DEA
Üdvözöljük az intézményi repozitóriumunk oldalán!
A Debreceni Egyetem elektronikus Archívuma (DEA) a Debreceni Egyetemen születő dokumentumok digitális tárhelye. Az archívumban különböző gyűjteményekben tároljuk a tudományos publikációkat, hallgatói dolgozatokat, oktatási anyagokat, média tartalmakat és digitalizált dokumentumokat. Az Open Access elvein felépülő repozitóriumban a hozzáférés több szinten valósul meg: a dokumentumok egy része bárhol szabadon hozzáférhető, míg mások kizárólag a Debreceni Egyetem számítógépein vagy zárt hálózaton keresztül érhetők el.
Kiemelt kategóriák a DEA-ban
Digitális Könyvtár
A DEENK által digitalizált kulturális örökségnek és egyetemtörténeti dokumentumoknak, a Debreceni Egyetemi Kiadó gyűjteményeinek, az egyetemi és helyi vonatkozású folyóiratoknak digitális archívuma.
Hallgatói dolgozatok
A Debreceni Egyetem karain végzett hallgatók szakdolgozatainak, diplomamunkáinak gyűjteménye. A tételek a kari határozatok értelmében Egyetemi IP-ről megtekinthetők.
PhD dolgozatok
A Debreceni Egyetem doktorjelöltjei által feltöltött doktori tézisfüzetek és disszertációk gyűjteménye, amelyeket a DEENK a doktori iskolákra vonatkozó országos és helyi hatályos rendelkezések szerint nyílt hozzáféréssel tesz közzé.
Publikációk
A Debreceni Egyetem kutatóinak közleményei, amelyek alapvetően zárt hozzáférésű dokumentumok, de a DEENK a kiadói és a szerzői jogok betartásával a tételeket szabadon hozzáférhetővé teszi.
Legfrissebbek betöltések
A miozin foszfatáz szerepe és szabályozása az uterus fiziológiás és pathológiás folyamataiban
(2025) Keller, Ilka; Lontay, Beáta; Keller, Ilka; Molekuláris orvostudomány doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar::Orvosi Vegytani Intézet
A PPM1B fehérje központi szerepet játszik az MP nukleáris aktivitásának szabályozásában, mely működés elengedhetetlen az MP/PMRT5/H4 protoonkogén tengely tumorprotektív módon történő kiegyensúlyozásában. A PPM1B az egyetlen olyan protein foszfatáz, amely ezen tanulmány során bizonyított MYPT1 alegységgel kialakított kölcsönhatása révén képes a MYPT1 fehérjét a nukleuszban defoszforilálni Thr696-os oldalláncán, így elősegítve az MP működését. Ez a folyamat csökkenti a PRMT5 fehérje aktivációját, ezzel redukálva a H4 fehérje szimmetrikus dimetilációját, mely poszttranszlációs módosulás elburjánzása a proononkogén/tumorszuppresszor mérleg felborulásához vezet, csökkentve tumorszuppresszorok és növelve a protoonkogének expresszióját. Kísérleti eredményeink igazolták a PPM1B és a MYPT1 kölcsönhatását HeLa méhnyakrák eredetű sejtek citoplazmatikus és sejtmai lokalizációban egyaránt. Az SNG inhibitorral végzett vizsgálataink során megfigyeltük, hogy a PPM1B gátlása fokozta a PRMT5 aktiváló foszforilációját és a H4 hiszton szimmetrikus dimetilációját, ezen változások humán cervix carcinomából származó szöveti lizátumok vizsgálatából is igazolódtak. Ezzel szemben a PPM1B transzfekciója kivédte ezeket az elváltozásokat. A PPM1B szerepe különösen hangsúlyos humán méhnyakrák szövetekben, ahol expressziója alacsonyabb a kontroll szövetekhez képest, amely összhangban áll a korábbi kutatásokkal, amelyek a PPM1B-t tumorellenes faktorként azonosították. A kutatási eredményeink alapján a PPM1B ígéretes terápiás célpont lehet a daganatok kezelésében.
Az SMTNL1 fehérjét korábban, mint szteroidhormon-függő szövetekben fellelhető PR-B ko-regulátoraként azonosították, illetve ezen tanulmány során tipizáltuk azon tulajdonságát, amit az endometriális epitélium sejtjeinek differenciációjában és az inzulin jelátvitük szabályozásában betölt, in vitro terhes és gesztációs diabétesz modellben. Az FT-SMTNL1 transzfekció progeszteronfüggő módon szabályozta a sejtek citoszkeletális elemeit, mint a MYPT1 és MLC20, amelyek molekuláris alapot biztosítottak a sejtek kontraktilitásának és migrációjának módosulására. Az FT-SMTNL1 transzfekció progeszteron függő módon gátolta a sejtek migrációját, illetve mérsékelte az inzulin rezisztenciára jellemző molekuláris változásokat az IRS-1 foszforilációjának közvetett modulálásával, melyhez igazodva nőtt a sejtek glükózfelvétele és glikogén tárolása. Ezek az eredmények alapján az SMTNL1 nemcsak az endometriális diszfunkciók, hanem az inzulinrezisztencia és daganatos betegségek terápiás célpontja is lehet.
The PPM1B protein plays a crucial role in regulating the activity of MP within the nucleus, a function essential for balancing the MP/PRMT5/H4 proto-oncogene axis in a tumor-protective manner. Amongst the intranuclear interactors of MP, PPM1B is the only protein phosphatase that, due to its interaction with the MYPT1 subunit, is capable to dephosphorylate the Thr696 sidechain, thereby facilitating the tumorsuppressor function of MP. This process decreases the activation of the PRMT5 protein, hence reducing the symmetric dimethylation of the H4 protein, a post-translational modification whose upregulation unsettles the protooncogene/tumorsuppressor expression balance by reducing the expression of tumorsuppressors and increasing that of protooncogenes. Our experimental results confirmed the interaction between PPM1B and MYPT1 in the cytoplasm and nuclus of HeLa cells derived from cervix cancer. Based on our result arising from utilizing the PPM1B inhibitor SNG, we observed that the inhibition of PPM1B enhanced the activating phosphorylation of PRMT5 on the Thr80 sidechain, thereby elevating the symmetric dimethylation of H4 histones. These changes were also validated in tissue lysates derived from human cervical carcinoma biopsies. Correlatingly, PPM1B transfection prevented these alterations. The role of PPM1B is particularly crucial in human cervical cancer tissues, where its expression is lower compared to control tissues, which is consistent with previous research identifying PPM1B as a tumor suppressor factor. Based on these findings, PPM1B is a promising therapeutic target in cancer treatment.
The SMTNL1 protein was previously identified as a PR-B coactivator in steroid hormone-dependent tissues. In this study, we characterized its role during the differentiation of endometrial epithelial cells and its influence on insulin signaling in in vitro models of pregnancy and gestational diabetes. FT-SMTNL1 transfection regulated cytoskeletal elements, such as MYPT1 and MLC20, in a progesterone-dependent manner, providing a molecular basis for the regulation of cell contractility and migration. FT-SMTNL1 transfection inhibited cell migration in a progesterone-dependent manner and reversed molecular changes characteristic of insulin resistance by indirectly modulating IRS-1 phosphorylation that resulted in an enhanced glucose-uptake and glycogen content of Ishikawa cells. These findings suggest that SMTNL1 could be a therapeutic target not only for endometrial dysfunctions but also for insulin resistance and cancer.
‚Verbriefte‘ Heimat. Neubeheimatung und sprachliche Heimatfindung im Spiegel zweisprachiger Privatbriefe vertriebener Deutscher aus Ungarn in Baden-Württemberg (1946–1956)
(2024) Schell, Csilla; Keményfi, Róbert; Történelem és néprajz doktori iskola; Bölcsészettudományi Kar::Néprajzi Tanszék
Jelen munkában olyan leveleket vizsgáltam, amelyeket Bonomi Jenőnek (1908–1979) budai hegyvidéki kitelepített, többnyire paraszti családból származó németek írtak 1946 és 1979 között, s amelyeket a címzett – egyéb néprajzi gyűjteményeivel együtt – a freiburgi Institut für Volkskunde der Deutschen des östlichen Europa (IVDE) intézetre hagyományozott.
Fő kérdésfeltevéseim a következők voltak: Milyen jelentősége volt a világháború utáni első évtizedben e népességcsoportnál a levélbeli kommunikációnak? Milyen szerep hárul a levelekben számos helyen megfigyelhető német-magyar nyelvváltásra? S végül: tükröződnek-e a levelekben a levélírók beilleszkedési folyamatai, és ha igen, mely leírások, „tények” alapján ragadhatók meg ezek?
Hipotézisem szerint a magyarországi németek kitelepítésük utáni labilis és elszigetelt szociális helyzetüknél és a vákuumszerű kommunikációs igényüknél fogva, mind egymás között, mind az óhaza felé, egy a kivételes helyzet diktálta, úgymond „kényszerű írásbeliség” alkalmazásával leveleztek. Ebben az extrém helyzetben – amely a háborús levélkutatásból már ismert –, szükségszerűen túllépték a beidegzett levélírástól való tartózkodásukat és ezáltal egy kivételes kommunikáció, autentikus, gondolati és érzelmi világukból közvetlenül feltörő, spontán és részben megszűretlen levelezés keletkezett bizalmukba fogadott címzettjükkel, Bonomival. E levélváltás egyik ismérve a nyelvek váltása, melyben a helyi dialektusnak is bizonyos szerep jutott (triglosszia mint peremjelenség). Figyelmet szenteltem ezen felül a levélállományban megmutatkozó Gemeinschaftsbrief jegyeknek.
A hármas kérdésfeltevésnek megfelelően három aspektusból vizsgáltam a levélállományt: Az első fejezetben mint a kommunikáció médiumát a háború utáni évtized(ek)ben (levélelméleti megközelítés), a másodikban a levélírók és a leveleik nyelviségét (nyelvi írásbeliség felőli megközelítés), s a harmadikban a levelek tartalmi elemzése alapján a levélírók a beilleszkedés során megtett útjának fázisait, ezek reflexióit és a mindennapokban megéltek feldolgozását. Egy záró fejezetben végül megvizsgáltam a magyarországi németek leveleiben lecsapódó belső „szétszakadtságot” és ezen belül a magyar nyelvhez való intenzív kötődés szerepét. Alapelv volt dolgozatom számára a néprajzi-kultúrantropológiai megközelítésben a leveleknek mint ego-dokumentumoknak kezelése, a megélt és leírt események szubjektív megjelenítésének a leírása, történelmi igazoltságuktól ill. igazolhatóságuktól függetlenül. / The present study examines private letters from expellees written to Eugen Bonomi (1908−1979) in the period 1946−1979 and bequeathed to the Institut für Volkskunde der Deutschen des östlichen Europa Freiburg through his estate. The central questions are: What role played letter communication among the mostly peasant (or coming from peasant backgrounds) persons expelled from the Buda mountain country and newly settled in Württemberg? What role played thereby the change of language(s)? And not least: Do the letters reflect − and how − the integration process of the writers?
My hypothesis was that after the arrival of the expellees, under the pressure of the limited possibilities of exchange, the unstable social situation and the simultaneous vacuum-like need for communication with each other and with the old homeland, a − similar to the war letters and due to a neediness that is required for letter writing − ‚forced‘ letter communication and literacy emerged, i. e. one that is due to the exceptional historical situation: The fact that the writers had to force themselves to write led to an authentic, spontaneous, open and unfiltered communication arising directly from the world of thoughts and feelings and dealing with a wide range of topics concerning the old and new homeland. A special feature of this communication is the switching between the German and Hungarian languages (including the German dialect variety of the old homeland). Besides, the letter stock shows traits of community letters, which are also taken into account.
In accordance with the above questions and focusing on the 220 letters of the displaced persons from Budaörs dating from the period 1946−1956, the expellees’ letters are examined with regard to three aspects: First, they are considered as a means of communication typical of the time realized through the genre of the letter (letter-theoretical approach), second, as carriers of (rarely occurring written) bilingualism resp. triglossia (language-related approach), and third, they are evaluated in terms of content (content-analytical, here integration-related approach), above all by describing the different paths and phases of integration up to the various perceptions and reflections of what was experienced in everyday life. A basic principle of my cultural-anthropological approach is to focus on the letter writers and their perceptions regardless of the historiographic verifiability of the contents.
2025 MIDK Matematika és Informatika Didaktikai Kutatások: absztraktkötet
(Debreceni Egyetem Matematika- és Számítástudományok Doktori Iskola, 2025) Lócska, Orsolya; Herendiné Kónya, Eszter
A gazdasági társaságok alapítása
Knipfer, Ágnes; Zoványi, Nikolett; DE--Állam- és Jogtudományi Kar
A gazdasági társaságok változatos módon, de mindig jelen voltak/vannak a mindennapjainkban. A gazdasági társaságok alapítása az üzleti világ egyik alapvető pillére, amely lehetővé teszi a vállalkozók, illetve a társaságok számára, hogy jogi keretek között gyakorolják tevékenységüket. A gazdasági társaságok alapítása hozzájárul a gazdasági fejlődéshez, munkahelyteremtéshez. A jogi személyek különböző, törvényben szabályozott formákban, a törvényi előírások betartásával végezhetnek gazdasági tevékenységet.
Hallgatók digitális attitűdjeinek és kompetenciáinak paradigmaváltása különböző funkciójú képzésekben
(2024) Nádasdi, Kristóf Zsolt; Pusztai, Gabriella; Humán tudományok doktori iskola; Bölcsészettudományi Kar::Nevelés- és Művelődéstudományi Intézet
Disszertációnkban a technológiák oktatásban történő felhasználásának tanulmányozá-sán kívül, azt vizsgáltuk, hogy az egyetemi hallgatók között mekkora különbségek mutatkoz-hatnak az elvárások, a kompetenciák, az attitűdök és a hozzáállás tekintetében, akár egyazon intézményen belül is. Az eredményekből levont következtetések jelentős neveléstudományi újításokat mutattak, különösen a vizsgált dimenziók tekintetében. Kutatásunkban megkérdez-tük a karok hallgatóit arról, hogy infokommunikációs eszközhasználatuk és digitális kompe-tenciáik hogyan változtak a pandémia után az azt megelőző időszakhoz képest. Az önértékelés alapú elemzés számos új tényezőt tárt fel, és ebben a részben is kézzelfogható neveléstudomá-nyi újdonságok jelentek meg.
Az első három hipotézisünkben azt feltételeztük, hogy a válaszadók szignifikánsan erő-sebben használják majd az IKT-eszközöket és alkalmazásokat, valamint szignifikánsan maga-sabb pontszámokat adnak majd saját digitális kompetenciáik megítélésével kapcsolatban a képzést követő időszakban, mint előtte. A negyedik és ötödik hipotézisünkben azt feltételez-tük, hogy a gyakorlati típusú képzésben részt vevő hallgatók szignifikánsan jobbnak tartják saját digitális kompetenciáikat és szignifikánsan pozitívabb értékelést adnak saját digitális atti-tűdjeikről, mint az elméleti típusú képzésben részt vevő hallgatók. Hatodik hipotézisünkben azt feltételeztük, hogy a háttérváltozók közül a nem, a foglalkoztatási státusz és a szülői isko-lai végzettség szignifikánsan befolyásolja az IKT-eszközök és alkalmazások használatát, a digi-tális kompetencia szintjét és a digitális attitűdöket.
Kérdőívünket digitális formában osztottuk meg a két vizsgált, különböző fókuszú kar (elméleti, illetve gyakorlati) hallgatói között. Kutatásunk három dimenzióját, az IKT-eszközök és alkalmazások használatát, a digitális kompetenciák önpercepcióját és a digitális attitűd szintjét vizsgáltuk, majd ezt kiegészítettük egy negyedik dimenzióval, a háttérváltozók hatása-it elemeztük a fenti három dimenzióra nézve.
Az első dimenzióval kapcsolatban végeztünk időbeli és karok közötti összehasonlítást infokommunikációs alkalmazáscsoportok használati gyakoriságára nézve, továbbá az egyes IKT eszközök iskolai feladatokkal kapcsolatos alkalmazásának tekintetében. Ugyanígy ele-meztük azt is, hogy a két kar hallgatói a pandémia előtt, illetve után hány személlyel osztották meg infokommunikációs eszközeiket.
A második dimenzió azt foglalta magában, hogy hogyan változott a hallgatók vélemé-nye a pandémia előtt és után saját és oktatóik digitális felkészültségéről. Vizsgálódtunk abba az irányba is, hogy a DigComp keretrendszer hat kompetenciaelemére nézve a hallgatók mi-lyennek látták tudásukat a pandémia előtt és az azt követő időszakban. A továbbiakban időbeli összemérést nem, karok közötti különbségeket ugyanakkor végeztünk azzal kapcsolatban, hogy mennyi időt bírnak ki a tanulók internet használata nélkül és hogy milyen mértékben használják az internetet különböző tevékenységekre.
A harmadik, a digitális attitűdöt célzó dimenzióhoz kapcsolódott a SWOT analízis, mind a négy faktorát tekintve, valamint a válaszadó hallgatók meglátásait kontrasztba állítva. Az elemzés után faktoranalízist végeztünk, melynek során az ismert klasszikus faktorok kissé átrendeződtek. Felmértük a hallgatók véleményét a virtuális háromdimenziós tér, mintegy in-novatív tanulási környezet egyes oktatási lehetőségeivel kapcsolatban, illetve az infokommu-nikációs eszközök használatát és az internet társadalmi szerepének megítélését hordozó téma-körökben is.
Disszertációnkban a kialakított hat hipotézis közül négyet tudtunk megerősíteni, kettőt el kellett vetnünk. Mindenképpen érdemes lenne az elvetett két hipotézis alapján újabb kuta-tást indítani, hiszen az infokommunikációs eszközök használata, valamint a digitális kompe-tencia önpercepciójának szintje mögötti váratlanabb értékek érdekes tényezőket tárhatnának fel.
A csoportos munkában nemcsak az önszervező kooperáció volt megfigyelhető, hanem projektfeladatokat megoldó kollaboratív csoporttevékenységek is. Ezzel kapcsolatban két dol-got emeltünk ki a jövőben javítandó teendők közül. Egyrészt az oktatók nem kaptak olyan segítséget, amellyel a távolléti oktatásra koordináltan felkészülhettek volna. Másrészt a szakok között tapasztalható különbségek ugyan több okból adódhattak, de világosan kiderült, hogy a szakok digitális felkészítésben eltérő igények mutatkoznak. Ebből arra következtettünk, hogy szükség lenne egy olyan általános tananyagfejlesztési munkára, amely a digitális kompetenciák fejlesztését differenciáltan lenne képes megvalósítani.
Role of plant protective agents in the alleviation of various abiotic stresses in crop plants
(2025) Batool Zargar, Tahoora; Veres, Szilvia; Kerpely Kálmán növénytermesztési- és kertészeti tudományok doktori iskola; Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar
Abstract
With the rapid progression of climate change, we are witnessing an increase in both the frequency and intensity of abiotic stresses, which present considerable obstacles to global agricultural output and food security. The challenges of water scarcity, exacerbated by erratic weather patterns, have a significant impact on plant growth and productivity, particularly during critical developmental stages. Given the urgent need to enhance crop resilience under stress conditions, this study evaluated the efficacy of protective agents, acetic acid, melatonin, and spermine in enhancing water deficit tolerance in sweet corn genotypes under hydroponic conditions in vegetative stages and assessed the influence of light quality on spinach growth under water deprivation. Three separate experiments on sweet corn assessed the effects of foliar applications of acetic acid, melatonin, and spermine on morphophysiological and biochemical traits under water deficit conditions induced by polyethylene glycol (PEG). Spinach trials focused on germination parameters under PEG-induced water deprivation and the effects of different light spectra on plant traits. Under water deficit conditions, the effects of acetic acid foliar application were examined on three sweet corn genotypes (Messenger, Tyson, and GSS 8529). The results indicated that acetic acid could mitigate the adverse impacts of water deprivation by enhancing key physiological and biochemical traits. The treatment led to genotype and concentration dependent improvements with Tyson recording the most pronounced response, with notable enhancements in growth and physiological traits at 10 mM concentration of acetic acid. To assess the effect of melatonin foliar treatment under two PEG concentrations, four sweet corn genotypes (Dessert, Messenger, Tyson, and Royalty) were evaluated. The findings suggest that applying 100 μM melatonin effectively alleviates the negative effects of water deficit by enhancing morphophysiological and biochemical traits. Similarly, spermine treatment exhibited ameliorative effects under PEG-induced water deficit in the four sweet corn genotypes, showing comparable improvements to those observed with melatonin. Significant increases in growth and biomass were recorded in the Dessert and Tyson genotypes, while the Messenger and Royalty genotypes displayed moderate improvements. Water is crucial for seed germination, and its absence significantly impacted spinach seed performance. Results for germination parameters under water deprivation emphasized the critical role of adequate water availability in seed germination and early growth stages. In experiments involving different light qualities, spinach demonstrated varied responses depending on the wavelength of light exposure. Blue light promoted growth and photosynthetic traits, while red light had a lesser effect. However, exposure to UV-C radiation, especially in combination with water deficit conditions, led to severe physiological damage and reduced growth. Overall, this study highlights the effectiveness of acetic acid, melatonin, and spermine in enhancing water deficit tolerance by improving growth, photosynthetic efficiency, and oxidative stress mitigation in sweet corn. The results indicate genotype-specific responses, suggesting that targeted applications of these protective agents can be an effective strategy for increasing crop resilience. Moreover, optimizing light conditions can further enhance plant development under stress, providing valuable insights for practical crop management strategies aimed at improving productivity in the face of climate-induced water scarcity.
Key words: Water deprivation; Sweet corn; Genotypes; Vegetative stage; Melatonin; Spermine; Acetic Acid
Absztrakt
A klímaváltozás gyors ütemű előre haladtával egyre gyakrabban és intenzívebben jelentkeznek abiotikus stresszhatások, amelyek komoly akadályokat jelentenek a globális mezőgazdasági termelés és az élelmiszerbiztonság szempontjából. A vízhiány, amelyet az egyre kiszámíthatatlanabb időjárási minták tovább súlyosbítanak, különösen a növények fejlődésének kritikus szakaszaiban gyakorol jelentős hatást a növekedésre és a terméshozamra. A stresszállóság növelésének sürgető szükségessége miatt a jelen kutatás célja az volt, hogy értékelje három védőanyag – ecetsav, melatonin és spermin – hatékonyságát a vízhiányos körülmények között termesztett csemegekukorica genotípusok stressztűrésének fokozásában, valamint vizsgálja a fényminőség hatását a spenót növekedésére vízhiány esetén. A kutatás három különálló kísérletben vizsgálta az ecetsav, a melatonin és a spermin lombtrágyaként való alkalmazását és ezek hatását a csemegekukorica morfofiziológiai és biokémiai tulajdonságaira PEG (polietilén-glikol) által kiváltott vízhiányos körülmények között. A spenót esetében a csírázási paramétereket vizsgáltuk vízhiány hatására, valamint a különböző fényminőségek hatását a növényi jellemzőkre. Az ecetsav hatását három csemegekukorica genotípuson (Messenger, Tyson és GSS 8529) vizsgáltuk vízhiányos környezetben. Az eredmények azt mutatták, hogy az ecetsav enyhítheti a vízhiány káros hatásait, elősegítve a növények fiziológiai és biokémiai jellemzőinek javulását. A kezelések hatása genotípus- és koncentrációfüggő volt, és a Tyson genotípus mutatta a legkiemelkedőbb válaszokat, különösen a 10 mM ecetsav-koncentráció mellett. A melatonin lombtrágyaként való alkalmazását négy csemegekukorica genotípuson (Dessert, Messenger, Tyson és Royalty) teszteltük két különböző PEG-koncentráció mellett. Az eredmények azt mutatták, hogy a 100 μM melatonin hatékonyan csökkentette a vízhiány káros hatásait, javítva a morfofiziológiai és biokémiai jellemzőket. A spermin kezelés szintén kedvező hatásokat mutatott PEG-indukálta vízhiány esetén, hasonló eredményekkel, mint a melatonin alkalmazásánál. Különösen a Dessert és Tyson genotípusoknál figyeltünk meg jelentős növekedést és biomassza-gyarapodást, míg a Messenger és Royalty genotípusoknál mérsékelt javulást tapasztaltunk.
A víz létfontosságú a magok csírázásához, és annak visszatartása jelentősen rontotta a spenót csírázási teljesítményét. A vízhiány alatti csírázási paraméterek eredményei kiemelik a megfelelő vízellátás fontosságát a korai növekedési szakaszokban. A különböző fényminőségeket vizsgáló kísérletek során a spenót eltérő válaszokat mutatott a különböző fényhullámhosszok hatására. A kék fény elősegítette a növekedést és a fotoszintézist, míg a vörös fény kevésbé volt hatékony. Az UV-C sugárzásnak való kitettség – különösen vízhiányos körülmények között – súlyos fiziológiai károsodást és növekedéscsökkenést okozott. Összességében a kutatás rávilágított arra, hogy az ecetsav, a melatonin és a spermin hatékonyan fokozhatják a növények vízhiánnyal szembeni toleranciáját, javítva növekedésüket, fotoszintézisük hatékonyságát és az oxidatív stressz elleni védekezésüket. Az eredmények genotípus-specifikus válaszokat mutattak, ami arra utal, hogy e védőanyagok célzott alkalmazása hatékony stratégia lehet a növényi stressztűrés fokozására. Emellett a fényviszonyok optimalizálása tovább fokozhatja a növények alkalmazkodását a kedvezőtlen körülményekhez, ami hasznos útmutatást nyújt a klímaváltozás okozta vízhiány kezelésére irányuló gyakorlati növénytermesztési stratégiákhoz.
Kulcsszavak: Vízhiány; Csemegekukorica; Genotípusok; Vegetatív szakasz; Melatonin; Spermin; Ecetsav
Health indicators of the Hungarian population concerning the activities of the National Ambulance Service
(2025) Deák, Máté Sándor; Bíró, Klára; Egészségtudományok doktori iskola; Gazdaságtudományi Kar::Egészségügyi Gazdasági és Menedzsment Intézet
A magyar egészségügyi ellátórendszer kritikus fenntarthatósági kihívásokkal küzd, az
elméletben biztosított szabad hozzáférés a szakemberhiány miatt korlátozott. A
hozzáférhetőség az egyik kiemelt példája a rendszerben meglévő hiányosságoknak hiszen
az ellátói oldalon fennálló probléma direkten jelenik meg az igénybevevők részén is. Az
állami finanszírozásnak reflektálnia kellene az állampolgárok egészségügyi szükségleteire.
Az Országos Mentőszolgálat, Magyarország legnagyobb állami egészségügyi
szolgáltatójaként rendkívül kitett a hiányosságoknak azonban sokat istud tenni a javulásért.
Ez a kutatás az első, amely Magyarországon megyei szinten vizsgálja az elkerülhető
halálozás és a mentőszállítások kapcsolatát. Kutatásunk jelentős területi eltéréseket tárt fel
mindkét vizsgált mutató kapcsán. Számottevő eltéréseket fedeztünk fel a megyék között,
kiugró példa, hogy egyes régiókban betegségtípustól függően közel kétszeres a halálozási
és a hozzá kapcsolódó szállítási arány az országos átlaghoz képest. Kiemelkedően magas
Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében a vérzéses stroke halálozási aránya annak ellenére,
hogy a régióban alacsonyabbak a mentési számok, a betegségtípus esetén. A halálozások
megfelelnek a feltételezett szocioökonómiai tényezőknek, de a mentési tevékenységeknek
nem kell egyenesen arányulnia ezekhez. Az eredmények hangsúlyozzák az erőforrások
optimalizálásának szükségességét és a mindenki számára hozzáférhető egészségügyi
ellátás fontosságát az elkerülhető halálozások megelőzése érdekében. A tanulmány
korlátja, hogy, az adatok megyei szinten kerültek feldolgozásra, amely nem tükrözi az
egyéni tényezőket, figyelmen kívül marad a szív- és érrendszeri betegségek soktényezős
etiológiája.
79
Az elemzés COVID-19 járvánnyal fogllkozó része bemutatja a mentőszervezet hatékony
megküzdését és stratégiai erőforrás-allokációját. Ez kiemeli az OMSZ elkötelezettségét a
gyors és hatékony sürgősségi orvosi ellátás biztosítása mellett, alkalmazkodva a járvány
változó igényeihez és kihívásaihoz, biztosítva az általa szolgált közösség biztonságát.
Kutatásunk hangsúlyozza a hatékony mentőszolgálat szükségességét és kiemeli az
erőforrás-allokáció fontosságát az elkerülhető halálozás csökkentésében. Végül a jövőbeli
kutatások fókuszában lehet az OMSZ tevékenységei közül az újraélesztés hatékonysága,
és összpontosíthat a betegek prehospitális ellátásának megkezdésétől a kezelés során eltelt
teljes időre, hogy teljesebb képet kaphasson a tudományos közösség az elkerülhető
halálozások csökkentését igazoltan támogató mutatókról.
Új vaszkuláris biomarkerek vizsgálata végstádiumú vesebetegekben transzplantáció előtt és azt követően
(2024) Szentimrei, Réka; Paragh, György; Szentimrei, Réka; Egészségtudományok doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar
A C-típusú natriuretikus peptid egy parakrin növekedési faktor. A CNP számos szövetben expresszálódik, beleértve az érrendszeri endotélt is. Kifejeződését elsősorban az érrendszeri gyulladás indukálja. A CNP antiproliferatív, gyulladáscsökkentő és antitrombotikus funkcióval rendelkező vazoprotektív fehérjek. A CNP propeptidként keletkezik, amely aztán a biológiailag aktív C-terminális hormonra és az amino-terminális fragmentumra hasad, amely stabilabb, mint az aktív forma, így ez utóbbi alkalmas a szérum CNP szint mérésének helyettesítésére Több tanulmányban írták le a NT-proCNP emelkedett szintjét veseelégtelen betegekben. Feltételezések szerint a vesefunkció csökkenésével az NT-proCNP csökkenő kiválasztása és a tubuláris reabszorpció fokozódása mellett, a vese tubuláris károsodására adott válaszaként a vese C-típusú natriuretikus peptid fokozott expressziója szintén hozzájárul a krónikus vesebetegségben kimutatott magasabb keringő proCNP szintjéhez. Célul tűztük ki, hogy megvizsgáljuk végstádiumú vesebetegekben az NT-proCNP szint és a lipoprotein szubfrakciók változását a transzplantáció előtt és a transzplantációt követő 1 és 6 hónapban. Vizsgálatunkba hetven vesetranszplantált beteget vontunk be a Debreceni Egyetem Sebészeti Intézet Transzplantációs Osztályáról. A humán NT-proCNP-t egy kereskedelmi forgalomban kapható ELISA-kittel mértük. A lipoprotein szubfrakciók elválasztását Lipoprint gélelektroforézissel végeztük. A PON1 paraoxonáz és arilészteráz aktivitásokat spektrofotometriás úton vizsgáltuk. Az ESRD betegeknél a megnövekedett szérum NT-proCNP szorosan korrelált a vesefunkcióval, a prokalcitoninnal, a HDL alfrakciók eloszlásával és a HDL antioxidáns funkciójával, amelyet a PON1 aktivitás jellemez. Veseátültetés után a szérum NT-proCNP jelentős és tartós csökkenését figyeltük meg, amit elsősorban a javuló vesefunkció és a csökkenő gyulladásos állapot okoz. Eredményeink alapján az NT-proCNP lehet az új kapcsolat a HDL diszfunkció és a károsodott érrendszeri funkció között ESRD-ben, amely veseátültetés után javul. További, nagyobb betegpopuláción végzett vizsgálatokra van szükség az NT-proCNP pontos szerepének tisztázásához az ESRD kardiovaszkuláris kockázatának előrejelzésében.
A PEDF egy adipokin, illetve egy olyan glikoprotein, mely a szerin proteáz gátlók családjába tartozik. A fehérjét legnagyobb mértékben a zsírszövet és a máj termeli, de termelődik a gyulladásos és vaszkuláris sejtekben is. Számos hatással rendelkezik: angiogenezis gátló, antithrombotikus, antiinflammatorikus, antioxidáns, neurotrophikus, antifibrotikus és tumorgenesis gátló hatás. Kimutatták, hogy a HD-vel kezelt végstádiumú vesebetegségben szenvedő betegek PEDF-szintje jelentősen magasabb, mint az egészséges kontrolloké. A magas szérum PEDF gyakran társult lipideltérésekkel, hipertrigliceridémiával és alacsonyabb HDL szinttel. A PEDF kiválasztódása a mai napig nem tisztázott. Korábban már kimutatták, hogy a végstádiumú veseelégtelen betegcsoportban szignifikánsan magasabb volt a PEDF szérumszintje, mint az egészséges kontroll csoportban. Azonban a PEDF emelkedett szintjét nem tudták csak azzal magyarázni, hogy a fehérjének csökken a vesén keresztüli kiválasztása. Kimutatták azt is, hogy az alacsonyabb PEDF szinttel rendelkező végstádiumú betegeknek magasabb a halálozási kockázata. Így munkánk második részében megvizsgáltuk a PEDF szinteket transzplantáció előtt és transzplantáció után 1 - és 6 hónappal ESRD betegekben valamint az illesztett egészséges kontroll populációban; illetve a PEDF összefüggését az LDL és HDL szubfrakciókkal. A humán PEDF-koncentráció meghatározását a gyártó utasításai szerint egy kereskedelmi forgalomban kapható ELISA-kittel végeztük. A lipoprotein szubfrakciók elválasztását Lipoprint gélelektroforézissel végeztük. Kimutattuk, hogy a szérum PEDF-szintje jelentősen csökkent a veseátültetés után. A szérum PEDF-szintet a legjobban a nagy HDL-szubfrakció koncentrációja jelezte előre, ami a HDL összetételének szerepét jelzi a PEDF-expresszióban. Ezen eredmények alapján a HDL transzplantációt követő megváltozott molekuláris összetétele közvetlenül hozzájárulhat a fokozott aterogenezishez, amely korai kardiovaszkuláris szövődményekhez vezet. Az allograft makro- vagy mikrovaszkulatúrájában bekövetkező endotélsérülés, különösen ha antitest-mediált, csökkenti a graft túlélését. A transzplantációt követő PEDF-szint-változások patofiziológiai szerepét tovább kell vizsgálni. Ezek az adatok arra utalnak, hogy a PEDF terápiás célpont lehet az ox-LDL által kiváltott vaszkuláris endotélsejt károsodások enyhítésére a veseátültetés után.
The impact of workforce diversity inclusion on organizational performance at the workplace environment-specifically in the tourist sector
(2025) NWEISER, MISHLIN THAHER ATA; Dajnoki, Krisztina; Ihrig Károly gazdálkodás- és szervezéstudományok doktori iskola; Gazdaságtudományi Kar
This study investigates the impact of workforce diversity, inclusion, equity and employee engagement on organizational performance in the tourist sector, specifically within five-star hotels in Jordan. The research utilizes both qualitative and quantitative methods to explore the relationship between diversity and workplace outcomes. Data was collected through surveys and interviews with employees and managers in the hospitality industry. The quantitative analysis identifies patterns linking diversity inclusion with organizational performance indicators. Qualitative findings provide deeper insights into how diverse teams contribute to improved organization performance. The results suggest that workforce diversity positively affects organization performance. Five stars Hotels in Jordan apply the strategy of diverse employees. The study shows that embracing diversity leads to enhanced organizational competitiveness in the tourism sector. It offers valuable guidance for hotel managers and policymakers seeking to optimize diversity management. Ultimately, this research highlights the strategic value of workforce diversity for boosting organizational performance in Jordan's tourist sector.
Majd kinövi?
(Debreceni Egyetemi Kiadó – Debrecen University Press, 2024) Pető, Ildikó
A címben szereplő „szenzoros” téma feldolgozásának kiindulópontja a tanulás, a tanulási folyamata, annak sikeressége, sikertelensége. Mitől sikeres az egyik gyerek, felnőtt a tanulásban és különböző helyzetekben? Miért él át kudarcot a másik, miközben ő is vágyik a tudásra, arra, hogy kompetensnek érezze magát a különböző események és tevékenységek közben, vágyik a környezete, a kortársai elismerésére? A különböző helyzetekben mindig születik rá válasz: Lusta. Figyelmetlen. Nem érdekli. Tudja, csak… . Rám hasonlít, én sem voltam jó ebben. stb. Azonban a magyarázat sokkal összetettebb, és még inkább a „háttérben” lejátszódó folyamtokkal magyarázható. Mielőtt sorra vennénk az ezeket a komplex folyamatokat alkotó és működtető összetevőknek néhány speciális típusát, érdemes tisztázni, itt, a Bevezetőben néhány olyan fogalmat (érzékelés, észlelés, tanulás, pszichikus funkciók, adottságok, képességek), amelyeket minden pedagógus a képzése legelején megismert, a mindennapokban azonban nem tartjuk szem előtt, hogy a munkánk során a fogalmak által nevesített jelenségekkel, folyamatokkal „dolgozunk, a feladatunk ezek fejlesztése.
A tanulmányi rezilienciát befolyásoló környezeti és személyes erőforrások vizsgálata
(2024) Kóródi, Kitti; Szabó, Éva; Humán tudományok doktori iskola; Bölcsészettudományi Kar::Pszichológiai Intézet
Az értekezés célja, hogy feltárja azokat a személyes és környezeti erőforrásokat, amelyek támogatják a diákok tanulmányi rezilienciáját és a tanulmányi elköteleződés fenntartását. A dolgozat újszerűsége abban rejlik, hogy a tanulmányi rezilienciát nem a szocioökonómiai értelemben vett hátrányos helyzetű gyerekekre alkalmazza, hanem azt a mindennapi iskolai környezetben megjelenő nehézségek kontextusában vizsgálja. Ennek megfelelően egy átfogó modellt dolgoztunk ki, amely magában foglalja a személyes erőforrások és az észlelt iskolai klíma kölcsönhatásait a tanulmányi reziliencia alakulásában. A téma relevanciáját az adja, hogy a mai oktatási környezetben egyre nagyobb szükség van arra, hogy a diákok erőforrásait és az intézményi lehetőségeket kihasználva növeljék a tanulás iránti elköteleződést, ezzel hozzájárulva a lemorzsolódás csökkentéséhez.
Az értekezés elméleti része részletes áttekintést ad az iskolai klímát és a tanulmányi rezilienciát érintő nemzetközi és hazai kutatásokról, majd négy empirikus vizsgálatot mutatunk be, melyek célja a vizsgált változók közötti kapcsolat szisztematikus feltárása. Ehhez többek között olyan mérőeszközöket alkalmaztunk, mint a Serdülő Reziliencia Kérdőív (READ-H), a Tanulmányi Reziliencia Kérdőív (ARS-30), a Georgia Iskolai Klíma Kérdőív, valamint az Utrecht Munkával Kapcsolatos Elköteleződés Kérdőív tanulói változata.
Az első kutatás célja a Georgia Iskolai Klíma Kérdőív tesztelése volt 7-8. osztályosok és középiskolások körében (N = 255 fő, M = 15,18 év, SD = 1,8). A kérdőív megfelelő illeszkedést mutatott a mintán és néhány különbséget is találtunk csoportok között. Az észlelt iskolai klíma pozitívabb volt a 7. évfolyamra járók körében, mint a végzős középiskolások esetében. A fejlesztő foglalkozásra járó diákok negatívabban ítélték meg az iskolai klímát.
A második kutatás az észlelt iskolai klíma és a tanulmányi elköteleződés kapcsolatát vizsgálta középiskolások körében (N = 279 fő, M = 16,53 év, SD = 1,2). Utóbbi tényezőt, bár távol áll a hagyományos osztályozáson alapuló koncepciótól, az iskolai sikeresség indikátoraként értelmeztük. A tanulmányai iránt elkötelezett diák aktívan részt vesz az oktatási folyamatban, hajlandó erőfeszítést tenni azért, hogy tanulmányaiban jó teljesítményt érjen el, és pozitív attitűddel van a tanulás iránt. A Utrecht Munkával Kapcsolatos Elköteleződés Kérdőív tanulói változata (UWES-S) a megerősítő faktoranalízis szerint megbízhatóan alkalmazható. Az eredmények alapján az észlelt iskolai klíma és a tanulmányi elköteleződés között pozitív irányú erős korrelációs kapcsolat mutatható ki. Továbbá az iskolai klíma alskálái közül az iskolához való kötődés, a tanulói jellemvonások, a tanári támogatás és az iskolai fegyelem befolyásolta szignifikánsan a tanulmányi elköteleződést.
Ezután a harmadik kutatás a tanulmányi reziliencia, a tanulmányi elköteleződés és az észlelt társas támogatás kapcsolatainak feltárására fókuszált (N = 252 fő, M = 16,4 év, SD = 1,47). A mediációelemzés eredménye szerint a tanulmányi reziliencia részben közvetlen, pozitív kapcsolatban áll a tanulmányi elköteleződéssel, részben pedig közvetett módon, az osztályhoz való tartozás és észlelt társas támogatáson keresztül van hatással rá. Ezen túl az észlelt társas támogatás és a tanulmányi elköteleződés között szintén feltárt egy direkt, pozitív kapcsolatot.
A negyedik kutatás az észlelt iskolai klíma és a személyes erőforrások (reziliencia) hatását vizsgálta a tanulmányi rezilienciára és a tanulmányi elköteleződésre nézve (N = 283 fő, M = 15,07 év, SD = 2,57). A strukturális egyenletmodellezés eredménye kiemelte, hogy a diákok tanulmányi rezilienciájának növelésében szerepe van mind a személyes erőforrásoknak, mind pedig az iskolai környezetnek; a tanulmányi reziliencia pedig egyértelműen hatással volt a tanulmányi elköteleződés kialakulására. Ugyanakkor a tanulmányi elköteleződést az észlelt iskolai klíma közvetlenül nem, csak indirekt módon a személyes erőforrások növelésén keresztül befolyásolta. Moderációs elemzéseink azt is alátámasztották, hogy a széleskörű személyes erőforrások erősítik a kitartás és a tanulmányi reziliencia tanulmányi elköteleződésre gyakorolt hatását. Külön megvizsgáltuk a tanulási nehézséggel rendelkező diákok jellemzőit: negatívabbnak észlelik az iskolai klímát, kevésbé elkötelezettek a tanulmányaik iránt, alacsonyabb mértékű a tanulmányi rezilienciájuk, valamint kevésbé magabiztosak és céltudatosak. Ezek az eredmények intervenciós programok tervezéséhez adhatnak segítséget.
Összességében az értekezés hozzájárul a tanulmányi reziliencia kutatásához azáltal, hogy részletesen feltárja a tanulmányi elköteleződés, az iskolai klíma és a személyes erőforrások közötti kapcsolatokat, és új megvilágításba helyezi a tanulmányi sikeresség indikátorait.
(Hi)stories of Migration, Mobility, and Travel: Crossing Literary, Linguistic, and Historical Boundaries
(Debreceni Egyetemi Kiadó – Debrecen University Press, 2025) Bozzay, Réka; van Kempen, Michiel; Pusztai, Gábor; Nagy, Roland; Czeglédi, Sándor; Németh, Dominik; Szabó, Éva Eszter; Szathmári, Judit; Balogh, Máté Gergely; Lévai, Csaba; Tózsa-Rigó, Attila; Pénzes, János; Grunda, Marcell; DE--Bölcsészettudományi Kar; Venkovits, Balázs; Pusztai, Gábor
Migration—along with the various factors influencing it, its representations in politics and mass media—has become a central theme not only in scholarly projects but also in public discourse and policy making. This is certainly not without precedent as the movement of people has always been intertwined with the history of the world and more specifically our region as an area shaped by emigration, immigration, and internal migration to a great
extent. Most recently, the discussion of the topic took central stage in Central and Eastern Europe in 2015 with the “refugee/migration crisis” and has been in the focus of attention ever since. A few years earlier, in 2012, our Center
for International Migration Studies (CIMS) was established at the Faculty of Humanities, University of Debrecen (UD), based on the initiative of István Kornél Vida. Its stated mission was to bring together people doing research
in the broadly defined field of migration studies, establishing an interdisciplinary research center that offers a forum for sharing results in publications and at conferences, integrating these into the teaching portfolio of the university, as well as facilitating the building of a research network related to var ious projects. It was founded on the idea that collaboration reaching across disciplinary boundaries can provide novel and valuable insights into the history of migration, can help preserve its heritage, while also contributing to the better understanding of current events.The Center has been working over the past twelve years to try and meet the initial objectives and now its members include scholars from as varied fields as history, sociology, cultural and literary studies, linguistics, area studies (most prominently American, Dutch, German, and Italian Studies), law, and geography. The Center has offered numerous university courses in Hungarian and in English in a great variety of topics, providing a better understanding of the past and present of international migration to hundreds of students. This was also accompanied by the first publication of the center in
2021 (Migráció tegnap és ma [Migration past and present], eds. Réka Bozzay and László Pete), which related to numerous topics discussed in these courses and helped students gain a deeper understanding of the themes presented in lectures. To enhance international collaboration, several conferences have also been organized, most recently in 2024 on the 100th anniversary of the Johnson–Reed Immigration Act in the United States with scholars participating from twelve countries. In line with this, and as the next step, the Center now wishes to focus even more on internationalization both in research and publication.
Humán polyomavírusok prevalencia és in vitro vizsgálata
(2025) Katona, Melinda; Csoma, Eszter; Katona, Melinda; Gyógyszertudományok doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar
A kutatómunkám során három, humán polyomavírus, a HPyV9, az MWPyV és az STLPyV szeroprevalenciáját nagyszámú, egészséges immunrendszerű gyerekektől és felnőttektől vett szérummintával vizsgáltuk. Ehhez virális antigéneket állítottunk elő, valamit ELISA módszert fejlesztettünk. A vírusok légúti terjedésének és a légútban való replikációjának tanulmányozására DNS prevalencia vizsgálatot végeztünk mandula- és tüdőszövet, valamint légúti váladék mintákkal. Emellett a HPyV9 virális szabályozó régióját, a promoterek aktivitását in vitro, különböző sejttípusokban tanulmányoztuk.
Eredményeink alapján a HPyV9 és az MWPyV szeropozitivitási arány a gyermekek és fiatal felnőttek közt az életkor előrehaladtával nőtt. A 21 évnél idősebbek körében az átfertőzöttségi arány jelentősen már nem változott. A felnőttek (>18 év) 36,2%-a esett már át HPyV9 fertőzésen, 54%-a MWPyV fertőzésen, vagyis a felnőttek jelentős része fogékony mindkét vírusfertőzésre. Az STLPyV primer fertőzések jelentős része kisgyermekkorban, 6 év alatt történik, a felnőttek 81,2%-a szeropozitív, a vírus a populáció nagy részét fertőzi.
Tüdőszövetekben egyik vírust sem detektáltuk. Garatmandulák 1%-ában HPyV9 DNS-t, míg orrmandulák 1%-ában STLPyV jelenlétét mutattuk ki. A mandulaműtét során vett torokváladékokban HPyV9-et nem, viszont MWPyV DNS-t a minták 2,7%-ában, STLPyV DNS-t pedig 3,4%-ában detektáltunk. Sőt, egy-egy közpfülváladékban is kimutattuk a két vírust. A COVID-19 világjárvány alatt gyűjtött orrgarati minták 5,2%-ában HPyV9, 4,9%-ában MWPyV és 1,4%-ában STLPyV DNS-t mutattunk ki, döntően SARS-CoV-2 RNS negatív mintákban. A HPyV9 gyakorisága magasabb volt felnőttek mintáiban, az MWPyV és az STLPyV pozitivitás pedig a gyermekekében. Eredményeink alapján mindhárom vírus légúti terjedése, légútba, szájüregbe behatolása felmerül, az MWPyV és STLPyV akár a középfülbe is bejuthat. Értékes teljes genom és NCCR szekvenciákat nyertünk ki a mintákból, szekvenciaelemzéseket végeztünk. Új MWPyV és STLPyV NCCR variánsokat, mutációkat azonosítottunk.
A HPyV9 két jelentősen eltérő NCCR szekvenciáját, a korai és késői promoterek aktivitását kétirányú expressziót lehetővé tevő, luciferáz riporter vektorral tanulmányoztuk légúti, vese- és bélepitél, valamint endotél sejtvonalban, tüdő fibroblasztban és primer, légúti epitél sejtben. A promoter aktivitások az A549 légúti epitél sejtekben voltak a legmagasabbak, míg a fibroblasztokban és a primer sejtekben a legalacsonyabbak. A referencia szekvenciától jelentősen eltérő UF-1 NCCR mindkét promoterének aktivitása egy kivétellel minden sejtben erősebbnek bizonyult. A vírus nagy T antigénje minden sejtben fokozta a késői promoter aktivitásokat. Az in vitro kísérletek alapján az A549 légúti epitél sejtvonal, illetve a HEK-293 vese epitél alkalmas lehet a HPyV9 vírusreplikációjára.
Agyi és perifériás mikrovaszkuláris eltérések metabolikus betegségekben
(2025) Esze, Regina; Káplár, Miklós; Esze, Regina; Laki Kálmán doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar
A T2DM-hez és az obezitáshoz társuló mikrocirkulációs eltérések vizsgálata napjainkban kiemelt kutatási terület, tekintettel ezen betegségek széleskörű elterjedtségére és az általuk okozott súlyos egészségügyi szövődményekre.
Vizsgálatainkba metabolikus betegségben szenvedő (T2DM-es/elhízott, nem diabeteses) egyéneket vontunk be és hasonlítottuk össze, akiket emellett a PNP súlyossága alapján tovább csoportosítottuk (NP mentes/enyhe NP-s/súlyos NP-s betegek). Komplex vizsgálataink során izotópdiagnosztikai ([99mTc]Tc-HMPAO SPECT) és Doppler-ultrahangos módszereket (BHI, c-IMT meghatározás) alkalmaztunk ezen betegek mikrovaszkuláris mintázatainak feltérképezésére, valamint elemeztük a perifériás idegfunkciók, a glikémiás állapot és az antropometriai paraméterek hatásait. Kutatásunk központi kérdése volt, hogy a metabolikus betegségekhez társuló PNP-ben tapasztalt alsó végtagi mikrocirkulációs zavarokat kísérik-e centrális mikrokeringési változások.
Eredményeink számos ponton új perspektívát nyújtottak a vizsgált témakörben. Nyugalmi állapotban az agyi perfúzióban nem találtunk szignifikáns különbséget a T2DM-es és elhízott csoportok között. Ugyanakkor a BHT során a diabeteses betegek esetében kisebb mértékű véráramlás-növekedést észleltünk, mely e provokációs teszt által érzékenyebben detektálható, funkcionális központi keringési eltérések jelenlétére utal. Ezzel párhuzamosan a T2DM-es betegek perifériás mikrocirkulációja is szignifikánsan rosszabbnak bizonyult, és ez az állapot szoros korrelációt mutatott a glikémiás paraméterek romlásával.
Az antropometriai paraméterek vizsgálatakor az életkort – metabolikus betegségek fennállása esetén – a központi idegrendszeri vaszkuláris eltérések jelentős rizikótényezőjeként azonosítottuk. Továbbá megállapítottuk, hogy a centrális keringési paraméterek értékelésénél a BMI mellett kiemelt fontosságú a hasi zsír eloszlásának figyelembevétele.
Tudományos szempontból kiemelkedő megfigyelésünk az a komplex összefüggés, melyet a neuropátia mértéke, a perifériás mikrocirkuláció és a C-peptidszintek között azonosítottunk. Megfigyeléseink szerint a magasabb C-peptidszintek mind a centrális, mind a perifériás keringésre jótékony hatással vannak, mely kedvező hatással magyarázzuk a súlyos-NP-s és elhízott betegek viszonylag jobb perifériás keringési mutatóit.
Ellentétben a NP perifériás mikrocirkulációval kapott egyértelmű összefüggésével, nem sikerült közvetlen kapcsolatot kimutatni a központi idegrendszeri mikrocirkuláció és a perifériás neuropátia között. Ez a jelenség arra utal, hogy a perifériás neuropátiával összefüggésben kialakuló mikrokeringési eltéréseket nem követik/kísérik centrális mikrocirkulációs zavarok.
Összefoglalva, kutatásunk jelentős mértékben hozzájárul a metabolikus betegségek és a mikrocirkulációs károsodások, valamint a perifériás neuropátia közötti kapcsolatok mélyebb megértéséhez. Eredményeink rámutatnak arra, hogy a hasi zsír eloszlásának figyelembevétele, a hagyományos BMI-alapú testsúlyértékelés mellett különösen fontos a vaszkuláris kockázatbecslésben. Emellett a C-peptid a mikrokeringésre, valamint a metabolikus folyamatokra gyakorolt hatása alapján új terápiás célpontot jelenthet a T2DM és az elhízás kezelésében, mind a kognitív hanyatlás, demencia, mind az alsó végtagi mikrocirkulációs zavarok megelőzését illetően, személyre szabott kezelési lehetőségeket kínálva a metabolikus betegségekkel élő betegek számára.
A szívizom nátriumáramainak faj-, és káliumáramainak β-adrenerg függése
(2025) Kovács, Zsigmond Máté; Bányász, Tamás; Kovács; Molekuláris orvostudomány doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar
A bal kamrai szívizomsejtek ioncsatornáinak és ionáramainak szabályozása régóta és széleskörben kutatott téma. Bár a területen számos előrelépés született, továbbra is rengeteg kérdés maradt megválaszoltalanul. Mint a biológiai rendszerek legtöbb eleme, így az ioncsatornák is több szinten szabályozódnak. Egyrészt genetikai szinten, mely hosszútávú adaptációt tesz lehetővé az egyed környezetéhez, illetve az adott faj életviteléhez alkalmazkodva, másrészt viszont jóval rövidebb távú, vegetatív idegrendszeri szabályozás alatt is állnak, hogy az akut változásokra is megfelelő reakciót adjanak. Munkánk célja az volt, hogy megvizsgáljuk a szívizomsejtek késői nátriumáramát három gyakran alkalmazott gerinces modellen kutyán, tengerimalacon és nyúlon. Kísérleteinket elvégeztük kontroll körülmények között, illetve vizsgáltuk az áram kalciumfüggésének hasonlóságait és különbségeit a fenti három faj esetében. Emellett megvizsgáltuk, hogy a kutya bal kamrai szívizomsejtek káliumáramainak β-adrenerg szabályozásán belül a CaMKII vagy a PKA által mediált útvonalak közül melyik a domináns. Kísérleteinket akciós potenciál feszültség clamp technikával végeztük. Ezzel hasonlítottuk össze a kutya, nyúl és tengerimalac INa,late áramait, illetve vizsgáltuk, hogy a parancs akciós potenciál alakja befolyásolja-e az áramprofilt az egyes fajok esetén. Ezzel a technikával és hagyományos feszültség clamp módszerrel is vizsgáltuk a kutya szívizomsejtek káliumáramainak β-adrenerg szabályozását és az annak hátterében álló mechanizmusokat is. Kutatásunk során megfigyeltük, hogy a kutya és a nyúl folyamatosan csökkenő áramsűrűséget mutató INa,late-ával szemben a tengerimalac szívizomsejteken ugyanezen ionáram az AP végéig növekedést mutat. Leírtuk továbbá azt is, hogy a INa,late AP alatti lefutása nem függ a sejtet ingerlő AP alakjától, illetve, hogy az ATXII nagyjából hasonló hatást produkál kutya és tengerimalac szívizomsejteken mint a TTX. Kutatásunk második felében bizonyítottuk, hogy a kutya szívizomsejtek IK1 áramát a β adrenerg serkentés első sorban az AP plató fázisa alatt növeli, ami a CaMKII útvonalon keresztül, nem pedig a PKA mediálta útvonalon keresztül jön létre. Arra is fény derült, hogy az IKr-t nem befolyásolja szignifikánsan a β-adrenerg stimuláció. Ezen eredményekkel kutatásunk, ha nem is válaszolta meg az összes kérdést a szívizomsejtek ionáramainak szabályozásával kapcsolatban, de pár lépéssel közelebb kerültünk a teljes kép kialakításához.
The regulation of ion channels, and ionic currents in left ventricular cardiomyocytes is a widely studied topic for a long time. There is a lot of progress in this area, however there are plenty of unanswered questions. Like in most biological systems, the regulation of the ion channels has multiple levels. On one hand, long term regulation is reached through gene expression, which leads to adaptation to habitat and lifestyle, on the other hand short term regulation can be manyfested through the autonomic nervous system, in adapting to more acute factors. The aim of our studies were to describe, and compare the late sodium currents of three, frequently used model animals: dog, rabbit and guinea pig. We did our research in control conditions, as well as, we studied the similarities and differences in the calcium dependence of the late sodium current in the three studeid species. Moreover the effect of β-adrenergic stimulation on the potassium currents of the canine left ventricular myocytes were studied to find out whether it is mediated through the CaMKII or the PKA pathway. We used the action potential voltage clamp technique and compared the INa,late current profiles of dog, rabbit and guinea pig cardiomyocytes, and studied their dependence from the contour of the trigger action potential. We used this, as well as conventional voltage clamp techniques to explore the β-adrenergic regulation (and its mechanisms) of the potassium currents of the canine cardiomyocytes. The results of our research showed that the magnitude of INa,late in the rabbit and dog cardiomyocytes are largely similar, and gets smaller as the AP progresses, however in guinea pig cells the current diplayed increase. Our results indicate that the contour of the trigger AP doesn’t affect the profile of INa,late, and that the ATXII has a similar effect on canine and guinea pig cardiomyocites to the TTX. In the other part of our studies, we found that β-adrenergic stimulation mostly increase the IK1 current of canine cardiomyocytes via the CaMKII pathway but not via PKA. Moreover IKr was not modified by the β-adrenergic stimulation significantly. Even if these results can’t answer all of our questions about the regulation of the ionic currents of the cardiomyocites, we made some progress to understand the whole picture.
Gypsum and Tillage Practices for Combating Soil Salinity andEnhancing Crop Productivity
(2025) Gashi, Njomza; Szőke, Zsombor; Czakó, Antal; Fauszt, Péter; Dávid, Péter; Mikolás, Maja; Stündl, László; Gál, Ferenc; Gálné Remenyik, Judit; Sándor, Zsolt; Paholcsek, Melinda
The 20th Anniversary of Pegaptanib (MacugenTM), the First Approved Aptamer Medicine: history, Recent Advances and Future Prospects of Aptamers in Therapy
(2025) Bege, Miklós; Kattoub, Rasha Ghanem; Borbás, Anikó
Párhuzamok és metszéspontok Leibniz és Schopenhauer filozófiájában
(2024) Karkusz, Patrik Dániel; Bujalos, István; Humán tudományok doktori iskola; Bölcsészettudományi Kar::Filozófia Intézet
Értekezésem azt tűzte ki célul, hogy párhuzamokat találjon Leibniz és Schopenhauer gondolkodásában, ami talán azért is meglepő, mivel Leibnizet a filozófiatörténet tradicionálisan egy optimista szerzőként tárgyalja, míg Schopenhauer gyakran kapja meg tanulmányokban „az örök pesszimista” címkéjét. Ezek a megítélések természetesen gondolkodásuk attitűdjeiből erednek, hiszen ismert, hogy Leibniz híres tanítása szerint ez a világ a „lehető világok legjobbika”, míg Schopenhauer ezzel szemben a világot „a lehető világok legrosszabikának” értékeli. Úgy tűnhet, hogy ez a két kijelentés egyazon spektrumnak két ellentétes végpontja, dolgozatomban viszont épp azt próbálom bebizonyítani, hogy bár a két szerző kiindulópontja és attitűdje diametrálisan ellentétes, gondolataikban mégis számtalan párhuzam és metszéspont megtalálható, és a két világkép bizonyos szinten egymással összeegyeztethető, és egyáltalán nem állnak annyira távol egymástól, mint azt a spektrumszemlélet közvetíti felénk. Éppen ezért az első főfejezetben az alaptételek problematikáját járom körbe a két szerzőnél, és megállapítom, hogy a causa és a ratio szféráit erősen hasonlóan kezelik az elégséges alap elvének kérdésében. Ezt követően, a második főfejezetben, világképük alapjait elemzem, és felvázolom azt a keretrendszert, ahol a legjobb és a legrosszabb ítéletei értelmezhetők. Részletesen elemzem a problémát, ami az a priori és a posteriori világmegítélés különbségéből fakad mindkét filozófusnál. A harmadik fejezet természetfilozófiai megközelítést alkalmaz, és a két szerző a fajokról és a fajfejlődésről alkotott elképzeléséből von le következtetéseket. A záró fejezet pedig a szabadság és individualitás kérdését járja körül. A dolgozatot három exkurzus egészíti ki. Az első a teodícea kudarcának következményeit tárgyalja a francia felvilágosodást illetően, ami azért is volt releváns, mert Schopenhauer és Leibniz között a felvilágosodás egyfajta közvetítő közeg, példának okáért Schopenhauer Leibniz gondolataival való ellenérzése is leginkább abból érthető meg, hogy nagy rajongója volt Voltaire-nek, aki, mint köztudott, Leibniz egyik leghangosabb kritikusa műveiben. A második exkurzus Schopenhauer és Cusanus gondolkodását állítja párhuzamba, míg a harmadik exkurzus Leibniz hatását vizsgálja a felvilágosodás természetfilozófiájára, különös tekintettel a folytonosság a változatosság és a világ tökéletességére nézvést.
Meggyőzés a jó szolgálatában
(2024) Cs. Kiss, Luca Zsuzsa; Balázs, Katalin; Nagy, Luca Zsuzsa; Humán tudományok doktori iskola; Bölcsészettudományi Kar::Pszichológiai Intézet
Célkitűzések. Szükség van olyan üzenetekre, társadalmi célú reklámokra (TCR), amelyek cselekvésre, változtatásra, felelősségteljes gondolkodásra késztetik a társadalmat, a közösség egésze érdekében. A figyelemfelkeltés egyik eszköze az érzelmek kiváltása, társadalmi célok esetén gyakran a félelemkeltés. Számos elmélet foglalkozik a félelemkeltő meggyőzés feldolgozásának kognitív folyamatával (pl. Védelemmotivációs Elmélet), azonban ennek működése, a társadalmi problémák megoldásának szándékaival való összefüggése, és a konstruktumok kapcsolatát befolyásoló személyiségjellemzők együttes vizsgálata empirikusan kevéssé kutatott terület. A disszertáció vizsgálatai ezekre az összefüggésekre fókuszáltak.
Módszer. Az értekezés öt, felnőtteken végzett kutatás eredményeit összegzi. Két kvantitatív kérdőíves vizsgálat összesen 12 félelemkeltő print TCR-t felhasználva vizsgálta az érzelemkeltést, a TCR-ek és a társadalmi problémák értékelését az észlelt komolyság, az észlelt fogékonyság, az észlelt énhatékonyság és az észlelt válaszhatékonyság mentén. Az összefüggéseket a személyek vonásmegküzdése függvényében tanulmányoztuk. Ezt követően fókuszcsoportos interjúkat végeztünk, amik a résztvevők TCR-ekkel kapcsolatos laikus vélekedéseit, és a TCR-ek hatásmechanizmusára vonatkozó tudatosságukat vizsgálta. Majd kérdőíves módszerrel vizsgáltuk a társadalmi problémák megítélését a viselkedési szándékokkal összefüggésben úgy, hogy a személyek szociálisprobléma-megoldó képességeit is figyelembe vettük. Végül egy átfogó kérdőíves vizsgálatban a korábban alkalmazott 12 TCR felhasználásával tanulmányoztuk a reklámüzenetek megítélését az érzelemkeltés, a személyek szociálisprobléma-megoldó képessége és a reklámhatékonyság függvényében.
Eredmények. A félelemkeltés nem minden esetben célravezető, hatását befolyásolhatja, hogy mi félelmet keltő a befogadó számára, és az üzenet ténylegesen milyen érzelmet vált ki belőle. A társadalmi problémák megoldásának viselkedési szándékai szempontjából a befogadók énhatékonysági észleletei nagy hatást gyakorolnak. A TCR-ek feldolgozását a szociálisprobléma-orientáció és problémamegoldási jellemzőik is befolyásolják, főként olyan problémák esetén, ahol a megoldásért közvetlenül ők maguk felelősek. A befogadók képesek beszámolni a TCR-ekhez fűződő érzéseikről és gondolataikról, és az értékelésben fontos a társadalmi probléma természetének megkülönböztetése.
Következtetések. Az érzelem- és félelemkeltés vizsgálatában az érzelmi valencia és a diszkrét érzelmek megközelítése egyaránt fontos, és a kutatásokat érdemes objektív, fiziológiai mérőmódszerekkel kiegészíteni. A TCR-ek vizsgálatában a kérdőíves lekérdezés megbízható eredményekkel szolgálhat, azonban a kutatásoknak érdemes egyetlen társadalmi probléma vizsgálatára fókuszálnia, figyelembevéve a probléma természetét. A szociálisprobléma-megoldás konstruktuma kutatásra érdemes a társadalmi problémák megoldási szándékai vonatkozásában is. Az eredmények általánosíthatóságának fő limitációját a mintavétel specifikussága adja. Érdemes lehet az összefüggések vizsgálatát más korosztályokra, más végzettségűekre és más kultúrákra kiterjeszteni.