A gastrointestinalis stromalis tumorok a leggyakoribb mesenchymalis eredetű tumorai az emésztőrendszernek. Az immunhisztokémiai módszerek felfedezése és alkalmazása előtt a mesenchymalis daganatoknak az elkülönítése meglehetősen pontatlan volt. A technika fejlődésével azonban jellegzetes sejtfelszíni, illetve intracellularis markerek kerültek felfedezésre, melyek forradalmasították a diagnosztikáját, majd később a terápiáját is. Ennek volt köszönhető a felismert GIST-es esetek drasztikus emelkedése az 1990-es években. A betegség lefolyása meglehetősen rossz prognózist mutatott egészen a 2000-es évekig, majd a célzott terápia megjelenésével a túlélés jelentős mértékben javult. Kezelésében mindmáig a sebészi beavatkozás az alapvető eljárás, míg a célzott terápia az előrehaladott állapotokban nyújthat segítséget, javítva az operabilitást, csökkentve a radikalitást, valamint a metastasis és recidíva kialakulását képes megakadályozni. Mivel viszonylag ritka megbetegedés, nem gyakran gondolnak rá. Jelentősége éppen ezért az időben való pontos diagnózisában és így az alkalmazható speciális terápiában rejlik, mert ezek segítségével a GIST-es betegek élethossza és minősége nagymértékben javítható. A gastrointestinalis stromalis tumorok leggyakrabban a gyomorban és a vékonybélben jelennek meg. Éppen ezért ezeknek az anatómiai képleteknek a daganatos megbetegedései is feltétlenül említést érdemelnek. A daganatos megbetegedések világszerte a vezető haláloki tényezők között foglalnak helyet. Ezen belül a gyomordaganatok bár csökkenő incidenciát mutatnak, nemzetközi viszonylatban a második helyen állnak a rákos megbetegedések által okozott halálokok között. A gyomor tumorok manapság is komoly kihívást jelentenek a szakemberek számára, hiszen felismerése általában későn, előrehaladott állapotban történik és így a terápia ellenére az életkilátások rosszak. A vékonybéldaganatok a gastrointestinalis traktus tumoros megbetegedéseinek kis százalékát teszik ki. Orvostani jelentősége abból áll, hogy rákos megbetegedésére emiatt ritkán gondolnak, valamint a nehéz vizsgálhatósága és szegényes tünetei miatt a daganatos elfajulás csak későn kerül felfedezésre. A kapott adatok alapján elmondható, hogy a gyomordaganat által legveszélyeztetettebb korosztály az 55-75 évesek, valamint jelentős különbség volt a nemek között a férfiak javára, habár a 2:1 arányt nem érte el. Továbbá a felismeréskori stádiumokat tanulmányozva megállapítható, hogy a gyomor tumorok diagnosztizálása és terápiája gyakran már későn történik, hiszen a betegek több mint 85%-a ekkor már III vagy IV stádiumú volt. Ebből adódóan a betegek közel 40%-a már inoperabilis volt. A vékonybéldaganatok megjelenését illetően szintén meghatározó különbség volt látható a nemek között, itt azonban jelentős női többséggel. Nőknél az 55-75 éves korosztály érintettségével, míg férfiaknál fiatalabb korban, 40-60 évesek között volt gyakori a megjelenése. Szintén jellemző az előrehaladott stádiumban történő felismerés, az esetek több mint 90%-a volt előrehaladott állapotú, ennek ellenére a betegek körülbelül ötöde bizonyult inoperabilisnak. A 2008 és 2013 között sebészi eltávolításra kerülő gastrointestinalis stromalis tumorok az összes gyomortumor 2.7%-át, míg a vékonybéldaganatok 21%-át tették ki. Megjelenésében női többség volt megfigyelhető, érintett korosztály szintén az 55-75 évesek. A méretük felismeréskor átlagosan 5.9 cm volt. Továbbá az összes eset operabilisnak bizonyult.