Az akut hasnyálmirigy-gyulladás (AP) növekvő gyakorisága, potenciálisan életveszélyes lefolyása és szövődményei miatt világszerte nagy kihívást jelent az egészségügyi rendszerek számára. Speciális célzott kezelési módok nem állnak rendelkezésre, ezért új utak és új terápiás megközelítések azonosítására kell törekedni. Az alkilamidok és flavonoidok a biológiailag aktív vegyületek számos csoportját foglalják magukban, amelyeknek széles körű hatásai vannak. A spilantolt (alkilamid) és tricetint (flavonoid) még nem vizsgálták hasnyálmirigy-gyulladásban, de az irodalomban található beszámolók sokféle biológiai aktivitásukat, köztük gyulladáscsökkentő hatásukat más betegségmodellekben is kimutatták. Jelen tanulmányban a spilantol (SLT) és a tricetin (TCT) lehetséges terápiás hatásait tanulmányoztuk akut hasnyálmirigy-gyulladásban. A tricetin védelmet nyújtott az izolált primer acinussejteknek a CCK-analóg cerulein citotoxikus hatásával szemben. A szer szignifikánsan csökkentette a sejtekben az oxidatív stressz hatására kialakult PARiláció mértékét. A TCT hatásai valószínűleg nem kapcsolódtak a szer antioxidáns hatásához, mivel gyökfogó aktivitása ellenére nem nyújtott védelmet a H2O2 által kiváltott acináris sejthalállal szemben. Az IL1β, IL6 és a mátrix metalloproteináz 2 (MMP2) cerulein által kiváltott expresszióját a TCT kezelés szintén szignifikánsan csökkentette. Az in vivo kísérletek során a tricetin gátolta a hasnyálmirigyben az ödéma képződését, valamint megvédte a sejteket a pusztulástól. A TCT ezen felül gátolta az IL1β, IL6 és TNFα expresszióját a hasnyálmirigy szövetben, és csökkentette az oxidatív DNS-károsodást, amit a poli(ADP-ribóz) polimeráz 1 (PARP1) enzim termékének, a PAR szintjének csökkenése jelzett. A spilantol in vivo vizsgálata során azt tapasztaltuk, hogy a szer szignifikánsan csökkentette a gyulladásos ödémát és a szöveti granulocita infiltrációt, de nem nyújtott védelmet a ceruleinnel kezelt egerek hasnyálmirigy acinussejtjeinek pusztulásával szemben. Adataink arra utalnak, hogy a tricetint potenciális adjuváns kezelési lehetőségként érdemes lehet figyelembe venni az AP terápiájában.

With its growing incidence and potentially life-threatening course and complications, acute pancreatitis (AP) poses a great challenge to the health systems worldwide. Specific targeted therapies are not available prompting efforts to identify new pathways and novel therapeutic approaches. Alkylamides and flavonoids comprise several groups of biologically active compounds with wide ranging effects. Spilanthol (an alkylamide) and tricetin (a flavonoid) have not yet been investigated in pancreatitis, but reports in the literature have demonstrated a wide range of biological activities, including anti-inflammatory effects. In the present study, we evaluated the potential therapeutic effects of spilanthol (SLT) and tricetin (TCT) in acute pancreatitis. Tricetin protected isolated primary acinar cells against the cytotoxic effect of the CCK-analogue cerulein. The compound significantly reduced PARylation in the cells exposed to oxidative stress. The effects of TCT were probably not related to its potential antioxidant activity, as it did not protect against H2O2-induced acinar cell death despite its radical scavenging activity. The cerulein-induced expression of IL1β, IL6 and matrix metalloproteinase 2 (MMP2) was also significantly reduced by TCT treatment. In vivo tricetin suppressed pancreatic edema formation, and protected pancreatic acinar cells from death. In addition, TCT inhibited the expression of IL1β, IL6 and TNFα in pancreatic tissue and restrained oxidative DNA damage, as indicated by a decrease in the level of PAR, a product of the enzyme poly(ADP-ribose) polymerase 1 (PARP1). In vivo spilanthol didn’t protect the pancreatic cells of cerulein-treated mice from cell death, but significantly attenuated inflammatory edema and neutrophil granulocyte infiltration. Our data suggest that tricetin can be considered as a potential adjuvant treatment option for AP.