Dendritikus ingerületvezetés vizsgálata a frontotemporalis dementia egy transzgenikus állatmodelljében a számítógépes idegtudomány módszereivel

Fájlok
Dátum
Folyóirat címe
Folyóirat ISSN
Kötet címe (évfolyam száma)
Kiadó
Absztrakt

A frontotemporalis dementia (FTD) az egyik leggyakoribb neurodegeneratív betegség, melynek során a neuronokban mutáns tau fehérjéből álló ún. neurofibrillaris kötegek alakulnak ki. Az rTg4510-es egerek nagymértékben expresszálják az FTD-re jellemző mutáns humán (P301L) tau fehérjét (Santacruz és mtsai, 2005). Munkánk során kilenc hónapos transzgenikus (TG) és vad típusú (WT) egerek III. neocorticalis rétegéből származó piramissejtjeit vizsgáltuk. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a TG neuronokban változik-e a küszöbpotenciál alatti ingerületvezetés a dendritek morfológiai változásainak következtében. A NEURON szimulációs programban (Yale University, USA) felépítettük a TG (n=23) és WT (n=28) neuronok morfológiailag nagy hűségű számítógépes kábelmodelljeit. A modellneuronok dendritjeinek különböző pontjaiba áramot injektálva küszöbpotenciál alatti depolarizációkat szimuláltunk és mértük a kialakult posztszinaptikus potenciálok terjedési jellemzőit; a konstans és 50 Hz-es szinuszoid feszültségtranszfert, az áramtranszfert és a késési időket. Ezután elkészítettük a kutatócsoportunk által kifejlesztett módszer segítségével a neuronok dendritmorfológiáját és ingerületvezetését egyszerre leíró morfofunkcionális mátrixokat (MFM). Minden neuronhoz és terjedési tulajdonsághoz tartozik egy-egy MFM, melyeken a továbbiakban klaszteranalízist végeztünk. A WT és TG neuronok adott terjedési tulajdonságaihoz tartozó MFM-ok klaszteranalízise során kapott dendrogramokon a két utolsó rendű klaszterben a kétféle sejttípus mátrixai nagymértékben keveredtek. E keveredés számszerűsítése céljából homogenitási indexeket számoltunk, majd ezeket az értékeket a véletlenszerű csoportosulásokhoz tartozó homogenitási indexekhez hasonlítottuk. Azt kaptuk, hogy a TG és WT neuronok MFM-ai nem válnak szét szignifikánsan egymástól (Wilcoxon teszt, p=0.314, n=100), tehát a TG sejtek morfofunkcionális felépítése nem különbözik a kontrolltól. Ezek alapján arra következtetünk, hogy az FTD-ben kialakuló tünetekért elsősorban nem a neuronokon belüli vezetési zavarok a felelősek, hanem a neuronhálózati kapcsolatok szétesése, felbomlása.

Leírás
Kulcsszavak
frontotemporalis dementia, neuronmodell, morfofunkcionális mátrix
Forrás