Dolgozatomban elsősorban azt vizsgálom, hogy a magyar múlt és jelen milyen módon fonódik össze a közjogi dokumentumokban. Az első fejezetben ismertetem a Szent Korona tanának lényegét, annak misztériumát, mellyel érzékelhető a „korai alkotmányozás”. Ennek jellege lényegesen eltér a modern demokratikus alkotmányozástól, de én megpróbáltam párhuzamot vonni köztük. A történetiség kérdése minden korban, minden alkotmányozáskor felmerült, ahogyan a Szent Korona eszméje is. Ez jelzi, hogy annak aktualitása és jellege máig megtárgyalatlan maradt. Az első köztársaság kikiáltásakor a királysággal azonosították, ma már a szélső jobb oldallal. Ezt a dolgozatot megpróbáltam úgy megírni, hogy világossá váljon, hogy ezt az eszmét egyik oldalra sem kell besorolnunk, hanem arra úgy kell tekintenünk, mint a történelem nagy vívmányára. Dolgozatom célja, hogy bárki, aki elolvassa, megértse a Szent Korona-tan lényegét, képet kapjon a történeti alkotmány és a magyar múlt szerepeltetéséről a történelmünk során kialakult kartális alkotmányainkban, és lássa hogy mindezek hogyan hatottak ki a már véglegesnek ítélt Alaptörvényünkre. Ez az írás csak egy iránymutatás ahhoz, hogy mindenki eldönthesse, hogy szerinte hogy kellett volna vagy esetleg hogyan kellene a jövőben szerepelnie a történeti alkotmánynak a közjogi dokumentumokban.