A fluorokinolonok széles spektrumú antibiotikumok. Korábban megfigyelték, hogy patkányokban a krónikus pefloxacin kezelés hatására csökkent a nyálmirigyek súlya, a termelődött nyál mennyisége és amiláz aktivitása. A szövettani vizsgálatok a szekréciós egységek atrófiáját mutatták ki. Mivel a fluorokinolonok központi és perifériás idegrendszeri elváltozásokat okozhatnak, feltételezhető, hogy ezen elváltozások hátterében a nyálmirigyek beidegzésében részt vevő idegi struktúrák károsodása állhat. Jelen munkánk célja a pefloxacin kezelés hatására jelentkező idegrendszeri károsodások hátterében álló neuro-morfológiai változások vizsgálata. Kísérleteinkhez felnőtt nőstény Wistar patkányokat használtunk (N=9, súly=250 g). Az állatok 3 (N=3) és 7 (N=3) napon keresztül naponta egyszer, intraperitonealis injekcióban kapták a pefloxacint (Péflacine, Rhone-Poulenc Santé, France) 20mg/100g testtömeg koncentrációban. A kontroll állatok (N=3) hasonló módon és mennyiségben fiziológiás sóoldatot kaptak. A 3 illetve 7 napos túlélési idő után az állatokat intraperitonealisan adott uretánnal elaltattuk (10%-os uretán, 1.3 ml/testsúly kg dózisban). Ezt követően transcardialisan előbb fiziológiás sóoldattal, majd 4%-os paraformaldehid oldattal (0.2 M foszfát pufferben, pH=7.4) perfundáltuk. A fixálást követően eltávolítottuk a glandula parotist és a glandula sublingualist. A szerveket paraffinba ágyaztuk, majd 10 μm-es metszeteket készítettünk. Paraszimpatektómia esetén a 4. napon átvágtuk a n. auriculotemporalist és n. lingualist. A kezelés eredményeként hemalaun (Mayer)-chromotroppal megfestett szövettani metszeteken a mirigyvégkamrák atrophiáját észleltük. A szerotonin, a substance-P, valamint a calcitonin gene-related polypeptid (CGRP) tartalmú idegrostokat immunhisztokémiai reakciók segítségével vizualizáltuk. A szerotoninerg rostok száma a harmadik napon érte el a maximumát, majd a 7. napra ez a szám lecsökkent a kiindulási szintre. A CGRP és SP tartalmú rostok száma végig csökkent. Az acinusok atrophiájának legvalószínűbb magyarázata a NGF (neuronal growth factor=idegnövekedési faktor) neuropeptid tartalmú idegrostokra kifejtett trofikus hatásának csökkenése, vagy a hízósejtekből felszabaduló gyulladásos mediátorok által kiváltott neuropeptid tartalmú rostok számának csökkenése és az ezek hatására létrejövő lokális denerváció.