A 2019-ben kezdődő máig tartó pandémia során a populáció nem teljes összessége fertőződött koronavírussal, viszont pszichés terhelés szempontjából annál inkább érintettek világszerte az emberek. Ezért okkal tekinthetjük az aktuális járványügyi helyzetet egy pszichésen túlterhelő akcidentális lelki krízishelyzetnek. Ebben a viszonylatban bizonyos területeken, mint például az élvonalban lévő egészségügyi dolgozóktól átlagon felüli teljesítményt követel és az eddigi nehézségeket felerősítve egy többletterhelést hoz létre. Ez alapján merült fel bennem a kérdés, hogy mi lehet az a képesség, ami ezeket a dolgozókat pályán tartja, sebezhetetlenné teszi és a körülmények ellenére megmarad a teherbíró képességük. Előző hazai és nemzetközi tanulmányok alapján a reziliencia egy ilyen tényező, melyet multidimenzionális és dinamikus képességnek tekintenek ezáltal beszélni lehet külső és belső faktorokról is. Célom jobban megismerni és összefüggéseket keresni a reziliencia konstruktumát alkotó és meghatározó faktorai között az Észak-alföldi régión belül hospitális és prehospitális dolgozók körében