A cryoterápia kifejezés a görög ’cryos’- hideg, valamint a ’therapeia’- gyógyítás szavakból tevődik össze. Ez a másnéven hideg terápiának is nevezett eljárás a szövetek hőmérsékletének terápiás célú csökkentésére utal. A terápia előnyös tulajdonságait már az ősi időkben felismerték és alkalmazni kezdték, így az évek során egy hatékony kezelési módszerré nőtte ki magát, nemcsak az orvostudományban, hanem egyéb területeken is. Alkalmazható a fej-nyak régióban és a fogászat területén is, például az intraorálisan jelen lévő léziók és kórállapotok kezelésében. Endodontiai alkalmazása nem túl messzire nyúlik vissza. A terápia sikerességét a hideg szervezetre gyakorolt élettani hatásaira tudjuk visszavezetni, azaz az érfalak áteresztőképességének, az idegvezetési sebességnek, valamint a nekrotizáló szövetek mennyiségének a csökkentésére. Szintén ezen általános hatások játszanak szerepet az endodontiai szempontból releváns változásokban is. Ezek közül megemlíthető az átmosófolyadékok hatékonyságának növelése, ezáltal a mikroorganizmusok csíraszámának csökkentése; a gyökérfelszíni hőmérséklet hűtése a termoplasztikus gyökértömés előtt; az endodontiai eszközök mikrokeménységének, vágási hatékonyságának és törésállóságának javulása. A posztoperatív fájdalom kialakulásának mérséklésére is hatékonyan alkalmazható, de hatékony lehet a gyulladás és a vérzés ellenőrzésében vitális pulpaterápiák alkalmával, valamint az alsó vezetéses érzéstelenítés során is. A terápiának kevés mellékhatása ismert, talán a fogak törésállóságának csökkenése emelendő ki a vertikális fraktúrákkal szemben a beavatkozásokat követően.

Mindezen sokszínű alkalmazási lehetőségek ellenére ma még rutinszerűen nem alkalmazzák a fogorvosok a hidegterápiát a mindennapi gyakorlatban.