Sejtfelszíni fehérjeklaszterek vizsgálata fluoreszcenciás módszerekkel
dc.contributor.advisor | Vámosi, György | |
dc.contributor.advisor | Mocsár, Gábor | |
dc.contributor.advisordept | Biofizikai és Sejtbiológiai Intézet | hu_HU |
dc.contributor.author | Zubánics-Nagy, Áron | |
dc.contributor.department | DE--Általános Orvostudományi Kar | hu_HU |
dc.contributor.opponent | Gogolák, Péter | |
dc.contributor.opponentdept | Immunológiai Intézet | hu_HU |
dc.date.accessioned | 2019-06-17T12:04:30Z | |
dc.date.available | 2019-06-17T12:04:30Z | |
dc.date.created | 2019-05-02 | |
dc.description.abstract | Az I-es és II-es típusú fő hisztokompatibilitási komplex (MHC I és II) glikoproteinek, illetve az interleukin-2 és -15 receptorok fontos szerepet töltenek be az immunválaszban. A membránfehérjék a sejtfelszínen expresszálódva molekuláris klasztereket, csoportosulásokat alakítanak ki különböző hierarchiai szinteken. A molekuláris asszociációkon túl nagyobb aggregátumokat is formálnak (néhány 10 nm-től néhány 100 nm-es tartományban), specifikus membrán mikrodoménekben, úgynevezett lipid raftokban dúsulnak fel. Arra a kérdésre kerestük a választ, hogy a nm-es nagyságrendű protein-protein interakciók fenntartásában vajon szerepe van-e a sejtmembrán magasabb szintű szerveződésének, illetve a citoszkeletonnak. Irodalmi adatok alapján az apoptózis, nekrózis során keletkező nagy blebek nem rendelkeznek citoszkeletális kapcsolattal. Korábbi méréseink szerint 40 nm-es feloldás mellett (STED mikroszkóp) a blebek felszínén a fehérjeeloszlások homogének, nincs jele magasabb szintű szerveződésnek, illetve mikrodomének jelenlétének. A fehérjeasszociációk stabilitásának vizsgálatára fluoreszcencia keresztkorrelációs spektroszkópiai módszert alkalmaztunk. Az MHC I, MHC II, IL-2Rα és IL-15Rα- alegységeinek heteroasszociációit vizsgáltuk, a közös komplexekben levő fehérjék arányát a korrelációs függvények amplitúdóinak a hányadosaiból becsültük meg. A vizsgált fehérjék homo- és heteroasszociációit többcsatornás fluoreszcencia intenzitásmérésen alapuló mikroszkópos FRET méréssel határoztuk meg. A mérési eredmények alapján megállapítható, hogy a korrelációs függvények amplitúdóinak hányadosából megbecsült fehérjék aránya a közös komplexekben, valamint ezen fehérjeasszociációk stabilitása független a citoszkeletonnal való kapcsolattól és a sejtmembrán magasabb szintű szerveződésének eltűnésétől. | hu_HU |
dc.description.course | molekuláris biológia | hu_HU |
dc.description.courseact | nappali | hu_HU |
dc.description.courselang | magyar | hu_HU |
dc.description.coursespec | Immunológia, sejt- és mikrobiológia | hu_HU |
dc.description.degree | MSc/MA | hu_HU |
dc.format.extent | 39 | hu_HU |
dc.identifier.uri | http://hdl.handle.net/2437/269844 | |
dc.language.iso | hu | hu_HU |
dc.subject | FRET | hu_HU |
dc.subject | FCCS | hu_HU |
dc.subject | Sejtfelszíni fehérjeklaszterek stabilitása | hu_HU |
dc.subject.dspace | DEENK Témalista::Orvostudomány | hu_HU |
dc.title | Sejtfelszíni fehérjeklaszterek vizsgálata fluoreszcenciás módszerekkel | hu_HU |