogalmazott meg annak alátámasztására. A jelen tanulmány elsősorban a harmadik bizonyítási módszer érvrendszerét erősíti. Kutatásaim fényt derítettek Friedländer sötét nőügyeire. A korabeli újságokból kiderül, hogy Friedländer felesége és kisgyermekei mellett, különböző személyazonosságúnak adva ki magát, városról városra vándorolt, megházasodott, majd bármiféle jelzés vagy válás nélkül továbbállt, elölről kezdve a vándorlást. Friedländer a végsőkig harcolt, és a legravaszabb módszerekkel védekezett az ellene irányuló támadásokkal szemben. Disszertációmban megvizsgálom mesterkedéseinek három módját és ezek hatását a nagy vita kimenetelére. Mióta létezik a „zsidóság tudománya”, feszültség és harc jellemezte ennek hívei és a Tóra művelői, a jesivák és a tanintézetek világa közötti viszonyt. Részletezem, hogy Friedländer milyen jól kihasználta a két tábor közötti űrt, és egyszerre próbált jelen lenni mindkét világban. Disszertációmban továbbá bemutatom, hogy a rabbinikus irodalomban nagyon ritkán fordul elő az, miszerint egy könyvet azért utasítanak el, mert felmerül a hamisítás gyanúja. Mégis miért viszonyultak másként Friedländerhez, akinek a Jeruzsálemi Kodásim rendjét teljes mértékben elvetették? Három okot vázolok – a harmadik és legfontosabb: Friedländer akkor vesztette el végleg a hitelét, amikor kiderült róla, hogy erkölcstelen életet él. Ez a legfőbb különbség közte és a többi szerző között akit hamisítással vádoltak. Mindebből tehát azt láthatjuk, hogy a rabbinikus irodalom hamisítványainak felfedése nem a tudományos és még csak nem is a hagyományos rabbinikus érvelés módszereivel érhető el a leghatásosabban. Ezeknél sokkal lényegesebb a felfedező-szerző személye, hiszen ahogy Friedländer esetében láthatjuk, a Jeruzsálemi Kodásim sorsát végső soron Friedländer személyes hiteltelensége ásta alá. My doctoral dissertation comprehensively examines the most notable cases of the past three hundred years through which Talmudic or Halachic works were falsified. The primary aim of this present dissertation is to assess the story of a notoriously rare case of forgery. Over a hundred years ago there lived a mysterious man in Transylvania, in the town of Szatmár by the name Slomo Yehuda Algazi. He was also known and referred to as Friedländer. According to his story, he ‘by some divine accident’ found the previously considered lost Kodashim Order of the Jerusalem Talmud based on which he, in 1907, printed the tractates Chulin and Bechorot; to be followed, in 1909, by the tractates Zvachim and Erachin. Not long after publishing the first volume, the Talmudic parts of the book were severely attacked for lacking integrity as well as authenticity. An essential part of any research is to identify new sources in the given theme. I collected in total almost 70 pieces of Friedländer’s private correspondences, which eventually formed a solid base for my research and which served to factually back up and clarify details of the story in question. Additionally, I put together many of the articles and publications of the time which appeared in periodicals that are a rarity nowdays. Wherever possible I based my final conclusions on comparing several different sources and evidence. I mostly resorted to documents written around the time of the book’s publishing, and less so on later memoirs that merely commemorated the event. This dissertation presents the following three contemporary methodologies that were used to prove the forged nature of Friedländer’s Talmud: (1) The scientific methodology of critical text analysis. Experts and researchers of the Wissenschaft des Judentums (“The Science of Judaism”) school based their judgments on this method. (2) One of Poland’s leading rabbis, Meir Dan Plocki’s (1866-1928) criticism, written in the rabbinical dispute form. He was able to identify a number of peculiar details which “ought to be investigated in the body of the original manuscript first.” (3) Questioning the publisher’s personal integrity in order to prove that his statements lacked accuracy and authenticity. Rabbi David Cvi Katzburg (1856-1937) from Vác based his opinion on this latter notion in the fortnightly rabbinical periodical Tel Talpiyot. According to my opinion, the first and third points convincingly prove the forged nature of the Jerusalem Talmud, though the second method also defines several important notions that serve to further back it up. This current study reinforces mainly the arguments in the third above mentioned method. My research also shed light on Friedländer’s shady stories with several women. Newspapers of the time documented that Friedländer, though he had a wife and small children, migrated from city to city, got married over and over again – only to one day decide to move on without leaving any trace behind, without giving a divorce, only to embark on yet another romance. Friedländer fought until the very end, attempting to defend himself against attacks with shrewd and crafty means. In my thesis I examine his 3 different schemes of defense and the effect they had on the outcome of this big debate. Ever since the emergence of the Wissenschaft des Judentums (“The Science of Judaism”) there was tension and an ever continuing discord between the advocates of “science” and the religious world of the Torah. I describe how Friedländer took advantage of this chasm between the two parties and tried to live in both worlds at the same time. This dissertation presents also how rare it is in rabbinical literature that any publication is repudiated for suspicion of forgery. Why, therefore, was Friedländer treated differently and why was his Jerusalem Talmud's Kodashim Order so entirely rejected? To this I give three reasons. The third and most important is that Friedländer lost his credibility when his immoral past became widely known to the public. This was the most significant difference between him and the other authors accused of forgery. From all of the above, it can be deducted that the most effective tool for exposing forgeries in rabbinical literature is not by academic, nor by traditional rabbinical argumentation. The person behind the work seems to be the critical key to any investigation, as Friedländer’s case clearly shows: the validity of the Jerusalem Talmud's Kodashim was, ultimately, undermined foremost by his personal lack of moral integrity.