Hallgatói dolgozatok (Általános Orvostudományi Kar)
Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez
Böngészés
legfrissebb feltöltések
Megjelenítve 1 - 20 (Összesen 1730)
Tétel Korlátozottan hozzáférhető A meddőség és a méh strukturális rendellenességeinek lehetséges kapcsolataBélteki, Béla; Török, Péter; Általános Orvostudományi Kar::Szülészeti és Nőgyógyászati Intézet; DE--Általános Orvostudományi KarCélkitűzés: A manapság már népegészségügyi problémának számító meddőség hátterében számos ok állhat. A modern orvostudomány egyik legsürgetőbb feladata ezen okok minél részletesebb felderítése és hatékony kezelési módszerek kidolgozása. Többek között a méh strukturális rendellenességei, úgy mint a méhsövény vagy a diszmorf méh is szerepet játszhat a meddőség kialakulásában. Hála a modern képalkotó, valamint non-invazív/minimal invazív diagnosztikai módszereknek (pl.: MRI, 3 dimenziós ultrahang, hiszteroszkópia, stb.) ezen anatómiai rendellenességek egyre könnyebben és nagyobb pontossággal ismerhetőek fel. Anyag és módszer: Kutatásunkban 1106, nőgyógyászati rendelésen jelentkező páciens adatait elemztünk retrospektív módon. Valamennyi beteget 3 dimenziós ultrahnaggal és ambuláns hiszteroszkópiával is vizsgáltunk. Eredmények: Köztük 50.4%-os arányban (557 esetben) állapítottunk meg primer vagy szekunder meddőséget. Összesen 75 esetben uterus septumot, 52 esetben pedig diszmorf uterust diagnosztizáltunk. Ezen rendellenességgel diagnosztizált pácienseink körében mértük a meddőség arányát, mely 49.3 (37/75) és 69.2 %-nak (36/52) adódott. A szekunder sterilitás diszmorf uterus-sal rendelkező nők körében jelentősen nagyobb arányban volt megállapítható. A két fejlődési rendellenesség általunk tapasztalt előfordulási gyakorisága a betegállományunkban megfelelt a szakirodalomban is leírt prevalenciának az átlag populációban. Tanulmányunk célja a meddőség és a méh anatómiai eltérései közötti potenciális összefüggés vizsgálata volt. Következtetések: A leírásra került rendellenességek és a páciensek meddőségi panaszai között összefüggést véltünk felfedezni. Ugyanakkor a vizsgált populációnk kicsi és nem teljesen reprezentatív, mivel a kutatás alanyaiul nőgyógyászati meddőségi rendelésen megfordult páciensek szolgáltak, így náluk már feltételezhető bizonyos fokú prediszpozíció bármilyen jellegű a betegség, elváltozás, nőgyógyászati/szülészeti panasz -pl.: meddőség- előfordulására.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Klinikai és biológiai prognosztikai tényezők folliculáris lymphomás betegek kezelése soránTamasik , Valéria Fruzsina; Jóna, Ádám; Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati Intézet::Hematológiai Tanszék; DE--Általános Orvostudományi Kar; Szilvia; Általános Orvostudományi KarBevezetés: A folliculáris lymphoma (FL) egy indolens lefolyású, mégis igen heterogén, B-sejt eredetű lymphoproliferatív betegség. A FL betegek többsége jól válaszol a kezelésre, néhányuk, akiknél a betegség specifikus tulajdonságai jelentkeznek rossz prognózisra számíthatnak; a betegek többi részénél pedig nehezen lehet konkrétan meghatározni a prognózist. Betegek és módszerek: A munkánk során 143 FL beteget vizsgáltunk retrospektíven, akiket a Debreceni Egyetem Hematológiai Tanszékén kezeltek 2009. májusától 2020. júniusáig és olyan prognosztikai tényezőket vizsgáltunk meg, amelyek feltehetően befolyással vannak a FL betegek túlélésére, mint a kor, nem, szövettan, stage, staging- interim- és restaging SUVmax, B-tünet jelenléte vagy hiánya, csontvelői érintettség, hemoglobin, laktát-dehidrogenáz, Ly/Mo hányados. Eredmények: Reciever operating characteristic (ROC) görbe alapján a maximalizált standard felvételi érték (SUVmax) 9,85-nél lett meghatározva a staginghez használt pozitron emissziós tomográfia/computer tomográfia során, illetve 3,41-nél a lymphocyta/ monocyta (Ly/ Mo) hányados viszonylatában. Ezen diagnóziskor meghatározott értékek szignifikánsan befolyásolták a betegek progresszió-mentes túlélését (PFS). FL betegek magas kockázatú csoportját jelentheti a staging SUVmax >9,85 és Ly/Mo<3,41 együttesen előforduló értékei. Ugyancsak szignifikáns eltérés mutatkozott 3,15-ös SUVmax értéknél az interim PET/CT esetében. Különösen rossz prognózisra számíthat azon betegek köre, akiknél a staging SUVmax>9,85 és az interim SUVmax is>3,15 értékek. A PFS különbség nem fordítódik teljes túlélésben (OS) mérhető különbségre. Megbeszélés: Egyes biológiai prognosztikai tényezők, mint a Ly/Mo hányados javíthatja a staging PET/CT prognosztikai erejét. A PFS-nél megfigyelt túlélési előny OS előnyre fordítódik, amennyiben staging és interim SUVmax értékek kombinációját használtuk. Az eredményeink alapján javasoljuk további biológiai prognosztikai tényezők vizsgálatát, miközben hangsúlyozzuk a PET/CT kiemelt szerepét a FL betegek vizsgálatában.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A kardiovaszkuláris rizikó becslése pikkelysömörös betegekbenTemaj, Erijona; Sawhney, Irina; Általános Orvostudományi Kar::Bőrgyógyászati Tanszék; DE--Általános Orvostudományi Kar; nem ismert, nem ismert; Általános Orvostudományi KarA pikkelysömör a szív-és érrendszeri betegségek magasabb kockázatával jár. Fontos lehet a cardiovasculáris becslőskálák használatának elsajátítása a magasabb szív-és érrendszeri kockázattal rendelkező betegek kiszűréséhez.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Hüvelyi taktilis képalkotás alkalmazásának lehetőségei egyes nőgyógyászati kórképekbenKozma, Barbara; Sipos , Attila Gergely; Általános Orvostudományi Kar::Szülészeti és Nőgyógyászati Intézet; DE--Általános Orvostudományi KarA terheléses inkontinencia elsővonalbeli kezelési modalitásai közül a nemzetközi ajánlások alapján kiemelkedik a kismedencei izomtorna (PFMT). Vizsgálataink fókuszában az általunk fejlesztett étrend-kiegészítő és a PFMT hatékonyságának felmérése volt stressz-domináns vizelet-inkontinenciában szenvedő nőknél a vaginális taktilis képalkotás segítségével. A stressz-domináns vizelet-inkontinenciában szenvedő nőket 1:1 arányban randomizáltuk, hogy 6 héten keresztül naponta szájon át szedett kezelést kapjanak étrend-kiegészítő (kezelt csoport) vagy placebo (kontrollcsoport) formájában. Mindkét csoportot standardizált napi PFMT elvégzésére tanítottuk be. Az elsődleges kimenetel a biomechanikai integritás pontszáma (BI-pontszám) volt, amelyet a Vaginal Tactile Imager (VTI) készülékkel határoztunk meg. Eredményeink alapján azon stressz-domináns vizelet-inkontinenciában szenvedő nők BI pontszáma, akik hat hétig a napi PFMT mellett speciálisan összeállított étrend-kiegészítőt kaptak, szignifikánsan javult a kiindulási állapotukhoz képest.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A klinikai kimenetelt befolyásoló tényezők vizsgálata a Debreceni Egyetemen acut ischaemiás stroke miatt mechanicus thrombectomián átesett betegekbenKiss, Ágota Eszter; Oláh, László; Berki, Alexandra Réka; Általános Orvostudományi Kar::Neurológiai Tanszék; Általános Orvostudományi Kar::Neurológiai Tanszék; DE--Általános Orvostudományi Kar; István; Általános Orvostudományi KarBevezetés: A nagyérocclusio okozta acut ischaemiás stroke (AIS) terápiája a 2015-től alkalmazott mechanicus thrombectomiának (MT) köszönhetően gyökeresen megváltozott, javítva a klinikai kimenetelt az AIS betegekben. Az elmúlt 3 évben Debrecenben is meredeken emelkedett a MT-val kezelt betegek száma, mára meghaladva az évi 200 kezelést. Célkitűzés: Célunk a Debreceni Egyetemen MT-n átesett betegek klinikai kimenetelét befolyásoló tényezők vizsgálata és a debreceni eredmények nemzetközi adatokkal való összehasonlítása volt. Módszerek: 2021. január 1. és 2023. június 30. között 255 MT-n átesett beteg adatait elemeztük retrospektíve. Rövid távú kedvező kimenetelként definiáltuk a felvételi National Institute of Health Stroke Scale (NIHSS) érték 3. napon mért legalább 4 pontos csökkenését, vagy annak 0 pontos értékét, míg a hosszú távú kedvező kimenetelt a 90. napon mért modified Rankin Scale (mRS) 0-2 pontos értékeként határoztuk meg. A fentieken túl a 3 hónapos mortalitást is vizsgáltuk. Az alábbi, klinikai kimenetelt és mortalitást potenciálisan befolyásoló tényezőket elemeztük: nem, kor, BMI, tünetek időtartama, iv. thrombolysis, felvételi vérnyomás, vesefunkció, társbetegségek, felvételi NIHSS, reperfusio sikeressége a TICI score alapján, szövődmények. Az összefüggéseket többszörös logisztikus regresszióval elemeztük. Eredmények: A 255 összes vizsgált betegből (median életkor: 71 év IQR: 63-80 év; 50,2% nő) 114 beteg (44,7%) kedvező rövid távú, míg 72 beteg (28,2%) kedvező hosszú távú kimenetelt mutatott és 94 beteg (36,9%) hunyt el 3 hónapon belül. A rövid távú kedvező kimenetel független protektív tényezője volt az iv. thrombolysis (OR:0,48; 95% CI:0,24- 0,95) és a sikeres reperfusio (TICI 2a-2b vs. 0-1 - OR:0,21; 95% CI:0,06-0,71; TICI 2c-3 vs. 0-1 - OR:0,12; 95% CI:0,04-0,36). A hosszú távú kedvező kimenetel független protektív tényezője a kiváló reperfusio (TICI 2c-3 vs. 0-1 - OR:0,06; 95% CI:0,01-0,33), míg független rizikótényezője az intracerebralis vérzéses szövődmény (OR:6,24; 95% CI:1,58- 24,66), a felvételi NIHSS magasabb értéke (OR:1,15; 95% CI:1,05-1,25) és a magasabb életkor (OR:1,06; 95% CI:1,03- 1,10) volt. Következtetések: A kiváló reperfusio mind a rövid, mind a hosszú távú kedvező kimenetel igen erős független protektív faktorának bizonyult, jelezve, hogy MT során az észszerűség keretein belül, a lehető legjobb angiographiás eredményre kell törekedni. Fontos megfigyelés, hogy a MT-t megelőző iv. thrombolysis biztonságos, és a rövid távú kimenetelt kedvezően befolyásolja.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Endokrin szervi manifesztációk megjelenése immunglobulin G4 asszociált betegségbenNagy, Mária Izabella; Erdei , Annamária; Szántó, Antónia; Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati Intézet::Endochrinológiai Tanszék; Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati Intézet::Klinikai Immunológiai Tanszék; DE--Általános Orvostudományi KarBevezetés: Az immunglobulin G4 (IgG4) asszociált betegség az utóbbi két évtizedben került az érdeklődés középpontjába, aluldiagnosztizált kórkép. Fő jellemzői a szérum magas IgG4 szintje, daganatszerű makroszkópos megjelenés, szövettani vizsgálat során kimutatható IgG4 pozitív plazmasejtes beszűrődés, fibrosis, valamint obliteratív phlebitis. Jellemző a kisdózisú kortikoszteroidra adott gyors terápiás válasz. Irodalmi adatok alapján magasabb a malignus daganatok kialakulásának kockázata az átlagpopulációhoz képest. Klinikai megjelenését tekintve változatos szervi manifesztáció jellemzi. Az endokrin szervek közül a pajzsmirigy és az agyalapi mirigy lehet érintett. A pajzsmirigy autoimmun betegségeiben Riedel-thyreoiditis, Hashimoto-thyreoiditis és a Graves-Basedow-kór esetén is kialakulhat „overlap” szindróma az IgG4-betegséggel. Célkitűzés, módszerek: Retrospektív tanulmányunkban a Debreceni Egyetem Klinikai Központjában 17 IgG4 asszociált betegséggel diagnosztizált páciens esetében, az UDMED rendszerből történt adatgyűjtéssel vizsgáltuk a kórkép jellegzetességeit, a lehetséges endokrin szervi manifesztációkat és a társuló malignus betegségek gyakoriságát. A betegek endokrin szervi érintettségét hormon, antitest, valamint képalkotó vizsgálatok alapján határoztuk meg az IgG4 asszociált pajzsmirigy betegség és hypophysitis nemzetközi diagnosztikus kritériumrendszerét alapul véve. Eredmények: A betegek (10 nő, 7 férfi) átlagéletkora a diagnózis felállításakor 53±13,7 év volt, a nők átlagéletkora 52±15 év, a férfiak átlagéletkora 54±12,7 év. 10 betegnél több szerv érintettsége igazolható/valószínűsíthető volt. Két betegnél volt az első szervi manifesztáció endokrin. A 17 beteg közül 4-t a DE KK Endokrinológiai Szakrendelésen diagnosztizáltak IgG4 betegséggel, közülük 1 beteg IgG4 orbitopathia, 1 beteg nyaki lymphadenopathia, 1 beteg Graves-Basedow kór, 1 beteg Hashimoto-thyreoiditis miatt volt vizsgálva. 5 betegnél igazolódott, 3 betegnél pedig valószínűsíthető volt a pajzsmirigy érintettsége. A többi, 9 betegnél endokrin eltérés - melyet IgG4 betegség manifesztációjának lehetne véleményezni - nem igazolódott. Malignus betegség a 17 beteg közül 4 betegben jelent meg, összesen 5 primer malignitás formájában. Következtetések: A változatos szervi manifesztációk, a malignitás fokozott rizikója miatt a betegség korai felismerése, a betegek élethosszig tartó követése a társszakmák együttműködésével elengedhetetlen az IgG4 asszociált betegségben.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A miozin foszfatáz és a PP2A-B56 holoenzimek kölcsönhatásának vizsgálata az EGCG/67LR jelátviteli útvonalbanZáhorszki, Sándor Richárd; Kiss , Andrea; Általános Orvostudományi Kar::Orvosi Vegytani Intézet; DE--Általános Orvostudományi Kar; A TDT elnökség által kijelölt 2 titkos bírálóA miozin foszfatáz (MP) protein foszfatáz-1 (PP1) típusú holoenzim, amelyben a PP1cδ katalitikus alegység miozinhoz is kötődő regulátor alegységhez (MYPT1) kapcsolódik. A miozin defoszforilációja - és ezáltal a simaizom kontrakció regulációja – mellett kimutatták a MP szerepét számos nem-kontraktilis sejtfolyamat, többek között a sejtciklus és a sejtosztódás szabályozásában, csökkent aktivitása pedig hozzájárulhat a daganatsejtek proliferációjához és metasztázisához. A MP gátlása részben a MYPT1 alegység Thr696 és Thr853 oldalláncainak foszforilációja által valósul meg. Ezen gátló helyek foszforilációját számos kináz katalizálhatja, míg a defoszforilációjukban (a MP aktiválásában) elsősorban protein foszfatáz-2A (PP2A holoenzimek szerepét feltételezik. A célrairányító regulátor B alegység(ek)et azonban eddig nem azonosították. Az epigallokatechin-gallát (EGCG) a PP2A és a MP koordinált aktivációját okozza a 67 kDa laminin receptor (67LR) → cAMP/PKA → PP2A → MP jelátviteli útvonalon keresztül. Korábban kimutatták, hogy a PKA a B56δ regulátor alegység foszforilációja révén fokozza a PP2A aktivitást idegsejtekben, ám ennek a foszforilációnak a szerepét az EGCG által indukált foszfatáz aktiválásban még nem vizsgálták. Jelen kísérleteink célja, hogy feltárjuk a B56 fehérjecsalád részvételét, valamint a MP holoenzimmel való interakciójukat az EGCG/67LR útvonalban. Az aminosav szekvenciák összehasonlításával megállapítottuk, hogy a PKA- foszforilációs helyet körülvevő szakasz a B56δ mellett a B56γ3 izoformában is jelen van. A B56 fehérjéket HEK293AD sejtekben expresszáltuk, majd a PKA aktivátor Forskolinnal való kezelést követően foszfo-specifikus antitest alkalmazásával megvizsgáltuk az izoformák foszforilációját. Eredményeink alapján a B56δ és γ3 izoformák egyaránt foszforilálódnak PKAáltal. EGCG-kezelt sejtekben megvizsgálva a B56 fehérjék foszforilációját egy 61 kDa méretű fehérjesávot detektáltunk, ami vélhetően a B56γ3 izoformának felel meg. A MYPT1 és a B56 alegységek kölcsönhatásának vizsgálatához Flag-MYPT1 és HA-PP2A-B56α/γ3/δ alegységeket együttesen expresszáltunk HEK293AD sejtekben, és anti-Flag antitest használatával immunprecipitációt végeztünk. Mindhárom B56 izoforma detektálható volt a Flag-MYPT1 immunprecipitátumban, ami a kölcsönhatás lehetőségét igazolja ezen fehérjék között. Eredményeink a B56δ és γ3 alegységek szerepét sugallják a MYPT1 defoszforilációjában az EGCG/67LR útvonalban. Kutatásaink hozzájárulnak a PP1 és PP2A foszfatáz holoenzimTétel Korlátozottan hozzáférhető Terhelésélettani paraméterek vizsgálata hobbi sportolók körébenLovas, Bence; Módy, Tóbiás; Általános Orvostudományi Kar::Sportorvosi Tanszék; DE--Általános Orvostudományi Kar; Szántó, Sándor; Oláh, Márton; Általános Orvostudományi Kar::Sportorvosi Tanszék; Általános Orvostudományi Kar::Orvosi Képalkotó Intézet::Radiológiai TanszékA teljesítménydiagnosztika manapság egyre népszerűbb lett a sportolók körében. A versenyeken nüanszok döntenek az első helyről, így az edzések hatékonyságának növelése, a regeneráció minősége és a teljesítmény monitorozása előtérbe került. Sportolás során az egész test koordinált mozgása kiemelten fontos, nem elég a végtagok nagy izomereje, a hatékony erőátvitelben a törzsizomzat (core izomzat) kulcsfontosságú szerepet játszik. A core izmok célzott erősítése sportolóknál javította a fizikai teljesítményt, többek között a függőleges ugrást, valamint az elülső keresztszalag sérülésekre prediszponáló biomechanikai tényezőket is pozitívan befolyásolta. Szisztematikus kutatások kimutatták, hogy a 4-12 hétig tartó core izom erősítés jótékony hatással van sport specifikus képességekre, futball, kézilabda, kosárlabda, evezés, karate, röplabda és tollas esetében is. A szakirodalom szerint a core izmok erősítését célzó edzésekben résztvevők között az alsó háti fájdalmak incidenciája csökkent, az ágyéki gerinc környéki izmok állóképessége javult a hagyományos edzést végzőkhöz képest. Jelen kutatás célja a core izom erősítés hatásának a vizsgálata volt spiroergometriai és haemorheológiai paraméterekre vonatkozóan.Tétel Korlátozottan hozzáférhető CRT-D non-responder betegek hosszú távú prognózisának vizsgálataBélteczki, Dávid; Nagy, László; Tóth, Anna Zsófia; Általános Orvostudományi Kar::Kardiológiai Intézet::Kardiológiai Tanszék; DE--Általános Orvostudományi KarSzívelégtelen betegek - csökkent bal kamra funkcióval, 35% alatti ejekciós frakcióval (EF)– kardiális reszinkronizációs kezelése (CRT) nem minden esetben javítja azok echokardiográfiás paramétereit, illetve túlélését, így őket CRT non-respondereknek nevezzük. Munkánk során ezen non-responder betegek prognózisát hasonlítottuk össze olyan szívelégtelen betegekkel, akik ICD beültetésen estek át primer prevenciós céllal. 2010-2019 között CRT-D és ICD beültetésen átesett betegeket vizsgáltunk. CRT non-respondernek tekintettük, akinek az implantációt követő 1 éves echokardiográfiás vizsgálata nem mutatott az implantációt megelőző echokardiográfiás vizsgálathoz képest pozitív EF változást, vagy a növekedés kevesebb volt, mint 10%. Non-respondereken belül 2 további alcsoportot hoztunk létre. Progresszornak számított az, akinek EF-ja 5%-nál többet csökkent, mindenki mást pedig non-progresszornak neveztük. A szívtranszplantációt, vagy bármilyen okból történő halálozást primer végpontnak tekintettük. 148 CRT-D non-responder és 219 primer prevenciós ICD beültetésben részesült beteg adatait elemeztük, az utánkövetés 44,1±2,5 és 47.3±2.2 hónap volt. A primer ICD csoportba tartozók implantáció előtti EF-ja szignifikánsan alacsonyabb volt (25,2±0,3%) mint a CRT-D non-responderek esetében (27,3±0,4%). A CRT-D betegek között a progresszor alcsoport EF-ja (n=46; 28,3±0,7%) szignifikánsan magasabb a non-progresszor alcsoporthoz (n=102; EF=26,9±0.,5%) és az ICD-s betegekhez viszonyítva. A primer végpont-mentes túlélés az ICD csoporthoz képest (79,6 hónap) szignifikánsan alacsonyabb a CRT-D non-responderek körében (55,6 hónap). A progresszor alcsoport túlélése (36,2 hónap) szignifikánsan rosszabb mind a non-progresszorokhoz (59,1 hónap), mind az ICD csoporthoz képest, utóbbi 2 kohorsz (non-progresszor vs. ICD) között nem volt szignifikáns különbség. Az eseménymentes túlélés a progresszor alcsoportba került betegek esetében lett a legalacsonyabb, a non-progresszor, illetve primer ICD beültetésen átesettekhez viszonyítva. Ezek alapján tanácsos magasabb dózisú terápiás kezelés, illetve megfelelő betegvezetés ebben a kifejezetten rossz prognózisú betegcsoportban.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Kontaktlencse viselés és szövődményei orthokeratológia lencsékkelJuhász , Mirtill; Kettesy, Andrea Beáta; Általános Orvostudományi Kar::Szemészeti Tanszék; DE--Általános Orvostudományi Kar; Nagy, Annamária; Hódos, Márta; Általános Orvostudományi Kar::Szemészeti Tanszék; Klinikai Központ::Kenézy Gyula CampusA myopia korunk egyik leggyakoribb szemészeti kórképe, melynek korrekciójára és progressziójának csökkentésére számos lehetőség nyílik. Ezek közül kiemelt jelentőségű az orthokeratológiai lencsék használata. Diplomamunkám során retrospektíven vizsgáltam az elmúlt évek orthokeratológiai szakrendelésein gyűjtött bulbushossz növekedési adatokat. A dolgozatom emellett kitér a myopia definitív értelmezésére, klasszifikációjára genetikai és rizikó tényezőire, illetve a myopiában alkalmazott progresszió csökkentő eljárások sokszínűségére. Feltárja az orthokerológia terápia mechanizmusát, hatékonyságát, és a kontaktlencse viselés esetleges szövődményeit. Kutatásom és diplomamunkám célja az orthokeratológiai lencsék hatékonyságának megítélése a myopia progressziójának csökkentésében.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A D-dimer érték és a pulmonális embólia kapcsolataBenedek, Violetta; Lánczi , Levente István; Általános Orvostudományi Kar::Orvosi Képalkotó Intézet::Radiológiai Tanszék; DE--Általános Orvostudományi KarA tüdőembólia (PE) potenciálisan fatális kimenetelű sürgősségi kórállapot, melynek korszerű diagnosztikai módszere a PE protokollal készült mellkasi CT angiográfia. A Debreceni Egyetem Klinikai Központ sürgősségi osztályain pulmonális embólia gyanúval vizsgált betegek pulmonális CT angiográfia vizsgálat eredményeit és D-dimer szintjeit vizsgáltuk, egyéb klinikai tényezők figyelembevételével együtt. Eredményeink alapján a kutatásba bevont 380 beteg közül 35 esetében diagnosztizáltak PE-t, akik a kontroll csoporthoz viszonyítva szignifikánsan emelkedett D-dimer értékekkel rendelkeztek. A PE protokoll alapján végzett mellkasi képalkotáshoz kapcsolódó sugárterhelés lényegesen alacsonyabb, mint a többi vizsgált protokollal készült mellkasi CT vizsgálatoké. Eredményeink alapján elmondhatjuk, hogy a megfelelő klinikai indikációkra, célzott protokollal készült képalkotó diagnosztikai vizsgálatok segítik a betegutak optimalizálását és a betegbiztonságot.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Adatok a szövetek nedvesen tartásának jelentőségéről mikrosebészeti ér-anastomosisok készítése soránHandari, Dániel; Fazekas, László Ádám; Németh, Norbert; Általános Orvostudományi Kar::Sebészeti Műtéttani Tanszék; DE--Általános Orvostudományi Kar; Általános Orvostudományi KarBevezetés: A folyamatos technológiai fejlődés lehetővé tette, hogy a mikrosebészeti technikák egyre elterjedtebbé váljanak számos szakterületen, mint például szemészet, fül-orr-gége, plasztikai sebészet, kézsebészet, ezáltal napról napra egyre nagyobb szerepet nyerve magának. A beavatkozások során a szövetek megfelelő kezelése, nedvesen tartása túlnyomó részt tapasztalati megfigyeléseken alapul. Kísérletünk során célunkul tűztük ki a műtéti beavatkozások során elhanyagolt nedvesítés következtében kialakult szöveti száradás objektív vizsgálatát az anasztomózis gyógyulásának tekintetében. Anyagok és módszerek: Tizennégy hím Wistar patkányon (307,54±27,69 g; eng.: 19/2022/DEMÁB) altatásban kipreparáltuk a jobb oldali arteria femoralist az átmetszést követően end-to-end módon egyesítettük őket folyamatos nedvesítés mellett (8 egyszerű csomós öltés, 10/0 poliamide-6 varróanyag). A kontroll csoportban egyéb beavatkozás nem történt (n=7). A szárított csoportban (n=7) a beavatkozás során, nem alkalmaztunk nedvesítést. Az erek áramlását a műtét után és a 21. postoperatív (p.o.) napon ellenőriztük (Transonic T206). A műtét előtt, 1., 2., és 3. postoperatív héten vért vettünk hematológiai és haemorheológiai vizsgálatok céljából. A 21. napon az állatokat túlaltatással termináltuk, kipreparáltuk az anasztomizált és az ép ellenoldali artériát és megvizsgáltuk a szakítószilárdságukat, valamint formalinba helyeztük szövettani feldolgozás céljából. Eredmények: Az anasztomózisok elkészítése standard volt, az erek áramlása hasonló volt a csoportokban. A szárított csoport esetén a 21. napon fokozottabb mennyiségű, tömöttebb kötőszövet volt jellemző a műtéti területre, valamint egy artéria bealvadt, egy másikon pedig aneurisma képződött. Az anasztomizált erek szakítószilárdsága az ellenoldali ép érhez képest az alábbiak szerint alakult: kontroll: 37,14 ± 11, 4%; szárított: 52±17,2%. Az ellenoldali ér szakítási görbéihez viszonyított, anasztomózisokhoz tartozó meredekségek a szárított csoport esetén (58,4±30,5%) csökkentek a kontroll anasztomózisokhoz képest (94,43±45,8). A laboratoriumi mérésekben minimális eltéréseket regisztráltunk. Összefoglalás: A szöveti kiszáradás befolyásolta az elkészített mikrovaszkuláris anasztomózisok regenerálódását, a fokozott granulációs szövet képződés és a csökkent meredekség a nem megfelelő maturációra utalhat. OTKA K-139184Tétel Korlátozottan hozzáférhető Hashimoto thyreoiditis gyermekkori vonatkozásaiSzakács, Zsolt; Káposzta, Rita; Általános Orvostudományi Kar::Gyermekgyógyászati Intézet; DE--Általános Orvostudományi Kar; Juhász, Éva; Szőke, Judit; Általános Orvostudományi Kar::Gyermekgyógyászati Intézet; Általános Orvostudományi Kar::Szülészeti és Nőgyógyászati IntézetA Hashimoto thyreoiditis az egyik leggyakoribb autoimmun betegség, amely a pajzsmirigy krónikus gyulladásával és alulműködésével jár. A jelentőségét az adja, hogy egyre nagyobb gyakorisággal fordul elő serdülők és gyermekek között is, ahol a megfelelő időben történő felismerés és kezelés kulcsfontosságú, hiszen a hormonális egyensúly fontos szerepet játszik az egészséges növekedésben és fejlődésben. Dolgozatom célja a betegség gyermek- és serdülőkori sajátosságainak összefoglalása a jelenlegi ismereteink alapján.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Folyamatos vesepótló kezelésen átesett betegeink utánkövetéses vizsgálata a Debreceni Egyetem Gyermekgyógyászati Klinika Intenzív OsztályánCsobay, Tamás; Varga, Petra; Szabó , Tamás; Általános Orvostudományi Kar::Gyermekgyógyászati Intézet; DE--Általános Orvostudományi Kar; Erika; Általános Orvostudományi KarBevezetés: A folyamatos vesepótló kezelés (CRRT) bevezetése az egyik legfontosabb előrelépés a gyermekintenzív terápiában, magas komplexitású kezelés. A CRRT akut vesekárosodásban szenvedő, kritikus állapotú gyermekek esetén, kardiovaszkuláris instabilitással, folyadék túlterheléssel széles körben elfogadott terápiás modalitás. Számos non-renális indikációban is sikeresen alkalmazzuk, mint szepszis, újszülöttkori anyagcsere krízis állapotok, endogén vagy exogén toxinok eltávolítása. Az időben megkezdett, korai vesepótló kezeléssel jelentősen javítható a morbiditás és mortalitás. Módszerek: Célunk a Debreceni Egyetem Gyermekgyógyászati Klinika Intenzív osztályán önállóan (Prismaflex) végzett CRRT kezelések retrospektív elemzése, melynek során a betegdokumentációt tekintjük át: életkor, testsúly, nem, alapbetegség, CRRT indikáció, kezelésre vonatkozó paraméterek, kimenetel: intenzív osztályon eltöltött idő, halálozás, mortalitást becslő (PRISM III, PIM-2 score) és szervi diszfunkciót becslő (pSOFA, PELOD- 2 score) score rendszerek összefüggése a kimenetellel. Eredmények: 2020. január 2. és 2023. november 1. között összesen 20 betegnél (átlag életkor: 8,7 év, 4 nap-17,5 év) 101 kezelést végeztek (kumulatív kezelési idő: 2678 óra, átlagos kezelési idő: 29,5 óra). 10 kg alatti súlytartományban 4 beteg volt, közülük két gyermek újszülött, az alapbetegség súlyos kétoldali vesefejlődési rendellenesség (CAKUT), hyperammonémiás krízis, HUS és nephrosis szindróma voltak. A 10 kg feletti gyermekek esetében (16 eset) az alapbetegségek hemato-onkológiai, szepszis (MOF), intoxikáció, TLS/rhabdomyolysis és CKD (akut a krónikuson) voltak. A CRRT közvetlen indikációi súlyos volumenterhelés (átlag FO 12,15%), elektrolitzavar és toxikus metabolit eltávolítás voltak a jellemzően oligo-anuriás, veseelégtelen betegeknél (14/20: KDIGO 2/3). A leggyakrabban használt modalitás a CVVHDF kezelés volt (73/101). A leggyakrabban citrátos (CiCa) antikoagulást (79% alkalmaztak, míg LMWH-t 21%-ban). A kezelések alatt súlyos komplikáció jellemzően nem fordult elő. A CRRT kezelt betegek közül 6 beteget elvesztettünk (hemato-onkológiai beteg szepszis-MOF, krónikus májelégtelen beteg szepszis-MOF, súlyos CAKUT újszülött), a mortalitás 30% volt. Az alkalmazott score rendszerek jól korreláltak a mortalitással, jelezve azok megfelelő predikciós értékét. Megbeszélés: A súlyos alapbetegség komplex kezelésén túl az időben megkezdett CRRT kezelés javíthatja a túlélést és a kimenetelt. A Prismaflex készülék alkalmas, akár újszülöttek CRRT kezelésére is.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Modern neuroradiológiai módszerek az ischaemiás stroke diagnosztikájában, különös tekintettel a kiterjesztett időablakraTamás, Olivér; Oláh, László; Általános Orvostudományi Kar::Neurológiai Tanszék; DE--Általános Orvostudományi Kar; Héja, Máté; Belán, Ivett; Általános Orvostudományi Kar::Neurológiai Tanszék; Általános Orvostudományi Kar::Orvosi Képalkotó IntézetDiplomamunkámban az ischaemiás stoke diagnosztikája során alkalmazott képalkotó eljárásokat foglalom össze. Előbb sorra veszem a CT alapú modalitásokat (natív CT, CT-angiográfia, e-CTA, perfúziós CT), majd ezt követően az MRI-modalitásokat (DWI, PWI, FLAIR, GRE, SWI, MR-angiográfia, T1, T2) mutatom be. A kiterjesztett időablakban alkalmazott modalitások (PWI, DWI, perfúziós CT és mismatch-koncepciók), valamint az ezeket alkalmazó klinikai tanulmányok (DEFUSE-3, DAWN, EXTEND...) kitüntetett szereppel bírnak, ezeket részletesen tárgyalom. Emellett rövidebben kitérek a posterior stroke-ok radiológiai vonatkozásaira, valamint a „penumbra imaging” nélkül végzett kiterjesztett időablakú thrombectomia lehetőségére.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A HPV E7 onkoprotein és a PTPN14 citoplazmatikus foszfatáz közötti interakció szerepének vizsgálataGulyás, Marcell; Szalmás, Anita; Általános Orvostudományi Kar::Orvosi Mikrobiológiai Intézet; DE--Általános Orvostudományi Kar; A TDT elnökség által kijelölt 2 titkos bírálóA magas onkogén kockázatú humán papillomavírusok (HPV) által okozott fertőzések tekinthetők a legfontosabb etiológiai faktornak a méhnyakrák, az egyéb anogenitális daganatok, valamint a fej-nyaki régióban megjelenő tumorok jelentős részében. A HPV-asszociált tumorok létrejöttéhez és progressziójához a HPV E7 onkoprotein hatása elengedhetetlen. Ez a vírusfehérje számos, a gazdasejt túlélését, proliferációját és migrációját szabályozó proteinnel képes kölcsönhatásba lépni. Ezen kapcsolatok jellemzése kulcsfontosságú lehet a HPV okozta tumorok korai prognózisában és célzott terápiájában. A tumorszupresszor PTPN14 citoplazmatikus protein tirozin foszfatáz az E7 kölcsönható partnere, és a „high-risk” HPV E7 a PTPN14 degradációját okozza. Habár a PTPN14 szerepe ismert a Hippo jelátviteli útvonal szabályozásában, azonban az erős E7-PTPN14 asszociáció jelentősége még nem teljesen tisztázott. Munkacsoportunk korábbi kísérletei során kimutatta, hogy a PLK1 mitotikus regulátor fehérje szintén kötődhet az E7 onkoproteinhez. Kutatásunk célja a PTPN14-E7 interakció hatásának vizsgálata a PLK1 expressziójára, ezért in vitro kísérletes modell rendszerekben - HPV E7 exogén expresszió alkalmazásával, valamint HPV-18 pozitív HeLa sejtvonal E6, illetve E6/E7 specifikus siRNS kezelésével – vizsgáltuk a PTPN14 által befolyásolt onkogén jelátviteli pálya elemeinek expresszióját szemi-kvantitatív Western blot analízissel, immunfluoreszcencia alkalmazásával, pull-down módszerrel és valós idejű PCR technikával. Eredményeink azt mutatták, hogy a Hippo szignalizációs útvonal aktivitásában szerepet játszó LATS1 (Nagy tumorszupresszor kináz 1) fehérje az E7-PTPN14 komplexben jelen van. A magas onkogén kockázatú HPV E7 jelenlétében a LATS1 által szabályozott miozin foszfatáz regulátor alegység MYPT1 expressziója csökkent, ezzel szemben a MYPT1 által szabályozott PLK1 mennyisége pedig megemelkedett. Ezen felül immunfluoreszcens festés alkalmazásával az is kimutatható, hogy a MYPT1 sejten belüli eloszlása is jelentősen megváltozik az E7 hatására. A génexpressziós vizsgálatok egyértelműen arra utaltak, hogy a megfigyelt jelenségek oka a fehérjék stabilitásának változása. Vizsgálataink alapján a PLK1 mitotikus regulátor fehérjét, mint potenciális PTPN14 targetet azonosítottuk, tehát a PTPN14-E7 interakció hozzájárulhat a HPV fertőzött sejtek fokozott mitotikus aktivitásához.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A honokiol szerepének vizsgálata humán szebocitákonVági , Edina Berta; Dr. Cseszlai , Mariann; Oláh , Attila; Arany, József; Általános Orvostudományi Kar; Általános Orvostudományi Kar::Élettani Intézet; DE--Általános Orvostudományi Kar; A TDT elnökség által kijelölt 2 titkos bírálóMunkacsoportunk a korábbiakban kimutatta, hogy az egyes liliomfafélékben megtalálható, a tradicionális távol-keleti gyógyászatban előszeretettel alkalmazott honokiol (HNK) képes csökkenteni a humán szebociták faggyúlipid-termelését, emellett pedig antiproliferatív és gyulladáscsökkentő hatású is. Jelen projekt keretében a célunk az volt, hogy a HNK korábban feltárt lehetséges anti-akne hatásait tovább vizsgáljuk. Kísérleteinket humán, immortalizált SZ95 szebocitákon végeztük (az anyagátadási megállapodás azonosítója: SZ95-A 236-1). Elsőként korábbi eredményeinket megerősítve megállapítottuk, hogy a HNK (20 μM) nem befolyásolta a szebociták életképességét (MTTassay), de csökkentette mind a spontán, mind a gyulladásos lipidmediátor arachidonsav (AA) által indukált, kórosan fokozott faggyúlipid-termelést (Nile Red jelölés) és a sejtek proliferációját is (CyQUANT-assay). Kimutattuk azt is, hogy a HNK képes nemcsak az AA, hanem több, az AA-étól független jelátviteli útvonalon ható lipogén ágens (anandamid [CB2 receptor], oleoil-etanolamid [GPR119 receptor], palmitinsav [NLRP3 inflammoszóma], valamint a linolsav és a tesztoszteron kombinációja [PPAR-ok]) által kiváltott fokozott faggyúlipid-termelés csökkentésére is, azaz univerzális liposztatikus hatással rendelkezik (Nile Red jelölés). A látott hatások mechanizmusát kutatva megállapítottuk, hogy a HNK akut alkalmazása nem vált ki mérhető Ca2+-jelet a szebocitákon (Fluo-4 alapú fluoreszcens Ca2+- mérés), de mind mRNS (RNA-Seq), mind fehérje szinten (western blot) down-regulálja a „nuclear receptor interacting protein 1” -et (NRIP1), ami a triglicerid akkumuláció fontos pozitív regulátora, down-regulációja pedig munkacsoportunk korábbi eredményei alapján jelentősen csökkenti a faggyúlipid-termelést. A mechanizmus további molekuláris részletei után kutatva 10, 30 és 60 perces HNK-kezeléseket követően foszfokináz array-t végeztünk. Adataink arra utalnak, hogy a szebociták 20 μM HNK-lal történő kezelése számos molekula (pl. a Lyn tirozin kináz stb.) foszforilációját fokozza, ami irodalmi adatok alapján szerepet játszhat a liposztatikus hatás kialakításában. Jelenleg is zajló kísérleteinkben szelektív farmakológiai inhibitorok segítségével igyekszünk tisztázni a fenti molekulák szerepét a HNK korábban említett potenciális anti-akne hatásainak kialakításában. Eredményeink alapján a HNK ígéretes, komplex akne-ellenes hatásokkal bír, melyek hátterében különböző kináz kaszkádok aktivációja és az NRIP1 down-regulációja állhat.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Engedélyezett gyógyszerek hatása protein foszfatázok aktivitásáraBodogán, Zsófia; Kónya, Zoltán; Erdődi, Ferenc; Általános Orvostudományi Kar::Orvosi Vegytani Intézet; DE--Általános Orvostudományi KarA fehérjék reverzibilis foszforilációja-defoszforilációja számos sejtfolyamat fontos szabályozási mechanizmusa. Ezért a sejtek foszforilációs állapotát kialakító protein kináz/foszfatáz enzimpárok szabályozása évtizedek óta a kutatások középpontjában áll. Munkacsoportunk számos olyan molekulát azonosított, amelyek a defoszforilációs reakciók 90%-ért felelős protein foszfatáz-1 (PP1) és a protein foszfatáz-2A (PP2A) enzimeket gátolni vagy aktiválni képesek, ezért akár gyógyszerjelöltek is lehetnek. Ugyanakkor, kevés információnk van arról, hogy a már forgalomban lévő gyógyszerek hogyan hatnak a PP1 és PP2A aktivitására. Ezért célul tűztük ki az Amerikai (USA) Gyógyszerhatóság (FDA) által engedélyezett 774 gyógyszerből készített könyvtár (Screen-Well® FDA Approved Drug Library V2 version 1.2) vizsgálatát PP1 és PP2A effektorok azonosítására. A szűrés során a Foszkárnet (Na-foszfonoformiát), a bifoszfonátot tartalmazó Alendronát, valamint a hasonló szerkezetű (a könyvtárban nem található) Rizendronát és Klodronát gátolta a PP1 (IC50=13,8-100 µM) és a PP2A (IC50=0,03-12,4 µM) katalitikus alegységek (PP1c és PP2Ac) aktivitását is. Az echinokandin családba tartozó Mikafungin a PP1c aktivitását gátolta (IC50= 80,6 µM), míg a PP2Ac-t aktiválta (EC50= 22,9 µM). HeLa sejtek kivonatának foszfatáz aktivitása kismértékben csökkent Alendronát vagy Foszkárnet jelenlétében 1 órás kezelés hatására, ezzel szemben a Mikafungin kezelés foszfatáz aktiválást eredményezett. A Mikafungin a HeLa (LD50= 37,89 µM) és a HepG2 (LD50= 73,55 µM) sejtek 24 órás kezelését követően csökkentette a sejtek életképességét, míg az Alendronát csak a HeLa (LD50= 94,1 µM) sejtek esetében váltott ki számottevő életképesség csökkenést, a Foszkárnet pedig hatástalan volt. A HeLa sejtek Foszkárnet vagy Alendronát kezelését követően a miozin foszfatáz regulátor alegység gátló foszforilációs helyének (P-Thr696-MYPT1) és a 20 kDa miozin könnyűlánc (P Ser19-MLC20) foszforilációjának növekedését detektáltuk Western blot technikával. Eredményeink arra utalnak, hogy néhány engedélyezett gyógyszer a protein foszfatázok aktivitását befolyásolja in vitro és a sejtekben is, ezzel számos sejtfolyamat szabályozásában részt vehetnek. Ezek a mechanizmusok feltehetően hozzájárulhatnak e gyógyszerek mellékhatásainak kialakulásához.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A PEO1 és A2780 humán ovárium sejtvonalak oxidatív stressztűrő képességének összehasonlításaDomoszlai , Dóra; Szilágyi-Bónizs , Melinda; Beke-Varga , Alexandra; Általános Orvostudományi Kar; Általános Orvostudományi Kar::Humángenetikai Tanszék; DE--Általános Orvostudományi KarOxidatív stressznek nevezzük azt a jelenséget, amikor a sejtekben termelődő reaktív oxigén gyökök (ROS) mennyisége, és az azokat elimináló antioxidáns folyamatok közötti egyensúly felborul. A tumorsejtekre jellemző magasabb ROS szint ugyan hozzájárulhat a daganat növekedéséhez, de egy bizonyos szint fölött sejthalált indukál. Ezért az oxidatív stresszt kiváltó kezeléseket ígéretes terápiás stratégiaként tartják számon. Célunk humán ovárium sejtvonalak oxidatív stressztűrő képességének vizsgálata volt. A PEO1 és az A2780 sejtvonalakkal dolgoztunk. Az oxidatív stresszt H2O2 kezeléssel (1-100 µM) váltottuk ki, majd meghatároztuk a sejtvonalakban mérhető ROS felszabadulás, sejtproliferáció, ill. a sejtlízis mértékét. A génexpresszió változását qPCR-rel detektáltuk. Végül a PEO1 sejtvonalat miR-30d-5p mimikkel transzfektáltuk és megvizsgáltuk a H2O2-vel szembeni toleranciájának változását. Eredményeink alapján a két sejtvonal H2O2-al szembeni toleranciája jelentősen eltért. Míg a PEO1 sejtvonalban a sejtproliferáció 40µM dózistól csökkent, addig ez az A2780-ban már 10 µM kezelés esetén is megfigyelhető volt. Emellett az A2780 sejtvonalban 40 µM H2O2 hatására intenzív sejtlízis zajlott le. A H2O2 kezelés koncentráció függő módon intenzív ROS felszabadulást indukált mindkét sejtvonalban, amelynek mértéke nem tért el. Az antioxidáns folyamatokhoz köthető GPX4 (glutation peroxidáz), FOXO3, CAT (kataláz) és SOD2 (szuperoxid-diszmutáz) gének nem mutattak indukciót körülményeink között, azonban az EGR1 (korai növekedés válasz protein 1), stressz válaszban is közreműködő növekedési regulátort kódoló gén indukciója volt jellemző a PEO1 sejtvonalban. A PEO1 miR-30d-5p – a PI3K/AKT útvonal szabályozásában közreműködő tumorszupresszor miRNS - mimikkel való transzfektálása csökkentette a PEO1 H2O2-al szembeni toleranciáját, mivel már 1 µM kezelés hatására a proliferációs képesség csökkenését tapasztaltuk. Eredményeink alapján a PEO1 és A2780 sejtvonalak oxidatív stresszel szembeni toleranciája jelentősen eltér. Ebben szerepe lehet az A2780-ban jelenlévő PTEN mutációnak. A miR30d-5p mimik oxidatív stresszt kiváltó ágensekkel kombinálva ígéretes terápiás alternatíva lehet petefészekrákban.Tétel Korlátozottan hozzáférhető CT testtájék-azonosítás a mesterséges intelligencia segítségével fej-nyak, mellkas és törzs régiók eseténDemjén, Dávid; Balkay, László; Általános Orvostudományi Kar::Orvosi Képalkotó Intézet::Nukleáris Medicina Tanszék; DE--Általános Orvostudományi Kar; Béresová, Monika; Általános Orvostudományi Kar::Orvosi Képalkotó Intézet::Radiológiai TanszékCT esetén a betegek effektív dózisa lényegesen függ az aktuális vizsgált testrégiótól is. A Debreceni Egyetemen kifejlesztett dózismonitorozó program a CT protokoll alapján próbálja kiválasztani az eltérő testrégiókat (koponya, nyak, fej-nyak, mellkas, has és törzs). Ha azonban a vizsgálat során el kell térni a protokolltól, akkor a testtájék azonosítása, és így a dózisérték is hibás lesz. A radiográfusoknak minden beteg esetén ellenőrizniük kell, hogy a dózismonitorozó doftverben helyes testrégió(k) szerepel(nek) az adott vizsgálat sorozatain belül, és ha nem, akkor feladatuk azt javítani. Ez idő- és figyelem-igényes folyamat, ezért ennek egyszerűsítésének, illetve a hibalehetőségek minimalizálásának érdekében a munkánk célja az volt, hogy kifejlesszünk egy mesterséges intelligencián alapuló algoritmust, amely képes felismerni a lokalizáló scan alapján a sorozatban vizsgált testrészeket, ezáltal a DMSZ pontos dózisértékeket tud regisztrálni. Először a fej-nyak, mellkas és törzs régiók szerint közel 10 ezer betegvizsgálat AP és laterális lokalizáló képei kerültek összegyűjtésre. Ezután minden képből digitálisan ki lettek vágva az egyes sorozatok tartományai, majd a CT protokoll alapján feltételezett 3 testtájéknak megfelelő mappába lettek automatikusan rendezve. Ezt követően minden képet egyesével ellenőriztem, hogy helyesen lettek-e azonosítva. Amelyek nem, azokat töröltem a könyvtárból. Az ilyen módon előszelektált képekből jött létre az MI alapú testrégiót azonosító modell tanító adathalmaza. A szortírozáshoz és osztályozáshoz a nyílt forráskódú Keras API-ra épülő szoftvert felhasználva fejlesztettük a konkrét algoritmust. A Convolutional Neural Network architektúrát használó rendszer 229414 paraméterből és 5 db convolutional layer-ből áll. Betanítására a képek 80%-át, tesztelésre a maradék 20%-ot használtuk, az optimális modell kiválasztásához pedig ötszörös keresztvalidációt alkalmaztunk, mivel 5 eltérő modellt alakítottunk ki. Az legjobbnak bizonyult osztályozó modell jósága, pontossága (accuracy) 99.83 % lett, 0.0023 szórás mellett. Egy-egy modell tanítása 1.5 óráig tartott, azonban a beépített párhuzamosítások után a teljes betanítási folyamat az 5 modellel a keresztvalidációval együtt megközelítően 1.5 óra alatt készült el. A kiválasztott legjobb modellel egy kép osztályba sorolásához 0.05 másodpercre volt szükség. Az így kialakított Python környezetben használható modell az egyetemi CT dózismonitorozó rendszerbe könnyen integrálható. A CT vizsgálatok aktuális testrégiói jól azonosíthatóak a lokalizáló scan és az MI segítségével.