Elkülönülő és közösségi irodalmi programok a 19. század első felében

A tétel rövid nézete
dc.contributor.authorHász-Fehér, Katalin
dc.contributor.editorBitskey, István
dc.contributor.editorGörömbei, András
dc.contributor.permittedbyKerényi, Ferenc
dc.date.accessioned2011-01-05T22:16:09Z
dc.date.available2011-01-05T22:16:09Z
dc.date.issued2000
dc.description.abstractFáy András szerzői alakja és életműve irodalomtörténeti kánonunk mai állása szerint a „másodvonalba" tartozik. A 19. század első felében azonban az általa (is) megfogalmazott közösségi irodalmi program a kánon részét és nem csupán kontextusát képezte, még akkor is, ha a felvilágosodás kora óta folyamatos volt a vita a közösségi kánont követő és az irodalom önálló rendszerként való elkülönülését hirdető szerzők között. Fáy András, aki a 19. század első felének egyik legnépszerűbb írója volt, ezért nemcsak a monográfia alanyaként szerepel e kötetben, hanem modellként is, mert az ő életművén, irodalmi gondolkodásán, kapcsolatrendszerén és recepcióján keresztül tükröződnek az elkülönülő és a közösségi irodalmi programok közötti párbeszéd aspektusai. Kiindulópontként - a népszerűség fogalmának középpontba állításával - az olvasástörténeti és -szociológiai kérdések tűntek alkalmasnak, vagyis annak a problémakörnek a körüljárása, hogy mi volt a titka Fáy népszerűségének egy olyan korszakban, amelyet a szakirodalom is rendkívül eklektikusnak lát, és különböző eszmetörténeti, esztétikai vagy politikai áramlatok küzdőtereként tart számon. A 18-19. század fordulójának, illetve a reformkornak a kutatásakor még egy fontos tényező indokolja az olvasótáborra való odafigyelést. A népszerűség fogalmának értelmezése azért kap a korábbiaknál is fontosabb szerepet és jelentőséget ebben az időszakban, mert nálunk ekkor zajlanak az európai klasszicizmus különböző vonulataiban végighúzódó viták, hogy a közönség mennyiben részese egy irodalmi rendszernek: egyenjogú szereplője, nevelésre és kiművelésre váró tömeg, vagy a műveket vásárló és a szerzőket ezáltal anyagilag fenntartó mecénás. Az e kérdéseken elmélkedő szerzők irodalmi programjuk keretei között fogalmazzák meg válaszaikat, ugyanakkor a válaszok során derül fény helyenként gondolatmenetük ellentmondásosságára is. Eközben megkerülhetetlenek voltak azok a reflexiók, amelyek irodalomtörténet-írásunk hagyományait, diszciplináris helyzetét érintik, módszertani szempontból pedig olyan kérdésekkel kellett szembenézni, hogy egy kánonból kiszorult szerző megközelítéséhez szükséges szövegfeltáró tevékenység hogyan alakítható át történeti és elméleti területté, és mindebből mennyit bír el egy életrajzi, kor- és problématörténeti elemekből ötvözött monográfia.hu_HU
dc.description.tableofcontentsElőszó, 7-10. Bevezetés, 11-19. Helyzetkép: Fáy András Kazinczy és Toldy Ferencék körében, 20-33. Közönség, közízlés, dilettantizmus, 34-56. A strukturált és az integrált irodalom fogalmáról, 57-66. Kazinczy szimpozioneszménye, 67-73. A strukturált irodalom kánonképzési paradoxonai: a Tövisek és Virágok, 74-85. A stílusdifferenciáltság mint a tolerancia elmélete, 86-90. A visszavon(ul)ás, 91-94. Az integrált irodalom közönség- és közösségeszménye - a „középesülés" elmélete, 95-96. A Herder-hatás változatai, 97-111. A görögségeszmény az irodalmi gondolkodásban, 112-123. Az integrált irodalom közönségének szociológiai rétegződése, 124-148. Fáy András és a Józan középszer", 149-158. A „széltében" történő és az „attente" típusú olvasási technika, 159-166. Az integrált költészet néhány műfaja, 167. Költői alkalom, alkalmi vers és alkalmazott költészet, 167-193. Emlékkönyv és emléklap mint alkalmi és társasági műfaj, 194-204. Fáy András emlékkönyvei, 205. A peregrinációs hagyomány: A Barátság Örök Oszlopa (1804-1812), 205-209. Az „aranyközép" albuma: Fáy András társasági könyve, 210-218. Az országgyűlési emlékkönyv, 219-220. Az életmű örök oszlopa, Az utolsó emlékkönyv, 220-226. A Fáy-recepció néhány tanulsága, 227-236. Függelék, Részletek Fáy András emlékirataiból, 237. Megjegyzések a szövegközléshez, 237-240. Sáros-Patak 1794 tájban, 241-257. Magyar nemesházi élet a múlt században, Töredékek Fáy András emlékirataiból - részletek, 258-255. Részletek a Magyar lakomák című emlékezések töredékeiből, 266-267. Irodalmi és művészeti tarló-virágok, Emlékezzünk a régiekről, hálával és kegyelettel!, 268-270. Irodalmi és művészeti tarló-virágok, Emlékezzünk a régiekről hálával és kegyelettel!, A IV. fejezet folytatása, 271-277. Irodalmi tarló-virágok, Emlékezzünk a régiekről, hálával és kegyelettel!, 278-282. Irodalmi tarlóvirágok, 283-308. Restauratiók, 309-314. Némely pestmegyei tisztviselők, 315-325. Tettes Pilisi és Szilassi Szilassy Francisca és Baji Patay Franciska Kisasszonyok nevek napjára, de tsak férfi atyafiak és barátok számokra iratott, 326-328. Fáy András élet- és pályarajzi adatai, Válogatás, 329-340. Kéziratok, 341-344. Bibliográfia, 345-368. Névmutató, 369-381.hu_HU
dc.format.extentpage381 p.hu_HU
dc.identifier.isbn963 472 465 5
dc.identifier.issn1217-0380
dc.identifier.urihttp://hdl.handle.net/2437/101397
dc.language.isohuhu_HU
dc.publisherKossuth Egyetemi Kiadóhu_HU
dc.publisher.placeDebrecenhu_HU
dc.relation.volume21.hu_HU
dc.subjectirodalomtörténethu_HU
dc.subjectolvasástörténethu_HU
dc.subjectolvasásszociológiahu_HU
dc.subjectFáy Andráshu_HU
dc.subjectKazinczy Ferenchu_HU
dc.subjectklasszicizmushu_HU
dc.titleElkülönülő és közösségi irodalmi programok a 19. század első felébenhu_HU
dc.title.seriesCsokonai könyvtár (Bibliotheca studiorum litterarium)hu_HU
dc.title.subtitleFáy András irodalomtörténeti helyehu_HU
dc.typeBookhu_HU
Fájlok
Eredeti köteg (ORIGINAL bundle)
Megjelenítve 1 - 1 (Összesen 1)
Nem elérhető
Név:
CSK021.pdf
Méret:
12.56 MB
Formátum:
Adobe Portable Document Format
Leírás:
Csokonai Könyvtár 21.
Letöltés
Gyűjtemények
Csokonai Könyvtár