A monocita-makrofág differenciáció során adott dihidroretinol és a hemoxigenáz-1 hiányának hatása az efferocitózis folyamatára

Dátum
Folyóirat címe
Folyóirat ISSN
Kötet címe (évfolyam száma)
Kiadó
Absztrakt

Az efferocitózis, mely során a fagocita sejtek eltávolítják a szervezetünkben elhalt sejteket, kulcsfontosságú a szöveti homeosztázis fenntartásában. Értekezésem első felében egy új retinoid, a dihidroretinol (DHR) hatásmechanizmusát vizsgáltam az efferocitózis során. Összegezve az eredményeket: a retinoidok elősegítik a pro-reparatív M2 makrofág populáció kialakulását a makrofág érés során, illetve fokozzák az efferocitózist azáltal, hogy indukálják a BMP-2 jelátvitelt a retinsav receptorok működésének szabályozásán keresztül. Kutatómunkám második felében a hemoxigenáz-1 (HO-1) efferocitózisban betöltött szerepét tanulmányoztam kétféle elhalt sejttípus felvétele során. Az alacsony hemtartalmú apoptotikus timociták oldható szignálokon keresztül, az adenilát-cikláz aktiválása nélkül fokozták a HO-1 kifejeződését a felvevő makrofágokban. A magas hemtartalmú eriptotikus vörösvértestek felvétele szintén fokozta a HO-1 kifejeződését, ám sejtfelvétel függő módon. Összességében az adatok alapján elmondható, hogy a HO-1 szükséges a magas hemtartalmú elhalt sejtek felvétele esetén a hem lebontásához, így a megfelelő bekebelezési folyamathoz, és általában hozzájárul az apoptotikus sejt közvetítette gyulladásgátló válasz kialakulásához az efferocitózis során.

Leírás
Kulcsszavak
efferocitózis, dihidroretinol, BMP-2, hemoxigenáz-1, makrofág
Forrás