Magyarországon az Európai Unióhoz történő csatlakozást megelőzően az étrend-kiegészítő készítmények engedélyeztetése valamint, a termék kategóriába sorolhatósága gyakorlatilag szabályozott volt mind jogszabályi, mind szakmai elvárások alapján. A csatlakozás következményeként a jogszabályok harmonizációjával és a termékek szabad áramlását biztosító jogszabály életbe lépésével új jogi problémák kerültek előtérbe, mivel a meglehetősen jó magyarországi szabályokat részlegesen vagy teljesen hatályon kívül helyezték. Nap, mint nap egyre több probléma jelentkezik a termékek forgalomba kerülését megelőző engedélyeztetés területén. A helyzet megoldatlanságához nagymértékben hozzájárul, hogy a tagállamok hatóságai eltérően értelmezik az EU-s szabályokat, ehhez valószínőleg hozzájárulnak az eltérő nemzeti egészségügyi szokások és értékek is1. A kialakult helyzet megoldása nem egyszerű, mivel nemzeti szinten csak részmegoldás lehetséges. Mivel a napi étrendünk élelmiszerekből áll, az étrend-kiegészítők értelem szerűen csak olyan (ható)anyagok lehetnek, amelyek élelmiszer eredetűek vagyis, olyan anyagoknak kell lenniük, amelyek a napi étrend kiegészítését szolgálják. Így felmerülhet az a kérdés is: szükség van-e étrend-kiegészítők fogyasztására? A táplálkozástudományi szakemberek szerint a kiegyensúlyozott, vegyes táplálkozás ellátja a testet a megfelelő tápanyagokkal és biológiailag hasznos anyagokkal2, tehát étrend-kiegészítőkre nincs szükség. Vannak azonban olyan élethelyzetek – pl. hajszolt, felgyorsult életvitel –, amikor nincs módunk odafigyelni a megfelelő táplálkozásra, miként szigorú diéta és fogyókúra esetén is szükség lehet e készítmények fogyasztására. Ennek megfelelően kell kiválasztani a készítményt, s az adagját egyénre szabottan kell megállapítani. Valójában mi határozza meg, hogy valóban szükség van-e étrend-kiegészítőkre? Nem más mint a piaci kereslet. Igen jó üzletnek bizonyul ezen termékek előállítása forgalmazása. De sajnos néhány tisztességtelen piaci résztvevő gyógyszereket, gyógyszerhatóanyagokat tartalmazó készítményeket is megkísérel étrend-kiegészítőként piacra dobni, veszélyeztetve ezzel az emberek egészségét. Ennek az a legfőbb oka, hogy az engedélyezéshez szükséges dokumentáció valamint az engedélyezés rendje és ideje is számottevően rövidebb és kevésbé szigorú mint gyógyszerek esetében. Így leszögezhetjük, hogy közegészségügyi problémával, kérdéssel állunk szemben. Jelenleg sem a magyarországi sem az európai rendszer nem alkalmas a nem biztonságos termékek forgalomba kerülésének megakadályozására, csak a piacfelügyeleti munkát segíti elő azzal, hogy probléma, veszély észlelésekor azonnal értesítést kap az elsődlegesen illetékes, Magyarországon az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ), s a további intézkedések megtételére e piacfelügyeleti hatóság jogosult. Sok Európai Uniós tagállam még a notifikáció (bejelentési kötelezettség) lehetőségével sem él; ezekben az országokban a hatósági munka kizárólag a panaszbejelentésekre vagy a szúrópróbaszerű ellenőrzésekre épít.