Kutatómunkám során elsősorban arra törekedtem, hogy összegyűjtsem és rendszerezzem Kárpátalja odonatológiai vonatkozású faunisztikai forrásműveit, valamint lárva- és exuviumgyűjtéseimből származó adataim alapján képet alkossak a Tisza Tiszaújlak és Huszt közötti szakaszának főági, mellékági és holtági víztereit benépesítő szitakötő-fauna fajösszetételéről, a fellelt fajok előfordulási és mennyiségi viszonyairól. Emellett egy olyan adatlap formátumú terepi élőhelyfelmérési módszert igyekeztem kidolgozni, ami segítséget nyújthat a szitakötő-élőhelyek háttérváltozóinak objektív és célirányos felméréséhez. Terepi lárva- és exuviumgyűjtéseimet Tiszaújlaknál [Вилок], Tiszaújhelynél [Нове Cело], Tiszabökénynél [Тисабікень], Nagyszőlősnél [Виноградiв] és Husztnál [Хуст] összesen 13 főági, 2 mellékági és 3 holtági, 30 méter hosszú meder, illetve partszakaszokon végeztem 2010 és 2012 között. Vizsgálataim eredményei szerint a G. vulgatissimus faj egyedei a part növényborítottságának és a lombkorona záródásának mértékével, valamint a part jellegével, az O. forcipatus faj egyedei a sodorvonal mélységével, a meder mélyülési tendenciájával, a part növényborítottságának típusával és a víz hőmérsékletével, a G. flavipes és az O. cecilia fajok exuviumai a mederfenék mozaikosságával, a partmenti sáv vízáramlási jellegével, a lombkorona záródásának mértékével és a parti növényborítottság mértékével mutattak összefüggést. A Tisza tiszaújlaki, tiszaújhelyi, tiszabökényi, nagyszőlősi és huszti szakaszain 8 szitakötőfaj előfordulását azonosítottam (G. vulgatissimus, G. flavipes, O. forcipatus, O. cecilia, S. metallica, C. splendens, P. pennipes, S. fusca). A Tisza tiszaújlaki, tiszaújhelyi, tiszabökényi, nagyszőlősi és huszti szakaszán a főág, a mellékágak és a holtágak szitakötő-faunájának mennyiségében és összetételében jelentős különbségeket mutattam ki. A szitakötő-fajegyüttesek alapján végzett statisztikai adatfeldolgozás eredményei a főági, mellékági és holtági élőhelytípusok között egyértelmű jellegzetességeket mutattak. A tiszaújlaki és a nagyszőlősi holtág vízteréből származó szitakötőadatok fajösszetételükben eltérést mutatnak mind a főági, mind a mellékági részek hasonló adataitól. A holtágak esetében a főág és mellékágak nagyszitakötő (Anisoptera) dominanciájától eltérően lárvaadataim a kisszitakötők (Zygopterák) egyes képviselőinek markáns jelenlétét mutatták. A főági és mellékági szakaszokon elsősorban a vízfolyásokra jellemző fajok fordultak elő, míg a holtágakban jelentős volt azoknak a fajoknak az aránya is, amelyek a lassan áramló vízfolyásokban, illetve az állóvizekben is előfordulnak.

During my research, first of all I tried to collect and systematize the odonatologic, faunistic literatures referring to Transcarpathia, as well as I tried to get an overall picture of the dragonfly fauna’s species composition, their occurrence and quantitative proportions in the Tisza section between Tiszaújlak and Huszt in main, side and dead channels based on the data of my larvae and exuviae collections. Besides I tried to compile a natural habitat survey field method in a form of a data sheet that can be helpful in the objective and targeted surveying of dragonfly habitat background variables. My dragonfly larvae and exuviae field samplings were carried out at Tiszaújlak [Вилок], Tiszaújhely [Нове Cело], Tiszabökény [Тисабікень], Nagyszőlős [Виноградiв] and Huszt [Хуст], altogether on 13 main, 2 side and 3 dead channel sampling sites, on 30 m long channel and riverside stretches between 2010 and 2012. According to my research results the specimen of G. vulgatissimus species are connected with the plant coverage of the river bank, the rate of foliage closure and the characteristics of the river bank; the specimen of O. forcipatus species are associated with water depth, channel deepening tendency, type of plant coverage on the river bank and water temperature; the exuviae data of G. flavipes and O. cecilia are related to the mosaic-like bottom of the channel, the intensity of water flow near the river banks, the rate of foliage closure, and the rate of plant coverage of the river bank. In the Tisza sections at Tiszaújlak, Tiszaújhely, Tiszabökény, Nagyszőlős and Huszt 8 dragonfly species were identified (G. vulgatissimus, G. flavipes, O. forcipatus, O. cecilia, S. metallica, C. splendens, P. pennipes, S. fusca). In the sections of the main, side and dead channels of the Tisza at Tiszaújlak, Tiszaújhely, Tiszabökény, Nagyszőlős and Huszt I found significant differences between the quantity and composition of the dragonfly fauna. The results of the statistical data processing based on the dragonfly assemblages showed clear characteristic signs between the main, side and dead channel habitat types. The dragonfly species composition data from the dead channels at Tiszaújlak and Nagyszőlős are different from the similar data of the main and side channels. In case of the dead channels, contrary to the main and side channels’ Anisoptera dominance, the larval data marked the presence of particular Zygoptera. In the main and side channel sections mostly the typical flowing water species appeared while in the dead channels the proportion of those species were prominent too, which are typical in slow-flowing water and in standing water.