Szakdolgozatomban a Jáván született holland írónő, Madelon Székely-Lulofs magyarországi recepcióját vizsgáltam különböző zsurnalisztikai szövegek alapján, melyeket elsősorban az 1930-as években írtak. Erről a témáról már körülbelül 13 évvel ezelőtt Pusztai Gábor is készített tanulmányt, ami az Acta Neerlandica című periodikában jelent meg a ’De schrijfster van de Javaanse slaven’101 címmel. Dolgozatom fő célja az volt, hogy azt vizsgáljam, hogy az azóta online elérhető cikkekben található kritikák mennyire változtatják meg a már meglévő eredményt. A bevezetőben röviden ismertettem Madelon Lulofs életét, majd utána a fő részben a munkásságát, és különböző újságokban és folyóiratokban (Független Szemle, Napkelet, Ellenzék, Korunk, Nemzeti Ujság, Színházi Élet, Ujság, A mai világ képe, Szocializmus, Magyar Hírlap, Népszava, Magyar Csillag) található szövegek tartalma alapján kerestem a bevezetőben feltett kérdésekre a válaszokat. Madelon Lulofsról írónőként főként pozitív kritikákat írtak az említett lapokban, de akadtak negatívak is, valamint bizonyos dolgokat az írónő életével és munkásságával kapcsolatban hibásan neveztek meg. Fordítói munkásságáról egy recenziót találtam, egy holland könyv, a Goede Moordenaar magyar fordításáról. Azon forrásokat tekintve, amik a rendelkezésemre álltak, az fogalmazható meg, hogy különböző kritikákkal illették az írónőt, és a legtöbb visszajelzést a Koelie, a Rubber és a De andere wereld című regényeiről lehetett találni, mert ezeket fordították le magyarra, így ezek voltak leginkább ismertek Magyarországon. Összességében kijelenthetjük, hogy ugyanazt az eredményt kaptam, amit már korábban Pusztai Gábor is az Acta Neerlandica periodikában megjelent ’De schrijfster van de Javaanse slaven’102 című tanulmányában. Madelon Lulofs Magyarországon mérsékelt ismertséget szerzett, ezt mutatja az is, hogy bizonyos dolgokat hibásan tudtak vele kapcsolatban, viszont többnyire pozitív kritikákkal illették őt, és lelkesedtek iránta.