Szakdolgozatomban azt a felvetést fogom jobban megvizsgálni, hogy egyes pszichológiai horrorfilmnek titulált művekben hogyan is jelenítik meg a mentális elváltozásokat, a film mögöttes témaköreit, hogyan érik el, hogy a néző a lelkében érezze a nyomást és hogyan oldják meg, hogy az ember ne csak nézze, hanem lássa is a filmet. Fő témám a horrorfilmek vizsgálata, azon belül is a pszichológiai horrorfilmek elemzése. Az első részben egy rövid áttekintés fogok adni, amelyben jobban ismertetem, magának a horrornak a kialakulását, az eredetét, először röviden irodalmi szempontból, ahol leginkább a gótikus novellákra fogok kitérni és az irodalom és a film kapcsolatáról is ejtek pár szót. A második részben áttérek a filmekre, bemutatom a legelső horrorfilmeket, beszélek röviden arról, hogy milyen témákból táplálkozott és táplálkozik még ma is a horrorfilm, majd pedig, a harmadik részében a dolgozatomnak a pszichológiai horrort, mint szubzsánert fogom megvizsgálni. Itt hasonlóképpen a kezdetek kezdetére ugrok vissza, bemutatom hogyan is alakult ki, maga az az alműfaj, hogy pszichológiai horror, milyen karakterjegyei vannak, beszélek a Dr. Caligari (Das Cabinet des Dr. Caligari, 1920) és a Psycho (Psycho, 1960) című úttörő filmekről, végezetül pedig a negyedik, és egyben utolsó részben, filmelemzés gyanánt meg fogok vizsgálni három olyan filmet, amelyről úgy gondolom beleillenek a pszichológiai horror definíciójába. Az említett filmek a Ragyogás (The Shining, 1980), A Babadook (The Babadook, 2014) és az anyám! (mother!, 2017), lennének.