Szakdolgozatom első sorban a prevencióra épült, a szakirodalmi részben szó esett a rosszindulatú daganatos betegségek, valamint a méhnyakrák epidemiológiájáról, bemutattam a szűrővizsgálatok fajtáit és jellemzőit, a szervezett méhnyakszűrési programokat európai és magyarországi szinten, valamint a népegészségügyi és klinikai ajánlásokat részletesen tárgyaltam a méhnyakszűrésre vonatkoztatva. A méhnyakrák rizikófaktorairól és a megelőzési lehetőségeiről is szó volt, valamint a védőnők fontosságáról a népegészségügyi célú méhnyakszűrésben. Kutatásom során a magyar 25-65 éves nők méhnyakszűrési szokásait vizsgáltam, valamint ismeretüket a méhnyakrákról. Hipotéziseket állítottam fel a kutatás megkezdése előtt, melyekre választ szerettem volna találni. Az 5 hipotézisem közül 3 beigazolódott, 1 nem igazolódott be valamint 1 nem volt értékelhető az alacsony esetszám miatt. Ezek az eredmények a kitöltőim válaszán alapszanak. Összességében megállapíthatom, hogy azok a nők, akik kitöltötték a kérdőívet, rend-szeresen járnak méhnyakszűrésre, megfelelő ismeretekkel rendelkeznek a Human Papilloma Vírusról és a méhnyakrákról is. A kitöltőim többsége 25 és 44 éves kor közötti volt (242 fő, 78%). 204 fő (66%) jár el inkább magánrendelésre, 220 főnek (71%) van állandó orvosi (állami- és magánrendelést is figyelembe véve), valamint 240 fő (78%) járt az elmúlt 12 hónapban méhnyakszűrésen. A HPV-ről feltett kérdésekre is a válaszadók többségében tudtak válaszolni, habár ab-ban a kérdésben, hogy hogyan terjed a HPV közel fele-fele arányban válaszoltak, de végül a helyes választ adók lettek többségben, mégpedig hogy a HPV elsősorban szexuálisan, de bőr-kontaktus útján is terjedhet (161 fő, 52%). A méhnyakrák tüneteit valamint a megelőzési lehetőségeket is összességében tudták a kitöltő nők, a helyes válaszokat nagyjából 80%-os aránnyal adták meg. A méhnyakrák terápiájánál legtöbben a műtétet ismerték (277 fő, 89,6%), 68,3% (211 fő) szerint a kemoterápia, 58,9% (182 fő) szerint a sugárterápia is lehet kezelési mód, az immunterápiát a kitöltők 24,9%-a (77 fő) ismerte, a biológiai terápiát pedig csak 12,6% (39 fő). Ami hiányosság tapasztalható az egyrészt a védőnő által végzett méhnyakszűrés, hiszen erről a lehetőségről a kitöltők közel kétharmada nem is hallott (201 fő, 65%) és attól a lehető-ségtől, hogy védőnő végezze a méhnyakszűrést a nők teljesen elzárkóztak. A másik dolog pedig a HPV elleni védőoltás, hiszen a kitöltőkből 250 fő (81%) nincs beoltva, viszont ettől a lehetőségtől nem zárkóztak el, hiszen 185 fő (60%) gondolja úgy, hogyha lenne rá lehetősége, akkor beoltatná magát. Szakdolgozatomban pedig többször hangsúlyoztam, hogy nagyon fontos a rendszeres szűrővizsgálat, hiszen ezáltal könnyen fel lehet ismerni a kóros elváltozásokat, így a terápiás lehetőségek hamar megkezdődhetnek, csökkentve ezzel az esetleges szövődmények kialakulását és a halálozást.