Dolgozatomban abból a indulok ki, hogy az ember és nyelv szoros kapcsolata miatt mind a nyelvről való objektív ismeretszerzés, mind azok átadása problémássá válik. Ezt mutatják az alsó- és középszintű nyelvtan- és irodalomoktatás nehézségei, minthogy sok esetben a diákok inkább bizonytalanná válnak a nyelv használatával kapcsolatban, mintsem biztossá. Arra vállalkozom tehát, hogy a nyelvet olyan oldaláról mutassam be, mely segíthet az akadályok leküzdésében. Ezt a hazai szubkultúra választott rapszövegeinek és az oktatási kánonban is megjelenő vígeposzoknak, illetve tágabban a rap és az eposzi műfaj rokonításával végzem. A rokonságot szemléltető jegyek reményeim szerint egyben azt is hangsúlyossá teszik, hogy e művek szembeötlően és koncentráltan tartalmazzák a nyelv lényegi tulajdonságait, s ezért hasznosak lehetnek az oktatás számára. A nyelvkoncepció felvázolását követően összevetem azt az oktatás által közvetített nyelvképpel, és ezzel együtt feltárom a fennálló problémákat. Végezetül pedig a lehetséges megoldások és irányok felkínálásával zárom a dolgozatot. A példaanyag megválasztása elsőre furcsának tűnhet, de azt vettem alapul, hogy a rapszövegek általában szleng nyelvváltozatra épülve a nyelvi hanyagság képzetét keltik a magas művészi értékkel szemben, míg az iskolában megjelenő szövegek egyfajta nyelvi mérceként jelennek meg, és ezzel kelthetnek idegenséget. Tehát az előbbiekkel kapcsolatban a túlzott leértékelés, míg az utóbbiakkal kapcsolatban a túlzott eszményítés válhat jellemzővé. Természetesen nem szükségszerűen befolyásolják ennyire a nyelvi értékeket az iskolai tanulmányok. Ám, ahogy azt tárgyalom, az oktatás negatívan is hathat a nyelvi attitűdre, elbizonytalanítva a beszélőket nyelvi képességeiket illetően. A bizonytalanságok leküzdésének érdekében a következőkben felsoroltakat tűztem ki célul. Egyrészt szeretném megmutatni, hogy a rapszövegek hasonló nyelvi eszközökkel élnek, mint a hagyományos értelemben vett művészi alkotások. Másrészt azt szeretném érzékeltetni, hogy a költői művek is élnek periferikus, szlengként felfogható nyelvi jelenségekkel. Továbbá arra is szeretnék rávilágítani, hogy mi által kötődik mindkét szövegtípus a hétköznapi, beszélt nyelvhez. Mindezekből végeredményben majd azt a következtetést vonom le, hogy nyelvünknek kulcsfontosságú szerepe van világérzékelésünkben. Ugyanis megismerésünket és annak formáit lényegileg meghatározza emberi jellegünk, az, hogy saját magunkhoz viszonyítva értelmezünk. Ekként nyelvünk sajátosságait is az emberi természet sajátosságai alakítják. Vagyis nyelvünkhöz emberségünkön keresztül kerülhetünk közelebb, a nyelvből pedig magunkra ismerhetünk rá.