Szent Ágoston Vallomásai esztétikai megközelítésből olvasva is nagy rétegzettséget mutatnak. Ebből a nézőpontból a Negyedik és Nyolcadik könyv az, ami a dolgozat szempontjából a leglényegesebb. A dolgozat kiindulópontja, hogy a megtérés mozzanata (amit fogalmilag egyenértékűnek tekintek a fordulat szóval) értelmezhető bizonyos esztétikai regiszterekben. Ennek a tézisnek az alátámasztásához felhasználom többek között Hans Blumenberg metaforaelemzéseit, valamint Friedrich Schelling a fenségesről és a szépről kialakított gondolatait, aminek egyik példája a megtérés fordulata is lehet. A metaforahasználat és a gondolkodásmód hasonlóak a Vallomások és Ágoston korai dialógusai között. A boldog életről és A rendről valamiképpen beépülnek a fordulat szintézisébe, ezért a dolgozat elején a korai dialógusokkal foglalkozom. A bevezetőben pedig ezen különböző jelenségek egybeolvasási lehetőségeit alapozom meg azzal, hogy kitérek a megtérés, a középkori esztétika, a fenséges és a metafora egymáshoz fűződő viszonyára.