"A tűznyelv villámként csap le a másik géppuskafészekbe. Az oroszok még halálukban is lőnek. A lángnyelv megint végignyalja őket, szénné égetve testüket. A bűz ökölcsapásként vág az orrunkba. Úgy érzem, mintha a hátamon fel akarna forrni a verejték. A perzselt hús szagától elfog a hányinger. A tankok tüzet nyitnak egymásra. Olajos füstfelhő teríti be a környéket. Lassan, araszolva nyomulunk előre. Kiégett tankok közt kaptatunk felfelé a domboldalon. Aztán újabb lángtenger önti el az égboltot. - Sztálin-orgonák! - ordítja Barcelona, és fejest ugrik egy füstölgő bombatölcsérbe. A messzeségből vad vonítás hallatszik, ami csakhamar egy tomboló orkán üvöltésévé fajul." (részlet a könyvből)