A legújabb növekedéselméletek tanulsága alapján a gazdasági növekedésnek lehetnek domináns okai, de pusztán egyetlen faktorral nem magyarázható. Az okok között az állam mérete is szerepet játszik. A gazdasági növekedés alapvető modelljei nem foglalkoznak ezzel a kérdéssel, így a dolgozatban három specifikus modellt hívtam segítségül a kérdés elméleti keretének felvázolására. Az első kettő (Barro és Scully) növekedéselméleti modellnek tekinthető, melyekben a kormányzati kiadások helyet kapnak a termelési függvényben is. Mindkét elmélet szerint az újraelosztás és a gazdasági növekedés közötti összefüggést egy fordított U alakú görbe (továbbiakban BARS-görbe) írja le. A dolgozat ezzel a fordított U-alakú BARS-görbével foglalkozik, illetve az egész elméleti koncepció e görbe köré épül. Ezt az irodalom egy szelete empirikusan is teszteli, azonban egyes országcsoportokra az országok heterogenitása miatt empirikusan nehéz kimutatni. A közösségi választások elméletén belül azonban több megközelítés is rámutat arra, hogy a gazdasági növekedés is visszahat az újraelosztásra. Ezek között a legjelentősebb a Wagner-törvény. A kapcsolatot lineáris specifikációval tesztelő – tehát a fordított U alakú görbe által megjelenített nemlinearitástól eltekintő – terjedelmes empirikus irodalom szerint a gazdagabb országokban inkább a negatív, a szegényebb országokban a pozitív kapcsolat dominál. A négyzetes specifikációt használó – tehát a fordított U alakú görbét feltételező – tanulmányok 2000 óta több országra illetve országcsoportra is belátták a BARS-görbét, bár összességében az eredmények itt is nagyon széttartóak. Mueller hipotézise szerint a BARS-görbe helyzetét a jövedelem (mint fejlettséget meghatározó exogén tényező) megváltoztatja, ezért egyetlen BARS-görbe feltételezése nem elegendő. A dolgozat egyik fő észrevétele, hogy a jövedelem helyett indokoltabb lenne az intézményi minőség alapján differenciálni az országokat. A dolgozat a feltételes konvergencia modelljére építve bemutatja, hogy a gazdagabb országok esetében lineáris specifikációt tekintve negatív a kapcsolat, viszont a fejlődő országok esetében bizonytalan. A négyzetes specifikációt használva a világ majdnem összes országát tartalmazó mintára belátható a BARS-görbe, a különböző jövedelmi csoportokban azonban nem találtam erre utaló jeleket. Ha nem a jövedelem, hanem az intézményi minőség alapján teszünk különbséget, akkor azt láthatjuk, hogy a jobb minőségű intézményekkel rendelkező országokban a BARS-görbe jobbra helyezkedik el, vagyis nagyobb az újraelosztás kritikus (növekedésmaximalizáló) szintje. According to the latest theories, economic growth can have some dominant causes, but it cannot be explained by only one factor. The size of the government is a significant one among these causes. The basic models of economic growth do not explicitly include any measure of redistribution, for example, as a factor of production, however the ways redistribution influences other factors of growth can be examined within the framework of these models. Two specific models (Barro 1991b, Scully 1998) are presented in Chapter 2, from which an inverted U-shaped relationship between the two variables can be derived. This function was later named BARS curve after researchers who discovered and also tested it. The whole theoretical argument of this thesis is built around this curve. Many public choice models point out that economic growth affects redistribution as well. The most important among them is Wagner's law. The empirical literature using a linear specification, therefore abstracting away from the possibility of the non-linearity represented by the U-shaped curve, claims that the richer countries the relationship is rather negative, while in poor countries it is rather positive. Studies using the quadratic specification, therefore assuming a form of the U-shaped relation, tried to test the BARS curve, however the results were also quite mixed. Mueller’s (2003) hypothesis is concerned with the location of the BARS Curve, which makes it possible to demonstrate the supposed relationship for sufficiently homogenous countries grouped in terms of their income. One of the most important observations of the thesis is that institutional quality would be more appropriate as a group-forming factor than income is. The thesis uses a conditional convergence model on modern data, which also confirms that in terms of linear specification, for rich countries there exists a negative relationship, which, however, is uncertain for developing countries. Using the quadratic specification, the BARS curve can be shown on a sample including almost all the countries of the world. For the sample of countries with more developed institutions the BARS curve is located to the right of the BARS curve of the sample of countries with less developed institutions. The critical (growth maximizing) value is therefore higher for those with more developed institutions than for those with less developed ones.