A 18. század két nemesasszonya Bethlen Kata és Zay Anna műveiket a korszaknak megfelelő vallásos tradícióban írták. Mind Zay és Bethlen önszínrevitele a műfaji és formai különbségük ellenére jelen van. Bethlen Kata műve alapján a kora újkori önéletírás műfajelméleti kontextusát vázolnom, miszerint az emlékirat és napló sokkal inkább alkalmasabb műfaji meghatározások, mint a problematikus önéletírás. Ezt a szöveg szerkezeti kompozíciója is alátámasztja. A két mű önszínrevitele a szentírási és zsoltárparafrázisok alapján további vizsgálati lehetőségeket nyit meg, esetleges lélektani kérdéseket. Elemzésem során a két műben megjelenő énszínrevitel okait is befolyásoló tényezőként tekintem.