A dentoalveoláris sebészeti beavatkozások során mindig a primer sebgyógyulásra kell törekednünk, megelőzve a hegképződést, gyulladásokat és a per secundam felépülés okozta egyéb műtét utáni, illetve postextractios szövődményeket, melyhez gyakran varratok alkalmazása válik szükségessé. Ezek elkészítéséhez szükség lesz tűre, tűfogóra, varróanyagra, csipeszre és ollóra. A felsorolt eszközök tárháza széles, az adott seb ellátásához és egyéni igényeinkhez igazodva tudjuk közülük kiválasztani a legideálisabbakat. Emellett, sokféle varróanyagot ismerünk, melyek a történelem során óriási fejlődésen mentek át, míg régen a természetes eredetűeket preferálták pl. catgut, addig ma a mesterségesen előállított varróanyagok élveznek előnyt, mivel kisebb a reakciókészségük, kevésbé allergizálnak stb. Számos varrattechnika közül választhatunk. Különböző suturák eltérő indikációval rendelkeznek, más-más előnyeik és hátrányaik vannak. Közös pont, hogy minél több varróanyag marad szabadon a szájüregben, annál nagyobb felszínen jöhet létre bakteriális kolonizáció, a sutura tisztán tartása nehezebb, plakk képződhet, gyulladás alakulhat ki. Alkalmazhatunk tovafutó suturákat, melyek elkészítése bár gyorsabb, mint a megszakított varratoké, közös hátrányuk, hogy a csomó kibomlásával a teljes varratsor meglazul, funkcióját nem látja el megfelelően. Számos suturát ismertünk meg, elkészítésük lépéseit tekintettük át, általánosan alkalmazható és circumdentalis varratok előnyeinek és hátrányainak felsorolása történt meg. Végezetül, bonyolultabban kivitelezhető, szerzői néven ismert suturák is bemutatásra kerültek, annak prezentálására, milyen sokszínű és kreatív megoldások jelennek meg a dentoalveoláris sebészetben a varrattechnikáknál is. Összegzésként leírhatom, hogy a primer sebgyógyuláshoz sokszor elengedhetetlen a megfelelően kiválasztott és elkészített varrat alkalmazása. Ezek meglehetősen komplex gondolkodást és kézügyességet igénylő feladatok, melyek jól mutatják a dentoalveoláris sebészet nehézségét, de egyben szépségét is.