Discovery of a new large population of Prunus tenella on a young old-field suggests remarkable regeneration ability of the species
Fájlok
Dátum
Folyóirat címe
Folyóirat ISSN
Kötet címe (évfolyam száma)
Kiadó
Debreceni Egyetem
Absztrakt
Leírás
Kurgans are ancient burial mounds built by nomadic steppic cultures across Eurasia. These monuments are important cultural landmarks, and often also preserve the remnants of dry grasslands even in intensively used agricultural landscapes. In the past centuries, many kurgans have been ploughed and their vegetation has been destroyed. Due to their recent inclusion in the agrienvironmental schemes in Hungary, crop production has been ceased on many kurgans in the past years. Here we present an interesting botanical discovery which we made during our country-scale survey of spontaneously recovering grasslands on kurgans. We discovered a large population of approximately 15,000 shoots of the protected loess grassland plant Prunus tenella Batsch (syn.: Amygdalus nana L.) on the Fekete-halom kurgan near Tiszainoka, in the centre of the Great Hungarian Plain. The mound had been used as an intensive cropland until 2014. Most probably, the plants could re-establish from some hidden shoots that could persist in the refuge provided by the concrete elements of a geodesic mark, and after the cessation of ploughing it could expand onto the north and west-facing slopes of the mound by sprouting and by germination from the persistent soil seed bank. Besides the conservation importance of this floristic discovery, it also suggests that spontaneous regeneration can be an effective restoration measure and that kurgans abandoned from agricultural cultivation can serve as suitable habitats for rare and endangered species.
A kunhalmok ex lege védett természeti területekként jelentős biodiverzitás őrzői, mivel még az intenzíven használt mezőgazdasági tájakban is számos löszgyepi növényfaj előfordulása kötődik ezekhez a kis élőhelyszigetekhez. Természeti és kulturális jelentőségük ellenére az elmúlt évszázadokban számos halmot beszántottak. A közelmúltban azonban a halmok bekerültek az agrártámogatások rendszerébe, így az Alföld számos régiójában elindult a kurgánok szántóföldi művelésének felhagyása. Országos felmérésünkben a szántásból felhagyott halmok növényzetének regenerációját vizsgáljuk, jelen közleményben e felmérő munka során tapasztalt egyik érdekes botanikai jelenségről számolunk be. A tiszainokai Fekete-halmon – melyet egészen 2014-ig intenzív szántóként használtak – a törpe mandula (Prunus tenella Batsch; syn.: Amygdalus nana L.) közel 15.000 hajtásból álló állományát találtuk hat évvel a szántóföldi művelés felhagyása után. Az állomány valószínűleg a halom tetején a háromszögelési pont védelmében tudott fennmaradni, ahonnan a felhagyást követően hatékonyan ki tudott terjedni. Ez a megfigyelés egy érdekes adattal gazdagítja a Tiszántúl flórájának ismeretét, valamint rámutat arra is, hogy a szántóföldi művelésből felhagyott halmok természetvédelmi szempontból értékes fajoknak is élőhelyet nyújthatnak, valamint hogy a természetes úton történő, spontán visszagyepesedés is hatékony természetvédelmi módszer lehet egyes halmok esetében.
A kunhalmok ex lege védett természeti területekként jelentős biodiverzitás őrzői, mivel még az intenzíven használt mezőgazdasági tájakban is számos löszgyepi növényfaj előfordulása kötődik ezekhez a kis élőhelyszigetekhez. Természeti és kulturális jelentőségük ellenére az elmúlt évszázadokban számos halmot beszántottak. A közelmúltban azonban a halmok bekerültek az agrártámogatások rendszerébe, így az Alföld számos régiójában elindult a kurgánok szántóföldi művelésének felhagyása. Országos felmérésünkben a szántásból felhagyott halmok növényzetének regenerációját vizsgáljuk, jelen közleményben e felmérő munka során tapasztalt egyik érdekes botanikai jelenségről számolunk be. A tiszainokai Fekete-halmon – melyet egészen 2014-ig intenzív szántóként használtak – a törpe mandula (Prunus tenella Batsch; syn.: Amygdalus nana L.) közel 15.000 hajtásból álló állományát találtuk hat évvel a szántóföldi művelés felhagyása után. Az állomány valószínűleg a halom tetején a háromszögelési pont védelmében tudott fennmaradni, ahonnan a felhagyást követően hatékonyan ki tudott terjedni. Ez a megfigyelés egy érdekes adattal gazdagítja a Tiszántúl flórájának ismeretét, valamint rámutat arra is, hogy a szántóföldi művelésből felhagyott halmok természetvédelmi szempontból értékes fajoknak is élőhelyet nyújthatnak, valamint hogy a természetes úton történő, spontán visszagyepesedés is hatékony természetvédelmi módszer lehet egyes halmok esetében.
Kulcsszavak
kurgan, loess grassland, spontaneous grassland recovery, Tiszántúl, kurgán, löszgyep, spontán gyepregeneráció, Tiszántúl