Szubverzió a modern filozófiában: Felforgató gondolatalakzatok Friedrich Schlegel, Soren Kierkegaard és Friedrich Nietzsche munkáiban

A tétel rövid nézete
dc.contributor.advisorAngyalosi, Gergely
dc.contributor.authorTánczos, Péter
dc.contributor.departmentHumán tudományok doktori iskolahu
dc.contributor.submitterdepDE--Bölcsészettudományi Kar -- Filozófia Intézet
dc.date.accessioned2017-11-14T10:28:05Z
dc.date.available2017-11-14T10:28:05Z
dc.date.created2017hu_HU
dc.date.defended2017-12-01
dc.description.abstractDolgozatomban a felforgató gondolatalakzatok jelenlétét elemzem a 19. századi kontinentális filozófiában. Elsődleges célom az, hogy a megszokott értelemben vett filozófiai szubverziótól elkülönítsem a szubverzív filozófiát mint történetileg érvényes, sajátos ismeretelméleti előfeltevésekkel rendelkező, alternatív filozófiatörténeti tendenciát. A filozófiai felforgatást olyan aktivitásként mutatom be, amely az alapul vett gondolat minimális megváltoztatásával gyökeresen új filozófiai koncepciót teremt. Ennek két típusát különítem el: az egyik az, amikor a szubverzív gondolkodó közkeletű nézeteket forgat ki, a másik, amikor más filozófusok gondolatait transzformálja. A szubverzív filozófiára általában jellemző, hogy az igazság leplező, rejtőzködő felfogását feltételezi, és hogy kiforgató, transzformáló eljárása nem merül ki a puszta negativitásban: tevékenységével új igazságokat mond ki. Ennek ellenére a szubverzív filozófiának nincsenek állandó tézisei, nem hoz létre önálló paradigmát, hanem megőrzi aporikus, elbizonytalanító természetét. A szubverzív előképek vizsgálata után arra az eredményre jutok, hogy ez a fogalmi konstelláció csak a kanti kritikai fordulat után vált lehetségessé. Munkám egyik fő tézise tehát, hogy a szubverzív filozófia, ahogyan jelen értekezésben megjelenik, jellegzetesen modern, a 18. század végén keletkezett jelenség. Három gondolkodó munkásságán keresztül mutatom be a filozófiai szubverzió gyakorlatát. Friedrich Schlegel esetében az életmű korszakolásával igyekszem elkülöníteni a szubverzív periódusokat, hogy aztán a nyelv, az eredet, a művelődés, az elmeél, a vágy és a történetiség kérdései kapcsán felforgató gondolatalakzatokat mutassak ki nála. Nagy hangsúlyt fektetek a Novalisszal való intellektuális kapcsolatára, és az olyan szubverzív eljárásaira, amelyeket a recepcióban kevéssé elemzett szerzőkkel szemben alkalmazott (például Eckhart mester, Spinoza, Shaftesbury). Az elemzések során végig tekintettel vagyok a legmagasabb rendű igazság és a paradoxonok kapcsolatáról tett megállapítására. A második általam vizsgált gondolkodó Søren Kierkegaard, akinek alapvetően a fiatalkori munkáira fókuszálok. Mindenekelőtt a kierkegaard-i paródia, irónia és humor fogalmainak elemzésére törekszem, így kitérek egyebek mellett a szerző Schlegelhez és Hamannhoz fűződő viszonyára is. Kierkegaard szubverziójának garanciáját a közvetett közlés koncepciójában, az abszurditásról és kivételről alkotott elképzeléseiben, valamint pszeudonim gyakorlatában keresem. Az értekezésben vizsgált harmadik szerző Friedrich Nietzsche. A vele foglalkozó fejezet első felében Nietzsche nyelvelméleti és retorikai nézeteit kutatom, a Verstellung és a Redlichkeit fogalmának elemzése mellett Arisztotelész- és Cicero-értelmezésében igyekszem szubverzív mozzanatokat kimutatni. A művelődés nietzschei koncepciójának bemutatását követően a filozófus Spinoza- és Luther-képén keresztül vizsgálom meg a szubverzió paradigmateremtő terhelhetőség: azt mutatom be, hogy miért nem képes a filozófiai szubverzió ezt az igényt kielégíteni. Végezetül az eredet gondolatának nietzschei alakváltozataival foglalkozom, illetve a filozófus „önvédelmi” műveleteiről írok. A disszertáció befejezésében a szubverzív filozófia 20. századi sorsára tekintek ki. In my thesis I analyse the subversive philosophemes in the 19th century philosophy. The main purpose of the thesis is to separate the historical version of the subversive philosophy from the traditional meaning of the philosophical subversion. According to the thesis’s standpoint the philosophical subversion is an alternative tendency of the history of philosophy; this specific form presupposes a proper, veiling epistemological conception. I interpret the philosophical subversion as a productive process of a minimal transformation which concludes to a radically new theoretical idea. This process has two types, the first one is the permutation of the ordinary or vulgar conceptions, and the second one is when a thinker transforms some other philosophers’ notions. The subversive philosophers state the veiling, “velative” conception of the truth. The subversive transformation is not only a negative process, but a positive method to create new truths. Nevertheless, the subversive philosophy dispenses with invariable, constant statements and notions. This alternative tendency does not create a new paradigm, but maintains its aporic nature. The subversive philosophy has numerous and significant prefigures, but the proper form of the subversion appears after Kant’s critical turn. One of the main theses of my work is that the real subversive philosophy is a typical modern form of thinking developed in the end of 18th century. I show features of the philosophical subversion through the works of three philosophers in the 19th century. I make a distinction between the subversive and not subversive periods of Friedrich Schlegel’s oeuvre. In this chapter I look for typical transformations in his conceptions about language, origin, “Bildung”, “Witz”, desire, paradoxes and history. I emphasize his intellectual relationship with Novalis, and analyse his subversive interpretation of some earlier thinkers rarely mentioned in the Schlegel-reception (e.g. Meister Eckhart, Spinoza, Shaftesbury). The central author of the second chapter is Søren Kierkegaard. I focus on the Danish philosopher’s early works, especially on his ideas about parody, irony, and humour. In this respect I reconstruct the Schlegel- and Hamann-interpretation of Kierkegaard. I argue that the philosophical guarantee of Kierkegaard’s subversion is the ideas of indirect communication, absurdity, exception, and the pseudonym writing technic. The third chapter is about Friedrich Nietzsche; in this part I investigate his theory of language and rhetoric notions, especially the role of the terms “Verstellung” and “Redlichkeit” in his oeuvre. I also analyse the subversive motives in his Aristotle- and Cicero-interpretation. After that I highlight the Nietzschean subversive aspects of the culture-conception, and I discuss the absurd problem of the “subversive paradigm”: Nietzsche’s reflections to Spinoza and Luther lighten the incompatibly of the two terms. Finally I write about the variations of Nietzsche’s origin-concept and the “surety” of the philosophers. In the conclusion I make some remarks about the forms of the subversive philosophy in the 20th century.hu_HU
dc.description.correctorde
dc.format.extent376hu_HU
dc.identifier.urihttp://hdl.handle.net/2437/245435
dc.language.isohuhu_HU
dc.language.isoenhu_HU
dc.subjectfilozófiai szubverzióhu_HU
dc.subjectFriedrich Schlegel
dc.subjectSoren Kierkegaard
dc.subjectFriedrich Nietzsche
dc.subjectfilozófiatörténet
dc.subjectismeretelmélet
dc.subjectesztétika
dc.subjectgenealógia
dc.subjectleplezés
dc.subjectreveláció
dc.subjectvágy
dc.subjectparadoxon
dc.subjecttrivializálás
dc.subjectperszeveráció
dc.subjectBildung
dc.subjectconsensus sapientium
dc.subjectkorrektívum
dc.subjectdemisztifikáció
dc.subjecttipológia
dc.subjectreflexió
dc.subjectiteráció
dc.subjectirónia
dc.subjectWitz
dc.subjectMachiavelli
dc.subjectnémet misztika
dc.subjectSpinoza
dc.subjectbarokk gondolkodás
dc.subjectDing an sich
dc.subjectHamann
dc.subjectDerrida
dc.subjectorganikus szemlélet
dc.subjectlogológiai fordulat
dc.subjectképzelőerő
dc.subjectmagány
dc.subjectFichte
dc.subjectNovalis
dc.subjectShaftesbury
dc.subjectvirtus
dc.subjectrajongás
dc.subjectromantika
dc.subjectfelvilágosodás
dc.subjectsziderikus fény
dc.subjecthermeneutika
dc.subjectdekonstrukció
dc.subjecttrópus
dc.subjectmítosz
dc.subjecteredet
dc.subjectimpertinencia
dc.subjectLuther
dc.subjectreformáció
dc.subjectindirekt közlés
dc.subjectkivétel
dc.subjectmegtévesztés
dc.subjectmegtévesztés
dc.subjectegzisztencia
dc.subjectparódia
dc.subjectbohózat
dc.subjectkereszténység
dc.subjectalteregó
dc.subjectmeztelenség
dc.subjecthumor
dc.subjectArisztotelész
dc.subjectCicero
dc.subjectDeleuze
dc.subjectretorika
dc.subjectigazságosság
dc.subjectVerstellung
dc.subjectRedlichkeit
dc.subjecthatalom akarása
dc.subjectparadigma
dc.subjectbiztonság
dc.subjectbizonyosság
dc.subjectigazság női jellege
dc.subjectphilosophical subversion
dc.subjecthistory of philosophy
dc.subjectepistemology
dc.subjectaesthetics
dc.subjectgenealogy
dc.subjectveiling
dc.subjectdesire
dc.subjectparadox
dc.subjecttrivializing
dc.subjectperseveration
dc.subjectBildung
dc.subjectconsensus sapientium
dc.subjectcorrection
dc.subjectdemystification
dc.subjecttypology
dc.subjectreflexion
dc.subjectiteration
dc.subjectirony
dc.subjectWitz
dc.subjectMachiavelli
dc.subjectGerman mysticism
dc.subjectSpinoza
dc.subjectBaroque philosophy
dc.subjectDing an sich
dc.subjectHamann
dc.subjectDerrida
dc.subjectorganic approach
dc.subjectlogology-turn
dc.subjectfantasy
dc.subjectsolitude
dc.subjectFichte
dc.subjectNovalis
dc.subjectShaftesbury
dc.subjectvirtue
dc.subjectenthusiasm
dc.subjectRomanticism
dc.subjectEnlightenment
dc.subjectsideric light
dc.subjecthermeneutics
dc.subjectdeconstruction
dc.subjectfiguration
dc.subjectmyth
dc.subjectorigin
dc.subjectimpertinency
dc.subjectLuther
dc.subjectreformation
dc.subjectindirect communication
dc.subjectexception
dc.subjectmystification
dc.subjectexistence
dc.subjectparody
dc.subjectcomedy
dc.subjectChristianity
dc.subjectalter ego
dc.subjectnudity
dc.subjecthumour
dc.subjectAristotle
dc.subjectCicero
dc.subjectDeleuze
dc.subjectrhetoric
dc.subjectjustice
dc.subjectVerstellung
dc.subjectRedlichkeit
dc.subjectwill to power
dc.subjectparadigm
dc.subjectsurety
dc.subjectfemale truth
dc.subject.disciplineFilozófiai tudományokhu_HU
dc.subject.sciencefieldBölcsészettudományokhu_HU
dc.titleSzubverzió a modern filozófiában: Felforgató gondolatalakzatok Friedrich Schlegel, Soren Kierkegaard és Friedrich Nietzsche munkáibanhu_HU
dc.title.translatedSubversion in the Modern Philosophy: Subversive Philosophemes in the Works of Friedrich Schlegel, Soren Kierkegaard, and Friedrich Nietzschehu_HU
Fájlok
Eredeti köteg (ORIGINAL bundle)
Megjelenítve 1 - 5 (Összesen 5)
Nem elérhető
Név:
Tanczos_Peter_disszertacio_titkositott.pdf
Méret:
3.17 MB
Formátum:
Adobe Portable Document Format
Leírás:
Tánczos Péter disszertáció
Letöltés
Nem elérhető
Név:
Tanczos_Peter_tezisek_titkositott.pdf
Méret:
2.27 MB
Formátum:
Adobe Portable Document Format
Leírás:
Tánczos Péter tézisek
Letöltés
Nem elérhető
Név:
Tanczos_Peter_tezis_angol_titkositott.pdf
Méret:
2.16 MB
Formátum:
Adobe Portable Document Format
Leírás:
Tánczos Péter angol nyelvű tézisek
Letöltés
Nem elérhető
Név:
publista_tanczos_peter_hu_kesz.pdf
Méret:
229.58 KB
Formátum:
Adobe Portable Document Format
Leírás:
Tánczos Péter publikációs lista
Letöltés
Nem elérhető
Név:
Tanczos_Peter_meghivo.pdf
Méret:
162.79 KB
Formátum:
Adobe Portable Document Format
Leírás:
Tánczos Péter védés meghívó
Letöltés
Engedélyek köteg
Megjelenítve 1 - 1 (Összesen 1)
Nem elérhető
Név:
license.txt
Méret:
1.93 KB
Formátum:
Item-specific license agreed upon to submission
Leírás:
Letöltés
Gyűjtemények
Humán Tudományok Doktori Iskola