Absztrakt: Az idősek térd- és csípőízületi protetizálása egyre nagyobb terhet ró az egészségügyi ellátásra. Vizsgálatunk fő célkitűzése az volt, hogy kidolgozzunk egy új, prehabilitációs beavatkozásokat és műtét előtti betegedukációt is magába foglaló „betegutat” a térd- és csípőprotézis ellátásban részesülő betegek számára. További célunk volt még, adatot gyűjteni és megvizsgálni a kórházi körülmények között megvalósított új betegútnak a hatékonyságát és az előnyeit a betegek, és a kórházi ellátórendszer szempontjából. Módszerek: Nyílt, beavatkozással járó kontrollcsoportos követéses vizsgálatot végeztünk. A kutatásba bevont betegeket (n=180) két csoportra (intervenciós(THA, TKA) és kontroll(THA, TKA)) osztottuk. Az intervenciós csoportba (n=44) azok tartoztak, akik kaptak betegtájékoztató anyagot, beleegyeztek a műtét előtti prehabilitációs programban való részvételbe, illetve vállalták az összes kérdőív kitöltését. A kontroll csoportba azok a betegek kerültek, akik nem vállalták a programot. A kontroll csoport két részből állt. A „kontroll csoport 1.” betegei (n=44) nem kaptak betegtájékoztatót, műtét előtt kitöltötték az SFQ kérdőívet és a postoperativ rehabilitációban a Rehabilitációs Osztályon részesültek. A „kontroll csoport 2.” tagjai (n=92) kaptak betegtájékoztatót, egy részük (n=63) a kutatásban tovább részt véve postoperativ rehabilitációját a Rehabilitációs Osztályon folytatta, másik részük (n=29) a kutatásból kilépve otthoni rehabilitációt választott. A kutatásunkban résztvevő betegek a prehabilitációs és a postrehabilitációs időszakban kérdőíves (SFQ, Oxford Hip and Knee Score, saját készítésű betegtájékoztató hatékonyságát és alkalmazhatóságát mérő kérdőív) és fizikális (csípő-, térd ízületi mozgástartomány mérés, járástávolság mérés) vizsgálatban vettek részt. Eredmények: Az SFQ pontszámok szignifikánsan csökkentek mind a TKA-val kezelt betegeknél (medián 37,50 IQR 30,00-40,00 vs. medián 20,00 IQR 16,00-24,00) és THA (medián 34,50 IQR 28,00-42,00 vs. medián 20,00 IQR 16,00-22,00). A kontrollcsoport TKA-val (medián 37,50 IQR 30,00-40,00 vs. medián 64,50 IQR 54,00-82,00) és THA-val (medián 34,50 IQR 28,00-42,00 vs. medián 73,00 IQR 56,00-81,00) csoportot is bevontak. Értékelés az új betegtájékoztató tartalmának, használhatóságának és érthetőségének értékelése azt mutatta, hogy a betegek az új betegtájékoztatót a következőképpen értékelték szinte teljes mértékben használhatónak értékelték (átlag 11,47±0,91pont). A csípő ízület flexios mozgásnál a postoperativ rehabilitáció kezdetén a javulás az intervenciós csoportban szignifikánsan nagyobb volt, mint a kontrollcsoportban (medián 75° (IQR 70-80°) n=27 vs. medián 60° (IQR 50-70°), n=33). A térdműtött betegeknél a flexio a postoperativ rehabilitáció végén mutatott szignifikáns különbséget az intervenciós és a kontrollcsoport betegei között (medián 100° (IQR 95-100°), n=14 vs. medián 90° (IQR 90-90°), n=29). Következtetések: Eredményeink arra utalnak, hogy az új prehabilitációs program bevezetése mindenképpen fontos lenne a TKA-val és THA-val kapcsolatos betegellátásba.

Abstract: Knee and hip arthroplasty in the elderly is placing an increasing burden on healthcare. The main objective of our study was to develop a new "patient pathway" including prehabilitation interventions and preoperative patient education for patients undergoing knee and hip replacement care. We also aimed to collect data and examine the effectiveness and benefits of the new patient pathway in a hospital setting for patients and the hospital care system. Methods. Patients included in the study (n=180) were divided into two groups (intervention (THA, TKA) and control (THA, TKA)). The intervention group (n=44) included those who received a patient information leaflet, agreed to participate in a prehabilitation programme before surgery and agreed to complete all questionnaires. The control group included patients who did not undertake the programme. The control group consisted of two parts. The "control group 1." patients (n=44) did not receive a patient information leaflet, completed the SFQ questionnaire before surgery and received postoperative rehabilitation at the Rehabilitation Unit. The "control group 2." members (n=92) received a patient information leaflet, some of them (n=63) continued their postoperative rehabilitation at the Rehabilitation Unit after the study, while others (n=29) chose home rehabilitation after leaving the study. Patients in our study participated in a questionnaire (SFQ, Oxford Hip and Knee Score, a self-made questionnaire measuring the effectiveness and usability of patient information) and physical examination (hip and knee range of motion measurement, gait distance measurement) in the prehabilitation and postrehabilitation period. RESULTS: SFQ scores were significantly reduced in both TKA-treated patients (median 37.50 IQR 30.00-40.00 vs. median 20.00 IQR 16.00-24.00) and THA (median 34.50 IQR 28.00-42.00 vs. median 20.00 IQR 16.00-22.00). A control group with TKA (median 37.50 IQR 30.00-40.00 vs. median 64.50 IQR 54.00-82.00) and THA (median 34.50 IQR 28.00-42.00 vs. median 73.00 IQR 56.00-81.00) was also included. Evaluation of the content, usability and comprehensibility of the new leaflet showed that patients rated the new leaflet as almost completely usable (mean 11.47±0.91 points). The improvement in hip joint flexion at the start of postoperative rehabilitation was significantly greater in the intervention group than in the control group (median 75° (IQR 70-80°) n=27 vs. median 60° (IQR 50-70°), n=33). In knee surgery patients, flexion at the end of postoperative rehabilitation showed a significant difference between intervention and control group patients (median 100° (IQR 95-100°), n=14 vs. median 90° (IQR 90-90°), n=29). Conclusions: Our results suggest that the introduction of a new prehabilitation program in TKA and THA patient care is important.