Az Egészségügyi Világszervezet 1996-ban meghirdetett koncepcióján alapuló teljeskörű iskolai egészségfejlesztési program valósult meg 2011-ben egy debreceni gimnáziumban. Ennek értékeléséhez a beavatkozás előtt (bázisfelmérés) és az azt követő tanévek indításakor három, vagyis összesen négy kérdőíves egészségfelmérésre került sor, amely az iskola minden tanulóját megcélozta. A kérdőívben az „Iskoláskorú gyermekek egészségmagatartása (HBSC)” vizsgálat kérdéseinek segítségével felmértük a tanulók demográfiai adatait, egészségi és lelkiállapotát, egészségmagatartását, valamint az iskolai pszichoszociális környezet jellemzőit, beleértve a diákoknak az iskolához, a tanárokhoz és az osztálytársakhoz fűződő viszonyát. Az adatok elemzésével vizsgáltuk az iskola diákjainak jellemzőit a korosztályos nemzeti átlaghoz képest; az intervenció rövid- és hosszútávú hatásait; továbbá a négy adatfelvétel összesített adatbázisában (N=3450) elemeztük az élettel való elégedettség meghatározó tényezőit is. A statisztikai analízist STATA 16.0 programmal végeztük, kétmintás t-próbát folytonos változók esetén, khi-négyzet próbát kategorikus változók esetén alkalmaztunk. Az élettel való elégedettség determinánsait modellszelekcióval határoztuk meg, melyek során ordinális és heteroszkedasztikus lineáris regressziót, ordinális és robusztus varianciabecslést, a kovariánsok közt lineáris és nemlineáris összefüggést, továbbá interakciókat vizsgálva. A rövidtávú értékelés azt mutatta, hogy nőtt a kiváló egészségi állapotú tanulók aránya; jelentős javulást mutattak az étkezési szokások, ugyanakkor nőtt a fizikailag inaktív tanulók aránya az intervenció előtti állapothoz képest. A hosszútávú értékelés során, az utánkövetés harmadik évében szignifikánsan csökkent a ritkán ajánlott ételek fogyasztása, és a tanulók könnyebbnek értékelték az iskolai feladataikat, mint bázisfelméréskor. Az élettel való elégedettségnek mindkét nemben szignifikáns pozitív determinánsa a szubjektív egészségi állapot, a szubjektív családi jómódúság és az önértékelés; míg jelentős negatív meghatározója a fizikai inaktivitás, az iskolai feladatok nehézsége és a magányosság. Az önértékelésnek jelentős moduláló hatása is van egyes iskolai pszichoszociális tényezőknek az élettel való elégedettséggel mutatott összefüggésére. A program előnye, hogy teljeskörű volt, a táplálkozásra, testmozgásra, a személyiségfejlesztésre és konfliktuskezelésre irányuló akciókat is tartalmazott, élvezte az iskola vezetésének támogatását. Ugyanakkor korlátja, hogy csupán egy iskolában valósult meg, a kvantitatív értékelés pedig csak a tanulókra vonatkozott. Ezáltal az értékelés eredményei csak korlátozottan általánosíthatók, és a program hatása nem választható el teljesen a szekuláris és életkori trendek hatásaitól. Mindazonáltal a hosszú követés és az összevont adatbázis nagysága lehetővé tette az élettel való elégedettség megbízható becslését

The concept of health promoting schools approved by the World Health Organization in 1996 called for integrated school health promotion programs. Such a program was implemented in a high school in Debrecen in 2011. In order to evaluate the program, four cross-sectional questionnaire surveys were carried out inviting all students of the school: one before the intervention (baseline survey), and three more at the beginning of the subsequent 3 academic years (follow-up surveys). The survey included items and scales taken from the Hungarian questionnaire of the Health Behaviour in School-aged Children on demographic data, general and mental health, health behaviour, as well as the psychosocial environment of the school including the students’ feelings about the school, their teachers, and classmates. Using the collected data before and after the program, we investigated the characteristics of the students compared to the national features of the same age group; we carried out the shortand long-term evaluation of the program; and after pooling the data of all four surveys (N=3450), we identified the independent variables of life satisfaction. Statistical analysis was carried out with STATA 16.0. Two-sample t-test was used for continuous variables, and chisquare test for categorical variables. Various types of linear regression were tested to identify the best model for predicting life satisfaction, such as ordinary and heteroskedastic linear regression, ordinary and robust variance estimation, linear and nonlinear association between certain covariates, and testing interactions. The short-term evaluation showed improved subjective health and better nutritional habits after the intervention but an increased proportion of physically inactive students. The long-term evaluation was based on a survey carried out in the 3rd year after the intervention; this revealed that a lower proportion of the students consumed rarely recommended food items and reported their schoolwork to be less difficult compared to the baseline. Life satisfaction had a significant positive correlation with subjective health, subjective family wealth, and self-esteem, while negative correlation was seen with physical inactivity, difficulty of schoolwork and loneliness. Self-esteem was also a modifier for the effect of certain variables of the psychosocial school environment on life satisfaction. The integrated school health promotion program aimed at addressing all major dimensions of school health including health education on nutrition, provision of daily physical education in the school for students, personal development, and conflict management among teachers. In addition, the program was supported by the school leadership. The limitations of the evaluation, such as the single-school implementation, the quantitative evaluation limited to students does not allow the extrapolation of the results to all high school students in Hungary and separating the effect of the program from secular trends is restricted. However, the long follow-up and the large sample size of the pooled records allowed a reasonably reliable estimation of life satisfaction.