A fogszabályozás kezdeti időszakában a fő hangsúlyt a fogak sorbarendezése és az arc arányainak a korrekciója, vagyis az esztétika kapta, a megfelelő okklúzióra kevesebb figyelmet fordítottak. Azonban az elmúlt száz évben jelentős modernizáción ment keresztül a technológiai fejlesztéseknek hála. A pusztán csak esztétikai célt szolgáló fogszabályozás mellett előtérbe került a funkcionálisan és esztétikailag egyaránt tökéletes fogívek kialakítása.. A 3D képalkotás, modellezés, nyomtatás és a digitális képek lehetővé teszik, hogy az ortodontusok részletesebb képet kapjanak a páciens állapotáról és a lehető legprecízebb kezelési tervet állíthassák fel. Manapság a helyteremtés folyamatára többféle lehetőségünk nyílik. Mindezek közül az egyik legelterjedtebb és leggyakrabban alkalmazott a disztalizáció. A fogak mezializálódásából fakadó II. osztályú malokklúzió az egyik leggyakoribb, a páciensek közel egyharmadát érintő probléma, melynek korrigálásra használható módszer a disztalizáció, ami a fogszabályozásban a konzervatív eljárások egyike, amelyet a fogak disztális mozgatásával érnek el, helynyerés céljából. Lehetőségünk nyílik extra- vagy intraorális készülékek használatára, elhelyezkedhet a felső vagy az alsó fogíven, és lehet kivehető vagy rögzített is a használt eszköz, attól függően, hogy melyikkel tudjuk a legoptimálisabb eredményt elérni és hogy az adott páciens mennyire együttműködő. A diplomamunkámban az elsődleges célom az volt, hogy bemutassam a disztalizálásra használható különféle készülékeket a kezdetektől napjainkig, megemlítve előnyeiket és hátrányaikat egyaránt. Igyekeztem a számomra legészszerűbb módon csoportosítani a bemutatott eszközöket. Kezdve az extraorális eszközökkel, folytatva az intraorálisokkal, mely csoportot három alcsoportra osztottam: a felső állcsont, az alsó állcsont és az univerzális vagyis az alsó és/vagy a felső állcsont rendellenességeit korrigáló készülékekre. A fogszabályozási technikák fejlődésével és a biomechanikai ismeretek bővülésével lehetővé vált új fogszabályozó készülékek tervezése és a régiek újragondolása is, amelyek a páciens együttműködésétől kevésbé függnek, a fogmozgatás magasabb szinten kontrollálható, csökkenthető a kezelés időtartama, mégis fiziológiás mozgatás érhető el. Napjainkban a fogászati kutatások egyik legnépszerűbb témája az ortodontusok körében a moláris disztalizáció. Többek között ez is bizonyítja, hogy a fogszabályozás folyamatos, töretlen fejlődésére továbbra is számíthatunk.